-Hol a pénz ?-fordított magával szembe Troy, én könnyben úszó szemekkel, levegő után kapkodva kezdtem előröl a sírást.
-Nem... nem tudom ...-hajtottam le fejem.
-Büdös kurva.. .-fogta meg hajam, hátra húzta s a pisztoly csövet az állam alá szorította.-Akkor majd a maffia bandád perkál !-majd kezét a magasba emelte, s erősen lesújtott rám, minek hatására a földre zuhantam. Hallottam hangokat, éreztem ahogy felvesznek a földről, és cipelni kezdenek, aztán már magam sem tudom mi történt.
Bárcsak mindent előröl kezdhetnénk. Bárcsak helyesen döntöttem volna gyermekkoromba, és megállítom anyát: bár előre láttam volna, hogy mi fog történni ! Miért ilyen nehéz az élet ? És velem miért ilyen igazságtalan ? A szemem láttára vertek agyon egy embert... Mi történik körülöttem ? .. Mi ez az egész ?
-Beszélj !-dugta a puskát az arcomba, s azzal együtt egy telefont is.
-Cassie !... Cassie jól vagy ?-hallottam Bob aggódó hangját. Nem válaszoltam, szemeimet a falra szegeztem. Miután az elmebeteg Troy észrevette, hogy eszem ágában sincs válaszolni, a puska markolati végével arcomra vágott, egy hatalmasat.
-ÁHH...-ordítottam el magam, s kezeimmel temettem be a fájdalmas részt.
Ajtócsapódást hallottam, és azt, ahogy az a beteg kiabál a telefonba. Nem voltak bennem kétségek, szinte tudtam, hogy úgy fogom végezni mint a szüleim... hosszú, fájdalmas kínzások közt érhet egyszer a halál, ezt az egyet előre látom !
-Cassandra !-meleg érintést éreztem karomon, s egy igen ismerős hangot.
-Zayn...-tápászkodtam fel. Hatalmas szemei kivételesen: jóságosan csillogtak.
-Gyere !-kapta el karom, s az ablakhoz vezetett. A környék maga volt a gettó. Rendőr sziréna, veszekedő párok, gyerek sírás, lövések.-Justin New York szélén vár ! Elviszlek oda !-volt tűzlétra, így a legkönnyebb módon igyekeztünk minél hamarabb eltűnni onnan. Malik gondosan ügyelt arra, hogy ne érjen még több kín.
-Annyira sajnálom ...-váltott, majd a gázba taposott.-... Olyan hülye voltam, hogy eljöttem tőletek !
-Most nem lennél itt...-céloztam ezzel arra, hogy most agyon lennék verve.-Az a nő...
-Tiffany ... az anyád !-ahogy kimondta az utolsó szót, s nehezen de tudatosult bennem: azonnal bőgni kezdtem. Mint mikor Justin sértegetett az apám végett, most azt is túlszárnyalva keltem ki magamból.
-El akarok tűnni innen !-vertem a kocsit.
-Cassie, nyugodj meg ! Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy téged biztonságba tudjunk !
-NEM !-ordítottam.-Meg fogok halni, nem érted ?... Én... én... -megnyaltam ajkaimat, s éreztem azt a sós ízt. Könnyeim arcom minden egyes szegletét ellepték.-..meg fogok halni...-súgtam, majd hajamba túrva hajtottam le fejem.
-Segítünk !
-Már késő... nem menekülhetünk örökké ... nem érted ? Fogd már fel te hülye !-markoltam felsőjébe.
-CASSIE !-szedte le kezem. S elveszett pár percig szemeimben. Én továbbra is csak sírtam, megállíthatatlanul, míg Zayn a visszapillantót bámulta, s próbált a leggyorsabban hajtani.
-... meg fogok halni ..-nyögtem fel.-Megölték apámat, és Tiffany-t is ... agyonverték !-nevettem hülyén.-Agyon ... !-ekkor ajkaim lefelé kezdtek görbülni.-A feje.. !-ismét sírásba mentem át.
-Nyugodj meg ! ...
-Könnyű ezt neked mondani !
-Ne add már fel ilyen könnyen ! Az élet egy kurva nagy harc !
-Én már küzdöttem eleget !
-... Neked ezután kezdődik el !-arca elárulta mit érez: ő már elég sok háborút megvívott, s látszik hogy meggyötört lelke nem bírja már.
Testem zakatolt, szívem ritmusára: annyira vert ! Nem tudom, hogyan lehet ennyit sírni. Honnan jön ez a sok könny ?... Az arcom az, ami mérhetetlenül fáj, ahogyan összemosódik a vér a sós cseppekkel.
-Nem vettek észre ?-szólt Zayn a telefonba. Azonnal odakaptam fejem, s figyeltem képét.-Eddig minden rendben, még egy óra és ott vagyunk !-aztán várt pár percet, s rám nézett. Mintha én kerültem volna témába.-Sokkot kapott !-halkult el hangja, s úgy motyogta hogy én ne halljam, habár elég nehéz volt.-Rendben !-majd kinyomta.
-Mi az ? Mi van ?
-Semmi. Minden jól megy !-épp megálltunk a piros lámpa előtt.-Mindjárt kiérünk a városból !-fürkészte a környéket. Rengetegen voltak: hiszen ez az a város, amely soha nem alszik !-Miért nem voltál anyádnál ? Justin ott tett ki, és te indultál befelé...
-Nem akartam ott lenni !
-Pff..-túrt hajába.
-Nem mindegy ? Így is-úgyis rám találtak volna !-emeltem fel hangom, ismét ! Csönd lett ! Nem válaszolt, mert tudta: hogy igazam van ! Ezek soha nem fognak leszállni rólam.-Milyen pénz ?-görbültek le ajkaim.
-Pénz ?
-Apám pénzét keresik.. rajtam ! Fogalmam sincs hogy hol van !
-Apád rengeteg pénzt szedett el az ilyen bandáktól ! Rabolt is, de inkább egy kisegítő volt a maffiák körébe: aztán ... kiürült a kassza. Ezt is vezetnie kellett, meg a saját vállalkozását, így a pénz az ő javára ment. Elfogyott ! Igazából maradt még, de nem annyi amennyi elég lett volna !... Valahová elrejtette !
-Mennyi ?
-Vagy egy zsáknyi lóvé !
-Ha...-ráztam fejem hitetlenül.-És én mégis honnan tudjam ?
-Ne mond el nekik ! Ezeknek semmi se szent !... Ha tudnád, és megosztanád velük, amint megmutattad: kinyírnak !
-Eszemben sincs, hogy ezeknek valaha is segítek !
~1 óra után
Sötétedni kezdett, s egy hatalmas lombos fa tövébe álltunk meg, már rég otthagyva a város zaját.
-Ott van Justin !... Ő vigyáz rád !
-..Biztos..-ült ki a gúny az arcomra, majd kiszálltunk.
-Cassie..-rántott magához, az út közepén. Megsimította arcomat, s vonásaimat fürkészte.-Bármi is történjen: maradj Justinnal !-nagyokat nyeltem. Ez túlságosan is emlékeztetett apa búcsúzkodására.-Menj...-eresztett el.
Justin épp akkor szállt ki:
-Nem kell elmenned !-szólt Malik után.
-... Most már mindegy !
-Zayn !-vette elő komoly hangját Biebs.
-Vigyázz Cassie-re !-indult autójához. Éppen hogy letette a lábát az útról, a távolban egy koromfekete Mitsubishi tűnt fel. Megismertem !
-Az... az Troy !-motyogtam halkan.
-Mi van ?-nézett rám kérdően Justin.
-Az Troy !!-fakadtam ismét sírva.
-Zayn... Zayn...-kiabált, de ő csak intett egyet.-Troy.. !!-ekkor Malik odakapta tekintetét, s abban a pillanatban elsült egy puska.
Láttam Malik fejét, ahogyan a golyó áthatol rajta: s szó szerint cafatokra szedi !...
-ÚRISTEN !-ordítottam el magam, s térdre zuhantam.
-Zayn.... ZAYN !-rohant felé Justin.-A kurva életbe.. Zayn !!-Justin hangja megremegett.-Bassza meg... a rohadt életbe... Zayn !-láttam a küzdeni akarást benne: az ölébe veszi, ahogy letérdel mellé: s minden reménye abban van: hogy még él !
A fekete négy kerekű megfordult: arcomat a másik irányba szegeztem: akkor értettem meg, hogy túlerőbn lettünk volna: hiszen vele szembe, még a távolba rengeteg kocsis jött. Akkor ezért mondta Bieber Malik-nek hogy nem kell elmennie ?... Jöttek a többiek...
De elkéstek !
