12. fejezet~ Közeledik hozzád

~1 nap után

Szinte imádkozom hogy ne essen, de elég lehetetlennek tűnik, hisz dörög. Elég rossz idő köszöntött a fejünkre, az elmúlt nap után. Sokk alatt nem könnyű agyalni, és kitalálni hogy ezután mi lesz.

~Visszaemlékezés

Miután Bob elment, nemsokkal lövéseket hallottam, melyekhez léptek is társultak. Kétségbeesetten figyeltem az ajtót, s arra várva hogy ki lép be rajta. Hallottam ahogy a kilincshez ér az a bizonyos ember keze, ekkor Justin megragadta karomat és kiráncigált. Már nem voltunk az előtérben, de hangok még megütötték fülemet. 
-Bazdmeg... -sziszegte fogai közt, én is odakaptam fejem. A hátsó ajtó üveges volt, így tisztán láttam az ott lévő, kopasz hapsit, aki egy gépfegyvert tart kezében. Bieber oldalra húzott, így hátam mellkasának simult. Végig futott az agyamon, hogy most itt ragadtunk ? És kik ezek ? Mit akarnak ?

Biebs szívverése gyorsult, s mellkasa le-fel mozgott. Nem tudom hogy félt, vagy csak aggódott, de most mindketten pácban vagyunk.
-Valamit ki kell találni...-suttogta.
-Kik ezek ?-kérdeztem ugyanolyan halkan.
-Szerinted ?-változtatta gúnyosra a hangját. Halvány fogalmam, Zayn-re utalt. Hogy a francba találtak meg minket ?
Nem nagyon láttam magam előtt más választást, mint odasétálni elé, és 'feladni' magam. Hasztalannak érzem a létezésemet, és ezen már semmi nem változtat.

Lassan kikászálódtam Justin erős szorításából, aki aprókat pillantva figyelte lépéseimet.
-Mit csinálsz ?-rántott vissza, melynek köszönhetően, vészesen közel volt arcomhoz.
-Engem akarnak nem téged...-motyogtam, de elszabadulnom már nem sikerült.
-Hülye vagy csezd meg ?
-Hisz ezt mondta Bob !
-De ha megvan a pénz, nekik már nem kellesz !-hívta fel figyelmemet a tényekre.
-Akkor most menekülni akarsz ?
-Inkább, minthogy megöljenek...-nézett szemeimbe.
-Akkor most ?-sóhajtottam hosszas várakozás után. Láttam, hogy Bieber tanácstalan.- Nincs ennek a háznak, valami rejtekhelye ?
-Ez egy egyszerű ház, nem valami luxus villa...

A hangok egyre közelebbről jöttek. Jól tudtam hogy átkutatják az egész helyet. Justin ekkor elővette fegyvert, felhúzta, és várt az 'áldozatra.'
-Gyere !-szorongatta az eszközt, miközben háta mögött voltam.
-Hol lehetnek ? Nem számítottak rá hogy jövünk...-dühöngött az egyik ismeretlen személy.
-Bieber vérében van a bújócska !-ismeretem ezt a hangot, tudtam hogy Malik az.
-A te öcsikéd, szóval keresd meg !-adta ki az utasítást, ezek szerint a feljebb való.

A lépések egyre közelebb értek, Justin teste egyre jobban feszült. Mintha felkészülne a lövésre.
-Zayn !-hívta vissza valaki, az utolsó pillanatban. Bieber megragadta az alkalmat, kilépett a fal mögül, s lőtt. A golyó egyenesen Malik-et találta el. 
Megszeppenve néztem az eseményeket. Nem mertem kilépni a fal mögül, a fülemet befogva hunytam le szemeimet.
-West !-kiáltotta el magát Bieber, s megéreztem roppant erős karjait derekam körül. Elrántott a faltól, s lőtt volna arra a kopasz pasira, aki kint állt, de késő volt.
Eltalálta Justin lábát.

A pillanat hevében kaptam fel a fegyvert, s ügyetlenül, de meghúztam a ravaszt. A férfi szívéhez kapva térdre rogyott, majd kidőlt. Oldalra nézve, láttam Maliket a földön fekve, és a másik 'dögös' pasit is. Nem mondanám hogy az előbb említett személy meghalt volna, mert egyenesen a szemembe nézett, de Zayn nem mozdult...
Szívem majd kiesett a helyéről, de cselekedtem. Bieber karját nyakamba akasztottam, s úgy hagytuk ott a házat.

~Visszaemlékezés vége

Justin jelenleg a falnak dőlve ül a földön (fél pucéron), mivel a pólójával tekerte be a lábszárát. Hűvös volt, főleg hogy a város legszélén voltunk, a megszokott sötét-piszkos helyen.
-Jó lövés volt ! -törte meg a csendet Bieber. Karomat dörzsölve meredtem magam elé. Kedves 'csendes társamra' néztem, aki még most is képes volt, halványan vigyorogni.
-Zayn él még ?-egész végig ezen agyaltam. Tudtam, mikor Biebs meglőtte háttal állt neki. Mikor megláttam, arccal a földnek volt.
-Biztos...-húzta el szája szélét.-Szívós alkat !
-Bob...
-Fel kellene hívnunk !-nyúlt zsebébe, majd felém nyújtotta a telefont.
-De ő ki ment !-szorult el kissé torkom.
-Ki ment ? Miről beszélsz ?
-Váltottam vele pár szót, aztán elment, és közvetlen utána voltak a lövések...-értetlen fejét, szörnyen dühös kinézet vette át.
-Ezt csak most mondod ?-kiabált.
-Nem voltam benne biztos... hogy meghalt...-csuklott el hangom.
-Ezt csak egy módon tudhatod meg !-nyújtotta elém a telefont. Remegő kézzel vettem el tőle, majd megkerestem a nevét. Kicsöngött.
-Végre Justin...-sóhajtott bele egy ismerős hang. Szívemről egy nagy kő esett le.-Jól vagytok ?
-Igen !-nyögtem bele nehezen, láttam hogy Bieber is megkönnyebbül.
-Cassie.. Justin ?
-Megsebesült, de jól van !
-Hol vagytok ?
-A háztól nem messze, egy még kisebb sikátorban !
-Nemsokára ott leszünk !-majd kinyomta.

Visszaadtam a telefont Justinnak, aki ahelyett hogy elvette, megragadta a csuklómat, és maga mellé rántott.
-Fázom, legalább te meleg vagy !-vigyorgott sunyin.
-Tudod, otthagyhattalak volna !?-vágtam vissza, mire halkan felnevetett. Arcomra is halvány mosoly húzódott.
Karja vállamon pihent. Ekkor tűnt fel csak a helyzetünk. Akaratlanul is belepirultam, hisz felsőteste meztelen volt.
Kezemet izmos kockahasára simítottam (nem tudom mi oknál fogva). Nem mertem Justinra nézni, de sóhajtásából ítélve, nem akart ellenkezni.

-Justin !-jött egy hang, egy jól ismert hang.
-Bob ?-szóltam vissza, ekkor megláttam őt.
-Végre !-mosolygott rám, majd Bieberre pillantott. Persze azonnal felálltam mellőle, nem akartam hogy félreértsék a helyzetet.
-Fiúk !-szólt B, majd 2 srác jött oda.-Segítsetek !-Justin belekapaszkodott a barna és szőkés barna hajú fiúba, (mintha egy mankó lenne), majd egy terep járóba ülve elindultunk.
-Zayn is ott volt ?-jött a következő kérdés Bobtól. Biebs csak hallgatott, ezzel rám hagyva a választ. (De rendes...)
-Igen...-a kérdező sóhajtott egyet.-De Bieber lelő...
-Sikerült eljönnünk onnan !-vágott szavamba Justin, ezzel megakadályozva őszinteségemet.-Hisz West majdnem feladta magát !
-Cassie ez igaz ?-kétségbeesetten fürkészte tekintetemet a 'pót apám'.
-Megbántam !-forgattam meg szemeimet.
-Soha ! Soha ne tedd ezt meg még egyszer !
-Jó jó tudom..
-Cassandra !-fordította komolyra a szót.
-Jól van !

Pár óra után egy kis házhoz érkeztünk.
-Cassie várj !-'stoppolt' le Bob, s miután négyszemközt maradtunk belekezdett mondanivalójába.-Ugye nincs köztetek semmi ?
-Őhh..-húztam össze szemöldököm. Nem tudtam kire is gondol.
-Justin és közted !?
-Mi ?-háborodtam fel.- Közte és köztem soha semmi nem lesz !
-Jó Cassie nyugi !-hallgattatott el.- Nem szeretném ha egymásba szeretnétek !
-Bob, ezt honnan szed...
-Láttam és látom hogy mik történnek... Justin közeledik hozzád !
-Tessék ?
-Ne hagyd neki... nem lehettek együtt !
-Miért ? Azaz nem mintha együtt akarnék vele lenni... de mi ez az egész ?
-Ha netán... isten ments, összejönnétek... a maffia része leszel, és ettől a 'poszttól' soha nem szabadulsz meg. Ez az egyik oka... a másik az hogy... nem sokáig maradsz velünk !-sütötte le szemeit.
-Ezt hogy érted ?-borult el tekintetem. Mit zagyvál ez itt össze ?
-Édesanyádhoz fogsz menni !

Nagyon szeretném megköszönni a 10.000 oldalmegjelenítést, és 34 feliratkozót♥

11. fejezet~ 10 éve

Késő este volt már, és semmi kedvem az ajtó előtt szobrozni.
Csak az utca lámpa világította meg a járdát, de azt is elég halványan.
-Cica !-kb. 19-20 éves srácok melegedtek a hordóban rakott tűz körül. Nem voltak hajléktalanok, mert jól öltözötteknek néztek ki.
-Hova mész ?-hátra dobtam hajam, s kajánul rájuk vigyorogtam.
-Új vagyok itt, szóval... nem tudok hova menni !-azt sem tudom mi vett rá arra hogy szóba álljak velük, de mostanában nem nagyon érdekelnek a következmények.
-Segíthetünk !-kacsintott a fekete hajú, majd derekamnál fogva maga mellé rántott.-Adj egy szálat Robert !-zsebébe nyúlt az említett fiú, s elém nyújtott egy szál cigit.
-Ez komoly ?-vigyorogtam.
-Füves cigi ! Gyújts rá !-ész nélkül kaptam ki a kezéből, s rágyújtottam.

~1 óra elteltével

Nyugodtan nevetgéltem a srácokkal, de azt tegyük hozzá hogy kába állapotban. Mindent homályosan látok, és ha most 'megtámadnának' védekezni sem tudnék, annyira önkívületi állapotba kerültem.
-Most velem jön !-valaki megragadta karomat, s kirántott a sorból.
-Haver, ha nem vennéd észre, a csaj velünk van !-indult meg Bieber felé.
-A 'csaj' az enyém !-felemelte jobb karját, a fegyvert a srác fejéhez szorítva.
-Hé nyugi !-hátráltak meg, majd Biebs elráncigált onnan.
-Eressz már el...-rántottam ki karom, mikor beértünk a házba. Kár volt kérnem hogy engedjen el, mert majdnem elestem. A lábaim szokatlanul gyengék.
Justin nem csinált semmit, csak a szemembe meredt, viszont forrt a dühtől.
-Mi baj ?-biggyesztettem le ajkam. Ő továbbra is bámult. Kezemmel megsimítottam arcát, majd tarkójára csúsztattam. Egy pillanat alatt megéreztem puha ajkait. Nagyon lassan elkezdtünk csókolózni. Juss keze derekamra siklott, de ekkor megállt.
-Mi az ?-húztam össze szemöldököm.
-Menj fel ! És senkinek ne nyiss ajtót !-nem mintha abban az állapotban lettem volna, de most az egyszer megfogadtam 'tanácsát'.

Csetlettem-botlottam a lépcsőn, egy fokot vagy tízszer kezdtem előröl. Ez a cigi rosszabb, mint az alkohol. Felérve befeküdtem az ágyba, és pillanatok alatt elaludtam.

~Másnap reggel

-Cassie !-rontott be Bob, őt követte Bieber.
-Mi az ?-fetrengtem, homlokomat fogva.
-Apád hagyott rád valamit ? Mármint örökséget ?
-Milyen örökséget ?
-Például: pénzt ?-ült az ágyra, s arca mindig olyan gondterhelt volt, mint mostanában.
-Nem tudom...-ültem fel nagy nehezen.-Miért kérded ?
-Semmi, nem fontos...-temette arcát tenyerébe.
-Mi történt velem ?-itt Biebs-re néztem.
-Volt valami ?-riadt fel B.
-Nem !-majd kisétált.
-Ennek mi baja ?
-Cassie, figyelj ide !
-Tényleg, te hol voltál ?
-Emlékszel, mikor Justinnal az első háznál elmentetek ? És láttad azt a fiút ?
-A dögös pasi, igen tudom. Mi van vele ?
-Eddig minket akart eltüntetni, de most csak...-kissé elcsuklott a hangja.
-Most csak ?-mikor akarja kinyögni (?)
-Téged !
-Engem ? Miért ?
-Apád elrejtett valahol egy zsák pénzt, úgy egymilliót ! Azt hiszik hogy tudod hol van, szóval most te vagy a célpont !
-És Malik is társult ?-dülledtek ki szemeim.
-Igen !
-Jó tudod mit !(?) Ez már meg sem lep...-kikászálódtam az ágyból.
-Cassandra ! Az életet a tét ! Csak egy kicsit erőltesd meg magad !
-De fogd már fel hogy nem tudom ! Apám soha nem beszélt a haláláról, meg ha írt is volna valamit nem tudom hova tehette !-emeltem fel hangom.-Főleg a pénzügyeit nem kötötte az orromra...-hagytam faképnél. Nem elég hogy James is elmegy, most már követem én is. Őszintén, nem is bánom: Senkim nincs, és néha már tényleg hasztalannak érzem magam. Soha nem gondoltam volna, hogy ezen egyszer elgondolkodom... elgondolkodom a halálomon.

Mivel mindenre tisztán emlékeztem, tudtam jól azt is, hogy Bieber megint lesmárolt. Ha épp ésszel bírtam volna akkor, tuti hogy szemközt köpöm, és magamnak adok egy óriási nagy pofont, hogy mindezt hagytam. Felfordul a gyomrom tőle.

Nyugodtan tisztogatta a fegyverét, s ugyanolyan durcás/harapós fejet vágott, mint szokott.
Teámat szürcsöltem, s sunyi vigyorral néztem ezt a méregzsákot.
-Az az enyém ! Nem zavar ?
-Megérdemlem miután lesmároltál !
-Pff..-nevetett fel.-Nem nagyon ellenkeztél ...-tekintete beszélni tudott. Lenéző 'olcsó ribanc' nézését vezette rajtam végig.
-Kettőnk közül, ki is kezdte ?
-Olyan szánalmas vagy !
-Beszélhetnénk róla !
-Igen ? Tegnap nagyon elvoltál magaddal ragadtatva !
-Lehet hogy nem mondod ! De látom hogy tetszem neked !
-És miből gondolod ?-kezeivel közre fogott. A konyha pulthoz szorítva, támaszkodott, s egyenesen szemembe nézett.
-Mert mindig megcsókolsz !
-És mi van akkor, hogyha én mást akarok ?
-Mást ?-ráncoltam homlokom. Ekkor Bieber tetőtől-talpig végigmért.
-Elég ribanc a kinézeted.. és kapható !-súgta, majd sarkon fordult s elment. Piszok szerencséje volt, különben felpofoztam volna. Nagyon érik nálam egy kiadós tökön rúgás, és arcba verés.

Emellett, szörnyen bántottak Justin szavai, főleg amit az apámról mondott. Akkor szíven ütöttek, most pedig nem hiszem el. James jó apa volt, és mindentől óvott, de nem tudom felfogni hogy ilyet mondana rólam; másnak. Kérdésem az, hogy honnan ismerik egymást Justinnal ? Ja igen, bankrabló, biztos afféle maffia társ, de képtelenségnek tartom, hogy így ismerje őt. Az egyetlen, akiben valamennyire megbízok, az Bob.
-Bob !-szóltam neki, szerencsére még utolértem. Épp indult valahová.
-Igen ?-nézett rám egy kósza mosollyal, s várta kérdésem.
-Te ismerted Jamest, elég jól... nemde ?
-Igen. Nagyon jól...
-Mondott rólam valaha olyat...-nyeltem nagyot.-Hogy nem szeret... utál ?-B még lélegezni is elfelejtett egy pillanatra, s lesápadt. Most nem értettem mi ez a nagy csend. Bieber igazat mondott ? Apám pedig... utál ?
-Cassie...-kezét gyengéden felkaromra simította.-Honnan veszed ezt ?
-Bieber-től !
-Justin ? Mit mondott ?
-Hogy utált... nem is tekintett a gyerekének...-szemem már könnyben úszott.
-James soha nem szeretett senkit úgy, mint téged ! Az egyetlen gyermeke voltál... és egyszer azt mondta, hogy ha kell, az életét adja érted !-már megint éreztem torkomon azt a fojtó gombócot, ami mindig utat nyer, és előtörik bennem. Eddig mindig lenyeltem, és visszafojtottam a sírást, nem akartam mutatni hogy gyenge vagyok... de mostanában elég nehéz türtőztetni magam.
-Akkor Bieber miért mondja az ellenkezőjét ?
-Hidd el, neki is megvan a baja... gondolt végig az elmúlt napokat.. amikor Zayn-nel összevesztek. Emlékszel mit mondott neki ?-fejből tudtam Malik szavait. Azt dörgölte testvére orra alá, hogy 'Utálta az apja...'. Szinte bele sem gondoltam, hogy mit is érezhet most  és mit érezhetett akkor. Azt sem tudtam hogy vannak érzései !...
-Azt mondod, hogy rosszul esett neki ?
-Igen tudom ! Justin nem mutatja ki úgy az érzelmeit, de legbelül üres ! Lassan 10 éve tátong egy űr a szívében, hisz nincsenek szülei... 10 éve ! Szinte majdnem egy a helyzetetek, hisz te majdnem 9 éve nem láttad édesanyád ! De Justin soha nem fogja látni !
-Ezért ilyen .. undok ?-kerestem a megfelelő szót. Nem akartam valami sértőt bevágni.
-Már 10 éve !-pár perc csöng után, Bob úgy döntött, hogy most már megy és nem tart fel.-De James, soha nem mondana ilyet ! Ezt te is jól tudod ! Mindig azt mondta, hogy szeret ! És örökké fog !-majd arcon puszilt nyugtatás képen és elillant. Ez a törődés, olyan jól esett. Utoljára anya puszilt meg...

10. fejezet~ Őszinte

-Justin !-rontott be Bob.-Itt az ideje elmennetek !
-Miért ?-kérdezte nyugodtan.
-Rájöttek hogy itt vagyunk !
-Honnan tudták meg ?
-Nem tudom...-rázta B hitetlenül fejét. Elég frusztráltnak tűnt.

~Utcán

-Ez most valami lopakodó üzemmód ?-kuncogtam fel, mert osontunk az utcán.
-Ha nem akarsz meghalni, akkor követsz !-förmedt rám kapucnija mögül.
-Huu de félek !-gúnyoltam ki, majd mögé álltam.
Összefontam karomat, s oldalra pillantottam, nézelődés képpen. Ekkor lettem figyelmes egy ismerős arcra.
-Oh de dögös ..-haraptam ajkamba, egy kaján vigyor kíséretében. Valahol már láttam (?)
Bieber hátranézett -pontosabban rám- majd követte tekintetemet.
-A francba ..-megragadta csuklóm, ezzel maga mellé rántott.-Ne bámuld !-sziszegte fogai közt.
-Te nézheted ?-logikátlan volt kérdésem, hisz napszemüveg volt rajta, arcát pedig takarta a textil.
Mivel nem vagyok egy szófogadó típus, megint oda pillantottam. Minden világos lett:
-Az a dögös pasi.. aki elől menekültetek !-magyaráztam.-Az Zayn ?-arcom eltorzult, s nem akartam hinni a szememnek.
Ekkor gyorsítottunk a tempón, a figyelmet felkeltve.

Lövésekre lettem figyelmes: Mi voltunk a célpont. Sikítva kaptam kezem fejemhez.
-A kurva .. !-újabb ravasz húzások. Bieber maga elé húzott. (Csak azért, hogy ne találjanak el (?)
-Szállj be !-utasított, de enyhe sokk kerített hatalmába.-Szállj már be bazdki !
-Jól van, nyugi !-pattantam be.
Beindította, de ekkor belőtték a hátsó ablakot. Lebuktam, majd hallottam hogy csikorognak a kocsi kerekei.

~Késő este

-Zayn mit keresett ott ?-szólaltam meg. Egy jó ideje úton vagyunk.
-Az a rohadék átállt.. beköpött...-meglepett hogy eddig visszatudta tartani dühét Bieber. Mérgében a kormányt szorongatta.
-Miért ?
-Miattad !-arca leirthatatlan undort mutatott felém.-Azt hiszem..
-Persze, most kend rám !-kikeltem magamból. Csakis miattam vagyunk bajba. Minden miattam van ! Hogyne.
-Nincs mit rád kenni. Hibás vagy és kész !
-Elmondanád miért ?
-Mert Malik beléd esett !
-És ez az én hibám ? Ha jól tudom, te ütötted le !
-Mert volt rá okom !-feszengette állkapcsát, de higgadt maradt.
-Féltékeny voltál !
-Kire ?
-Zanyre. Féltékeny voltál arra, hogy nem veled vagyok !
-Szánalmas vagy !-fintorgott.
-A te féltékenységed juttatott ide !
-Nem veszed észre magad ? Ugyan kinek kellenél ? Senkinek ! Mindenki utál, mert egy beképzelt hülye picsa vagy csezdki !
-Akkor miért csókoltál meg ?-ordítottam le. Csend lett a kocsiban.-Valld be ! Valld be hogy tetszem neked !
-Ezt akarod ?-megnyalta ajkait.
-Ezt...-válaszoltam magabiztosan.
-Rendben... -vett egy mély levegőt.-West: Mikor először megláttalak, megsajnáltam Jamest, hogy egy olyan jo embernek, egy ilyen lánya van. Egy semmire kellő, hisztis ribanc, aki meg sem siratja az apját. Sőt, még arra sem vetted a fáradtságot, hogy egyszer, ebben a kurva kib*szott életben, 'apának' szólítsd ! Jobban járt James, azzal... hogy meghalt !-fejezte be a szerelmi vallomásnak készült beszédjét, ami... szíven ütött. Szemem megtelt könnyel, s fájdalmasan meredtem a mellettem vezető rohadt seggfejre, aki az utat pásztázta.
-Nem tudod mit érzek..-csuklott el hangom. Nem mertem ránézni, inkább az ablakon néztem át, az elsuhanó tájra, hátha az megnyugtat... de nem tett semmit.
-Pff..-nevetett fel cinikusan.
-Semmit nem tudsz rólam !-töröltem le könnyemet, továbbra is kerülve a szemkontaktust.
-Apádat jól ismertem !
-De engem nem !
-Képzeld el hogy igen ! Mikor találkoztam vele, mindig szoba kerültél. A saját szájával mondta, hogy nem tekint a lányának ! Utál téged !
-Hazudsz !-kiáltottam fel, ekkor záporszerűen hulltak a könnyeim.
-Utál !
-Fejezd be !-túrtam hajamba fájdalmasan. Hangosan zokogni kezdtem, már nem érdekelt hogy így lát. De belül fáj a szívem, hogy ezt kell hallanom.

Hosszas sírás után, éreztem hogy fázom. Először kerestem az okát, később leesett: Nincs hátsó ablak.
Kezemet dörzsölve; dermedten néztem az utat.
Bekanyarodtunk egy kevésbé kivilágított helyre. Bieber kivette a kocsikulcsot, majd kiszállt. Ezek szerint megérkeztünk.

Megint egy rossz szűk utcába voltam. Ezeknek mániájuk a kosz.
Ahogy sétáltam, láttam egy csövest a kukák mellett dideregni. Az utca lámpa fénye, pont megvilágította.
-Mit bámulsz ?-förmedt rám gonoszan. Erőm nem volt visszaszólni, drága Bieber miatt...

Majd utamat a házba vettem; mivel -valaki- lehagyott. -Pontosabban én bambultam el.-
Félve léptem be, s bezártam az ajtót. Justin akkor trappolt fel a lépcsőn. És még ő van megharagudva...
-Pff...-szisszentem fel halkan.
-Baj van ?-förmedt rám, de nem szólaltam meg. Karomat mellkasom alatt összekulcsoltam.-Ha Zayn megtalál, számolj azzal hogy megdöglesz !-jött elém.
-Akkor te minek vagy ?
-Néha már bánom hogy ismerlek !
-Csak a szád nagy !-bal szemöldökét felhúzta.-Ha annyira kemény lennél, otthagytál volna... vagy hagytad volna azt, hogy lelőjenek ! De te megvédtél !-jött elő oldal vigyorom.
Mivel igazam volt, ezért idegesítette is hogy az orra alá dörgölöm. Erős ujjai karomra fonódtak, és a bejárati ajtóhoz ráncigált.
-Aludj kint !-s rám csapta az ajtót.