9. fejezet~ Félvérűek

Nem vagyok egy tétovázós lány, mert mindig lépek ha valami nekem nem tetszik, de most nem tudtam. Sőt, mintha nem is én irányítanám önmagam, hanem más cselekszik helyettem... Visszacsókoltam, abban a percben amint nekem esett. Szinte, már ösztönnel. Na de várjunk csak ! Bieber ezért ilyen szemét velem, és nagy arcú ? Ráadásul mindig a képembe bujik... Ez belém esett ?

-Mocskos !-ellöktem magamtól, s lekevertem neki egyet. Számat törölve hagytam el a szobát, egyenesen ki vettem az irányt.
-Cassie !-szólt riadtan Bob. Ügyet sem vetve rá, csaptam be az ajtót, ahol egy erős mellkasnak ütköztem.
-Cassandra ?!-ráncolta homlokát Malik. Tovább akartam lépni, de visszahúzott magához.-Mi baj ? Te sírtál ?-vált arca rémülté.
-Nem nincs semmi.. -sütöttem le fejem, de valójában könnyeimmel küszködtem.
-Te sírtál !
-Csak valami a szemembe ment...
-Cassandra !-vette komolyra a szót.
-A..ap..-nyögdécseltem, s a sírógörcs törekedett felfelé.-Apa meghalt !-arcomat a tenyerembe temettem.
Malik sóhajtott, majd magához ölelt. Szóval ő is tudta.. Azaz mindenki tudta rajtam kívül.
-Tudtad igaz ?-kérdeztem könnyek közt.
-Cassie...
-Te tudtad !?
-Nem akartunk fájdalmat okozni !
-Ti ? Nem..nem akartatok fájdalmat okozni ? Egész végig fájdalmat okoztatok azzal hogy nem mondtátok el ! Erre egy csöppet sem gondoltál ?
-Hidd el hogy sajnálom, de James kérése volt !-kiabált túl.
Meghökkenve néztem rá:
-Nem akarta hogy fájjon neked. Azt akarta hogy boldog légy, és elfelejtsd !
-Elfelejtsem ? Ugyan kérlek..-csattantam fel.-Ezt ugye te sem gondoltad komolyan ? Hogy lehet egy olyan embert elfelejteni, aki kis korod óta nevel...-zokogtam hüledezve.

Zayn csak bámult tovább, meg sem szólalt. Igazam volt... Megfordultam, s ekkor vettem észre hogy Bob és Biebs végighallgatott mindent. Zavaromban, nem elmentem hanem vissza a házba.

~Zayn szemszöge.:

-Melyikőtök mondta el ?-azonnal felment bennem a pumpa.
-Zayn...
-Ezt akkor kellet volna, mikor elutazunk Bradfordba ! Mi a jó sz*rt csináltatok ?-láttam hogy B. aggódik, viszont Justint meg sem hatotta.
-Te voltál, mi ?
-Én ?-kérdezett vissza nyugodtan.
-Zayn !-lépkedett előrébb B.
-Nem tudtál volna várni ? Ekkora egy köcsög vagy ? És még testvérek vagyunk..
-Zayn !-emelte fel hangját a harmadik szemlélő.
-Nem is csodálom, hogy apám utál !
-Ajánlom hogy vegyél vissza !-ordított Juss.
-Miért mi lesz ? Megütsz ?
-Kinyírlak !
-Fiuk fejezzétek be !-állított le minket Bob.
-Felőlem...-készült elhagyni a helységet Jay, de ez csak színlelés volt. Megfordult, majd arra eszméltem, hogy a padlóra érkeztem.

Felálltam, s készültem visszavágni. Meg is tettem volna, ha Bob nem avatkozik bele.
-Üss meg !
-Justin !-ripakodott rá a 'védelmező'.
-Még hallani fogtok felőlem !-töröltem meg vérző orromat.

~Cassandra szemszöge.:

Ismét a tetőn voltan, ahol az erős szél játszott hajammal.
-Sajnálom !-sétált mellém B.
-Szóval testvérek...-néztem magam elé. Terelni akartam a témát. Most nem olyan állapotban vagyok, hogy beszélni tudjak erről.
-Hallottad ?
-Mindent...-fújtam ki a levegőt.
-Csak az apjuk egy... de... kiskorúkban jól kijöttek, mára viszont egymást hibáztatják Wolfe haláláért...
-Wolfe ?-húztam össze szemöldököm.
-Chris Wolfe. Az apjuk...
-Nem Bieber.. vagy.. Malik ?
-Nem vette a nevére őket. Szerinte nem a névtől függ, hogy hozzátartoznak.
-Mi lett vele ?
-10 évesek voltak... a szemük láttára gyilkolták meg a szüleiket.-szemeim elkerekedtek.-Wolfe 'félvérűeknek' hívta őket... mivel féltestvérek... Mégis Zaynnel törődött a legtöbbet.
-Miért ?
-Justin nem akart Wolfe nyomába lépni, és maffia vezér lenni. Őt inkább a vér vonzta. Gyilkos, bérgyilkos akart lenni. Viszont Zayn, felnézett az apjára; és átvette a helyét.
-De Bieber-ből, hogy lett vezér ?
-Itt jöttem a képbe én !
-Szerintem elég volt a mese délutánból !-hátrakaptam fejem. Biebs dühös tekintetére figyeltem fel.

Eljöttem onnan, mivel veszekedni és azt hallgatni sem volt kedvem.
Elhaladtam Bieber szobája előtt, mikor az üveg asztalon fehér port véltem felfedezni. 5 darab csík ékeskedett ott. Tudtam hogy kokain.
Végig futott agyamon egy kósza gondolat: kipróbálom. Persze azonnal ellent mondtam, de csábított, és érdekelt az íze.

Gondolatokat, tettek követték: leültem, -persze kezdőként,- elvettem a kis 'csövet'. TV-be már láttam ilyet. Mondjuk ez most velem történik, s súlyos következményei is lehetnek... de azt éreztem hogy erre van szükségem.

Lassan hajoltam a kokain felé, s éppen hogy beleszippantottam.
-Áuh..-dörzsöltem meg orrom.
-Te mit csinálsz ?-förmedt rám Biebs.-Mi a jó szart csinálsz ?-kikapta kezemből az eszközt.
-Csak egy szippantás volt !
-Egy 'szippantástól' is függő leszel !-gúnyolódott.
-Szóval te is az vagy ? A kis gyilkos-drog függő.. az ezer arcú Bieber !-lenézően nevetni kezdett.-Nem akarsz megcsókolni ?-ekkor lekomolyodott tekintete.
-20-30 perc után, azt csinálok veled, amit akarok !-kaján vigyora beterítette azt a nagy arcát.
-Miért.. mi lesz akkor ?-azonnal elillant a jókedvem.
-Kitágulnak a pupilláid, pulzus, vérnyomás emelkedik..-meredt szemembe azzal a 'megbántad hogy megtetted' nézéssel.-..csökken az étvágyad, légzésszámod növekszik.. !-már attól szaporábban vettem a levegőt, hogy elsorolta,.. ezután mi jöhet még ?-Ez a szerencsésebb eset.. !-pakolta össze a cuccot.
-Van rosszabb ?-dülledtek ki szemeim.
-Kislány ! Ez kokain... függő lehetsz, paranoiás, lehetnek izomgörcseid, szédülhetsz...
-És ?
-A végén: szívelégtelenség, szívroham, mellkasi fájdalom.. roham.. agyvérzés... halál !-suttogta az utolsó szót horrorisztikusan.
-Ennek mind kivagyok téve ?-kérdeztem megijedve.
-Az első szívás dönt el mindent: ... ha meglátod később a port, nem fogsz tudni ellenállni.. aztán függő leszel.. és véged !
-De csak egy csík volt !-hirtelen rám kapta tekintetét, s végigmért. Nem értettem miért csinálja.-Mi van ?
-Gyorsan szeded a levegőt... a pupillád kitágult !-vigyorgott mindentudóan.
-Jó ég..-kezemet mellkasomra kaptam, s éreztem hogy zihál a tüdőm. Kirohantam a szobából, át az enyémbe, s a biztonság kedvéért bezártam az ajtót.

~1 óra elteltével

Bieber nem hazudott. Mindent tapasztaltam amit először elsorolt. De függőségnek semmi jele. Mondjuk ezt nem fogom érezni csak később... ezt lehet hogy nem kellett volna (?)
Ahogy kiléptem az ajtón, velem együtt egy másik csaj is... csak Justin szobájából. Értetlenül meredtem a -számomra már elítélt- ribancra, aki egy mosolyt csapva felém, eltipegett.
-Uhh..-harapott ajkába Biebs. Az ajtófélfának dőlve bámulta a csaj hátsóját.
-Undor -szólaltam fel; hatalmas fintorral az arcomon.
-A kis drogos !-kacsintott rám, nevetve.
-De jó kedved van...
-Túlélted ?
-Utolsó alkalom volt !
-Beijedtél ?
-Nem ! Csak nem ölöm meg magam !
-Beijedt !-gúnyolt ki, ma már vagy századszor.
-Mi az ? Fáj hogy nem tudtál lesmárolni ?
-Az csak bemelegítés volt.. az előbb látott csajra !
-Ja persze.. én is azt mondanám !-fordultam sarkon elégült vigyorral az arcomon. Visszaindultam a szobámba.

Be akartam zárni, s ekkor odakaptam fejem. Ez a segg 'beszökött'.
-Takarodj innen !-beszéltem a falnak. Nyugodtan járkált fél pucéron egy kék 'rövid nadrágba' és sapkába a 'területemen.'
-Ez te vagy ?-nézte a kiskorú képemet. Ami az egyetlen, ahol anyámmal vagyok 3 évesen.
-Ne érj hozzá ..!-vettem ki kezéből.
-Ezek az ujjak tökéletes helyen jártak !-nézegette mutató s középső ujját.
-Mondtam már hogy undorító vagy ?!-majd a képre meredtem.
-Milyen dögös a csak alsó részből álló bikinid !-kuncogott.
-Csak 3 éves voltam !-szám szélén húzódott egy mosoly, de nagyon halvány volt.
-Ő ?-mutatott az engem ölelő személyre, miután kiröhögte magát.
-Anyám..-majd lefektettem a képet. Nem is értem miért tartottam meg.

8. fejezet~ Halál, csók

Gyomrom kezdett görcsbe rándulni, talán azért mert soha nem voltam még fiúhoz ennyire közel. Igen, az egész személyiségem nem erről árulkodik, mert elég sok vad buliba vettem részt, de az nem azt jelentette hogy volt is valami (a smároláson kívül). És pont ez az. Csókoltam már meg fiút, de így még nem jártam. Nem kerített ilyen érzés hatalmába. Mi ütött belém ?
-Hagyj !-löktem el magamtól, majd kirohantam a fülkéből. Méreg, csupa méreg keringett ereimben, és kellett valami hogy le tudjam vezetni. Ilyenkor telefonokat, vagy egyéb törékeny dolgokat dobálok a falnak, de ezen a környéken semmi nem volt... azaz, itt volt egy totál bunkó srác, akit mellesleg kicseszettül gyűlölök, szóval miért is ne lehetne ő a düh levezetőm ?

Rohamos előrehaladásomat visszafordítottam, majd lekevertem egyet Bieber-nek. Sokáig tartotta fejét oldalra fordítva, közben állkapcsát feszengette.
-Dögölj meg !-vágtam hozzá nyersen, majd vissza gyalogoltam a házba. Próbáltam nyugodt lenni, és kiszellőztetni a fejem, de nem ment a legjobban.
A nap hátra lévő részét a szobába zárkózva töltöttem.

~Reggel

Álmosan túrtam hajamba, hisz az este szem hunyásnyit sem aludtam.
-Itt van !-dobta le telefonját az ágyra, ami mellettem landolt.
-Minek ?
-Hivd fel a drága apádat !-gúnyolódott, majd az ajtófélfának dőlt, és várta hogy megteszem-e. Azonnal elvettem a telefont, de mielőtt megnyomtam volna a hívás gombot, Justinra néztem.
-Miért változott meg a véleményed ?
-Hisztiztél !
-Ezért ?-vontam fel szemöldököm. Továbbra is ott állt, én pedig telefonálni kezdtem.

Első csörgés... második csörgés... haramadik csörgés... kinyomtam. Könnyes szemmel dobtam el a telefont. Bieber odajött majd elvette.
-'A helyedben nem tettem volna meg'!
Nem is foglalkoztam ezzel a balf*sszal.

'Miért nem veszi fel ? Eddig mindig ő hívott ! Mi lett az apámmal?'
-Amikor elveszítesz egy embert, először nem fogod fel !-ült le mellém Biebs.-Másnap, már elhiszed, de akkor sem dolgozod fel teljesen... csak várod hogy megkeres. Harmadik nap... a harmadik napon magadba zárkózol, de azt soha nem fogod fel, hogy ő már nem létezik !
-Miről beszélsz ?-eléggé rám hozta a frászt ezzel a 'hegyi' dumával.
-Bob pár percen belül itt lesz ..!-hagyta el a szobát.

'Amikor elveszítesz egy embert...'
-Mi van ?-meredtem döbbenten magam elé.-Ezzel most mit akart mondani ?
Torok fojtva trappoltam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába, ahol ott volt Bob is.
-Cassie, jól vagy ?-mosolygott.
-Mi van apámmal ? Mi lett vele ?-kiabáltam.
-Cassandra, nyugodj meg !
-Hol van James ?
-James...-dörzsölte össze tenyerét.
-Mi van vele ? Mond már !
-Meghalt !-nyögte ki, a lehető legnehezebben.
Szemeim elkerekedtek, s döbbentem álltam ott.
-Megint kamuztok ?-emeltem feljebb hangom.
-Nem Cassie ! Azért hagyott ránk, mert ő már nem nevelhetett tovább ! Ezért ment LA-be. Ott... ott ölték meg.
-Hazudsz !-tiltakoztam.
-Azért búcsúzkodott annyi ideig, azért volt annyira dühös... azért nem veszi fel a telefont ...!

A tetőre mentem, s azonnal a földre rogytam. Hangos sírásba törtem ki. Nem hittem el, amit mondanak, ez egy kurva hülye vicc ! Nem értem miért szórakoznak ilyennel ! Mi ez az egész ?
James miért nem mondta el ?
Van fogalma róla, hogy ez hogy esett ? Mi az hogy 'meghalt' ? Egyértelműen hazudnak. Lehet hogy tesztelik a tűrő képességem. Ez... ez nem lehet !
Hajamba túrva járkáltam oda-vissza. Akárhányszor csak eszembe jut, az arca, és ahogy elbúcsúzott tőlem, szemem másodpercek alatt könnybe telnek. A sírástól levegőt nem kapok...

~Este 8 óra

Leültem a tető legszélére, s onnan bámultam az üres utcát. -Cassie !-súgta valaki nevemet.-Gyere be !-hátrakaptam fejemet, s kémlelni kezdtem... Bob volt az.
Nem is törődtem vele. Magamba roskadva néztem le a mélybe.
-Cassandra !-fogta meg vállamat, de megmozdítottam, jelezve, hogy ne is érjen hozzám.-Tudom hogy most nehéz... tudom... sajnálom !-szemem sarkából letöröltem a könnycseppet, majd se szó, se beszéd, eljöttem onnan.

Szobám ágyára feküdtem, de nem aludtam. Folyamatosan járt az agyam, a szemeim már égtek, s a szívem... szörnyen fájt. Az egyetlen ember volt az életemben. Miután anyám elhagyott minket, a rokonok szoba se álltak velünk. Nem néztek semmibe minket, csak 'pénzes emberek' voltunk a számukra. Semmi szeretet, semmi érzelem... csak a pénz. És tessék: ide vezet a gazdagság.

A következő nap, hol az ágyon ültem, hol az ablakot néztem Néha Bob jött be hozzám: a kaját hozta. De nem ettem...
Aztán észre sem vettem, s megint egy új nap telt el... Ez a 6.-ik itt töltött napom.

Ahogy az ételre néztem, hasam korogni kezdett. Szememet lassan csuktam le, s hagytam hogy végigfolyjon könnyem.
-Egyél !-mordult meg Bieber az ajtóból. Sietve tüntettem el a sós cseppet szemem sarkából.-Ne akard hogy megetesselek !-jött ágyam elé.-Tömd meg azt a nagy szádat !-kötekedett tovább. Gyilkos tekintetemmel sújtottam rá, majd felálltam, s szemébe néztem:
-Takarodj ki !-mondtam olyan hangsúllyal hogy meg is értse.
Hirtelen hasam jelezni kezdett, -ismét-.
Ekkor Biebs közelebb lépett:
-Csak nem éhes vagy ?
-És ? Zavar ?
-Ebben a házban, egyedül csak te vagy az aki zavar !-felképelés helyett, körmeimet mélyesztettem arcába. Csuklómat elkapta, s kis híján 'összeverekedtünk'. Ki akartam húzni a karomat szorításából, de nem tudtam.
-Eressz !-szisszentem fel, ekkor hátam a falnak nyomódott.

Testünk zihált, az előbbiek után. Hisz minden áron meg akartam ütni Biebert, de ő nem hagyta.
-Menj el innen !-motyogtam, a sírást visszafojtva.
-Sírj csak !
-Fogd be !
-Sírd ki magad !-vigyorgott sunyin.
-Kussolj !-szám lefelé görbült. Nem akartam neki megadni az örömöt, hogy sírni lásson.

Izmai megfeszültek, arca továbbra is méregben úszott... és pont ekkor... megéreztem ajkait enyémeken. Hirtelen és váratlanul történt.
Bieber megcsókolt...

7. fejezet~ Nem engedem

Szépen elbújtam a falhoz, és kihallgattam a veszekedést.
-Direkt csinálod ?-csattant fel Zayn.
-Mit ?-idegesítette Biebs. Velem is ezt csinálja, és kiborító.
-Kiskorunkban is ezt csináltad ! Ha nem a tiéd volt a jó addig kapálóztál, még meg nem szerezted !
-Pff..-nevetett fel cinikusan.
-Most is ez van.. Nem bírod elfogadni, hogy Cassandra nem rád bukik !-leesett az állam Malik kijelentésén. Szám akaratlanul is nevetésre állt, úgy kaptam oda kezemet. Zayn tényleg azt hiszi, hogy ... érdekel ?

-West-rád-bukik ?-kérdezte hitetlenkedve Bieber, mellé nevetés is társult, persze visszafojtotta.
-Féltékeny vagy !
-Igen ? Ha én féltékeny vagyok, akkor te ? Félsz !
-Félek ?-nevette ki Malik.
-Félsz hogy elveszem tőled a csajt !-csönd lett. Feszült csönd.-De egy hisztis picsáért nem fogok veszekedni.. !-lépteket hallottam, de előtte gyorsan leszaladtam a konyhába.

Ott ültem, orrom alatt sunyin nevettem rajtuk.
-Én leléptem !-sietett az ajtóhoz Malik.-Cassandra, jössz ?-kérdezte 'macsó' stílusban. Ez tényleg azt hiszi, hogy bejön nekem.
-Figyelj Zayn ...-simítottam meg combom.-Rossz fiú vagy, meg minden... de nem az esetem !-mondtam ki halvány fintorral arcomon. Bieber halkan felnevetett, Zayn szeme dühben úszott.
Abban a minutumban kiviharzott a helységből.
Pár percig álltam egy helyben, aztán Justinra néztem, aki épp akkor fordult sarkon.
Én is kiléptem a házból, és mit nem látnak szemeim: a kocsi tökéletesen működik !

Ahogy kiértem a sikátorból, a járdára tévedtem. Nézelődtem a kihalt utcán, ami már horrorisztikus volt. A kis boltok ablakán láttam hogy néznek az eladók.
Tovább forgattam fejem, s szemem megakadt a telefon fülkén.
Hatalmas vigyor terült szét arcomon, s mivel apró pénz is volt a zsebembe, itt volt az alkalom.
Alig 25-30 lépésre voltam a 'csodától', mikor megint egy csapat -kanos- csöves került elém. Méregetni kezdtek, egyik a kezét dörzsölte rám, másik száját harapta.
-Itt az ideje, egy kis cuncipartynak !-csapta össze tenyerét a 'vezér'.
-Álmodban te farok !-fontam össze karomat. A 'most megb*szlak' nézést, átvette az ijedt tekintet, majd elszaladtak.
Szemöldököm felugrott, de büszke voltam magamra. Elégedetten, fordultam hátra, hogy megtudja a világ; 'igeen baby, ez itt Cassandra West, a főnök', de Biebs volt hátamnál, tőlem pár lépésnyire.
-Deja vu !-mondtam ki unottan, majd a fülkéhez indultam.
-Hova mész ?-kérdezte.
-Közöd ?-majd felemeltem karomat, s bemutattam neki.

Alig pár lépés, és már bent is vagyok:
de egy kar fonódott körül derekamon, majd felkapott s bevitt a 2 háztömb közötti sötét helyre. Mondanom sem kell, Juss volt az, aki letett, majd a falnak nyomott.
Centiméterek voltak köztünk, én rendesen bepipultam. Szememmel folyton bekötözött karját néztem, ami kikandikált pólója alól.
-Eszedbe ne jusson !-vette észre 'tervemet'. Oda akartam ütni, hogy végül elszaladhassak, de lőttek az egésznek.
-Késő..-nyúltam volna karjához, de megfogta kezem, s ellökte. Hirtelen fegyvert rántott, s halántékomhoz szorította.

Szívem elkezdett verni, -de rendesen,- mégsem mutattam ki.
-Most lelősz ?-változtattam el hangomat, és arcomra is egyszerre, majd vigyorogni kezdtem.-Szánalmas vagy !-vettem elő komoly nézésem.-Egy telefon fülkéért meghúzod a ravaszt...-incselkedtem vele.
-Az is egy ok !-meredt szemeimbe, a fegyvert továbbra is eddigi helyén tartva.
-Viszont hazudtatok !-ugrott össze szemöldököm.
-Miben is ?
-A kocsi működik ! Semmi baja...-hunyorítottam szemeimmel.
-Miért akarsz ennyire apáddal beszélni ?
-Talán mert nem hallok róla semmi hírt ?
-Nem is szereted !-húzódott egy mindentudó vigyor arcára.
-Ezt honnan veszed ?
-Látom rajtad ! Egy beképzelt kis picsa vagy, aki mindent megkapott !
-Mindent ?-emeltem feljebb hangomat.
-Mindent !-válaszolta nyugodtan.
-Kösz, hogy külső alapján ítélsz !
-Mert belül olyan kedves és szent vagy.(?)..-mondta szemrehányóan. Nem kell sok hogy szemközt köpjem.
-Nem ismersz !
-Minden nap, egyre jobban kiismerlek !-majd eltávolodott arcomtól, és a fegyvert is visszatette helyére. Óriási nagy düh tombolt bennem, de nem ezzel törődtem. Ismét a fülkéhez vettem az irányt.
-A helyedben nem tenném !-lábaim megfékeztek. Háttal álltam neki, de még így is megtudott állítani.
-Ugyan miért ?-fordultam vissza, majd karomat összefontam.
-Idővel rájössz !
-Pff...-nevettem fel.-Miért mondja ezt mindenki..-csattantam fel, már-már hisztérikusan.
-Bob nemsokára ideér, majd vele megbeszéled !-sétált el mellettem.
-Most nem állítasz meg ? Mehetek telefonálni ?
-Nem mész sehova ! Visszajössz a házba !-állt meg végül.
-Ha elmondod mi ez a nagy titkolózás...
-Bob megteszi helyettem !-kezdett ideges lenni.

Nem hallgattam rá, majd abban a pillanatban rohanni kezdtem a telefonhoz.
-Állj meg !-szaladt utánam, s torka szakadtából kiabált rám.
-Ez az..-beérve a fülkébe, (lihegve) dobáltam befelé a pénzt, a kis nyíláson.
-Héhéhé...-kapta el csuklómat, így már ketten voltunk, a nem épp tágas helyen.
-Takarodj ki !-ordítottam. Kisebb harc alakult ki köztünk. Azonban megvolt a kellő összeg, s pötyögni kezdtem a számot.
Fülemhez tettem a készüléket, de Justin kikapta kezemből. Mindkét csuklómat megfogta, és a telefon fülke üvegéhez szorította, s egész test súlyát rám neheztelte.
-Eressz el !-ordítottam még mindig, ekkor vészesen arcomhoz bújt, a szokásos közelséget megszegve. Mondhatnám azt, hogy ajkaiba beszéltem, amelyek megszédítettek ahányszor csak rá néztem.
-Nem engedem, hogy megtedd...-súgta, majd megnyalta rózsaszínes száját.

6. fejezet~ Veszekedés

~Másnap

Ébredeztem, de ha csak egy kicsit megmozdultam, forgott körülöttem a világ. Próbáltam járatni az agyamat, hogy mi is volt tegnap. Emlékeztem a szőke csajra, a csókra, ahogy Justinnal veszekedtem (vele mikor nem ?) aztán ettem.
-Ettem !-kipattantak szemeim. Várjunk csak... Bieber a derekamat fogja, rám esik, a hajába túrok, majd .. óh te jó ég.
Kiugrottam az ágyból, egyenesen a szembe lévő szobába mentem. Biebs akkor vette fel pólóját.
-Mi volt tegnap ?-vontam össze szemöldököm kétségbeesetten.
-Semmi..-vágta hozzám hanyagul.
-De volt !  A.. a süti, az önkívületi állapot... és a ... a csók (?)
-Mi van vele ?
-Megcsókoltalak ?-emeltem feljebb hangom. Direkt dühít fel a szemétláda. Mocskosul vigyorogni kezdett, fegyverét megtöltötte, majd a tartóba rakta.
-Kérdeztem valamit !
-Igen !-mondta szemembe. Ott törtem össze, abban a szent pillanatban.
-Uram atyám..-siettem a csaphoz s mosni kezdtem számat.
-Reggelt !-jött le Bob.-Cassie-vel mi lett ?-nézett Bieber-re, aki csak vigyorgott.

Levegő után kapkodtam, mikor úgy éreztem kellően megmostam számat.
-Meglepő volt... mert nyelvest adtál !
-Tessék ?-vágtam be a szomorú fejet.
-A tegnapiról beszéltek ?-szolt közbe B.
-Te tudsz róla ?
-Majdnem csókolóztatok !
-'Majdnem' ?
-Nem volt semmi !-vigyorgott orra alatt Bieber, majd kifelé vette az irányt.-A kurva élet !-lépett vissza.
-Mi az ?-kerekedett el B szeme.
-Itt vannak !-borult egy mindkettőjük arca.
-Vidd Cassie-t, a többit majd menetközben !-rohant fel a lépcsőn.
-A következő pár percben, azt teszed amit mondok !-hajolt hozzám, majd megragadta csuklómat, s húzni kezdett. Kimentünk a hátsó ajtón (amiről csak most tudok), majd a tengerpart felé vettük az irányt.
-Egész végig, a ház háta mögött volt a part ?-képedtem el.
-Igyekezz !-sürgetett, majd a híd alá mentünk. Éppen hogy a nagy rácshoz értünk, akkor lépett ki egy srác ugyanazon az ajtón mint mi.
-Uh de dögös !-haraptam ajkamba. Közel voltunk a tengerhez, így mikor hullámzott, a cipőm is beázott.
-A francba..-sziszegte Bieber, majd a vízbe indult.
Egyértelműen kint maradtam. Nem szeretnék belemenni a jéghideg vízbe.
-Gyere be !-szólt, mikor már derékig benne volt.
-A-aa !-ráztam meg fejemet.
-Ne akard hogy behozzalak !
-Bazdki.. !-lassan megindultam a vízbe, de mikor elérte bokámat, megtorpantam. Justin dühösen pillantgatott hátrafelé, s a -jóképű- srác, egyre közelebb jött.
-Bazdmeg West ! Te szerencsétlen !-sietett felém.
-Megyek magamtól is..-nem akartam hogy hozzám érjen.-Bieber !-sikítottam egy halkat, mikor felkapott. A lehető leggyorsabban mentünk a híd másik 'lábához'.
-Nem hiszem el hogy ezt mondom... de ne tegyél le !-fogtam meg pólóját.
-Félsz a víztől ?-jelent meg egy lenéző vigyor arcán, majd tovább fürkészte a fiút.
-Nem ! Más... más dologért !-célozgattam egy női problémára, hiszen a víz mint mondtam: szörnyen hideg volt.
Biebs egy mindentudó vigyorral jelezte, hogy tudja mitől tartok, ha letesz a vízbe.
-Mi van ?
-Felfázol ?-változtatta el hangját gúnyolóra. Nem szóltam, helyette belecsíptem mellkasába, mire felszisszent, s "mosolya" eltűnt a képéről.-Leteszlek !
-Ne merd megtenni ! Ez a víz piszkos, és rendkívül hideg !-hangsúlyoztam az utolsó szót.
-Aha.. nekem meg fáj a karom !
-És még te vagy 'férfi' ? Szégyent hozol rájuk !-nézegettem büszkén körmeimet, csakis azért hogy felhúzhassam vele Biebs-t. Ekkor lejjebb hajolt, s belemártott a vízbe. Nagy sóhaj hagyta el számat, mikor elérte derekamat és fenekemet.
-Dögölj meg !-súgtam oda neki.
-Csináljam meg még egyszer ?-vonta fel egyik szemöldökét. Hangok jöttek a 'szárazföldről'. A dögös pasi, és egy másik beszélgettek, majd visszavették az irányt.

Mikor meggyőződött arról, hogy tiszta a terep, kisétált a vízből, s mikor már csak térdig ért, 'letett'.
-Komolyan nem bírtad ki, hogy ne tegyél le ?-förmedtem rá, de ő nyugodtan haladt tovább. Kiérve elővette telefonját, amin jómagam elképedtem.-Az még működik ?
-Hol vagy ?-szólt bele, majd várt pár percet, s kinyomta.
-Na ? Mi van ? Most hova megyünk ?-mentem utána, s próbáltam többet kiszedni belőle.
-Zayn-hez...
-Hova ?
-Zayn-hez...
-De Malik hol van ?-förmedtem rá.
-Házban !-kacsintott, csakis azért hogy húzza az agyam.
-Messze van ?
-Majd meglátod...-nyomkodta telefonját.
-És Bob ?
-Ő majd később jön...
-Remek !-túrtam hajamba. Csöppet sem kedvezett a helyzet, olyan mintha nem tudhatnám meg hogy mi van az apámmal. Lehet egy 'jel' is.
-Ezek kik voltak ?-szólaltam meg, végül. 1 órája biztos gyalogolunk már.
-Emberek !
-Bazdmeg, válaszolj már normálisan !
-Csúnya bácsik voltak, akik át akarják venni az irányítást a város felett. Ehhez mi vagyunk a kulcs. Viszont, akkor meg kellene ölni minket, de még nem sikerült ! Most már érted ?-mondta az egészet gúnyolva.
-Ők is olyanok mint ti ?
-Ja...
-De miért akarják átvenni az irányítást ?
-Jelenleg, ez a leggyengébb és legeldugottabb város, ez nekik jól jönne 'menedéknek'. Biztos őket is üldözik.
-És kit akarnak megölni ?
-Bob-ot, Zaynt és engem !
-És ha felbukkannak,  mindig menekülni fogunk ?-Bieber ki volt akadva rengeteg kérdésemen.
-Használd az agyad ! Ketten voltunk, ők vagy 20-an.
-Én is ott voltam !-javítottam ki.
-Te senki vagy !
-Tessék ?-dülledtek ki szemeim.
-Habár pénzes liba vagy... lehet hogy veled is érnének valamit !-vette félvállra.

-Megjöttünk !-mentünk be egy sötét sikátorba, a hosszas séta után. Meglepő volt, mert egy szép házba mentünk.
-Justin !-Malik abban a percben fellélegezett, mikor meglátott minket.-Bob ?
-Később ér ide !-kupakolta ki a flakont.
-A 'később' alatt, hány órát értesz ?-avatkoztam bele.
-24.-gondolkozott tovább Biebs.
-Esetleg 48 !-vigyorgott Malik.
-Mi ? Miért ? Mit csinál addig ?
-Ő semmit ! De Troy bandája a közelben van ! Meg kell várni, még végleg elmennek onnan !-magyarázta Biebs.
-De miért érdekel ennyire ?-meresztette rám szemeit Malik.
-Semmi..
-Elmondhatod, én segítek !-ekkor Bieber halkan felnevetett a Zayn-től kapott ajánlaton.
-Haza tudsz vinni ?
-Haza ?
-Nyugi nem maradok ott..
-Pedig jobb lenne !-szólt be Justin.
-Csak kellene a töltőm !
-Kit akarsz hívni ?
-Apámat !-vágtam rá azonnal, mire mindkettőjük arca elborult.
-Nem jó a kocsi...-nyögte ki Zayn, hosszas gondolkodás után.
-Kicsit se furcsa !-hunyorítottam szemeimet.
-Ha egyszer nem jó, akkor fogd fel !-flegmáskodott Biebs.
-Ha ennyi nehezetekre esik, akkor mondhatnátok. Nem értem mit kell hazudni !
-Nem arról van szó..-kezdte volna magyarázkodását Malik.
-Lassan 4 napja nem hallottam apám felől !-rohantam el. Magam sem tudtam hogy hova, hisz most kerültem a házba. Csak mentem a fejem után.

Egy szobába érkeztem, onnan egyenest az ablakhoz vettem az irányt. Karomat simítottam végig többször, talán így próbáltam nyugtatni magam, mielőtt felrobbanok. Most már arra lettem kényszerítve, hogy megvárjam Bob-ot, de ha ő sem 'tud' semmit, én járok utána ennek az egésznek.
-Dühös vagy ?-fogta meg vállamat Zayn.
-Nem.. dehogy. Hogy lennék, mikor semmi hír az apámról, ti pedig nem is segítettek. Tudom hogy titkoltok valamit !-mondtam vállam felett.
-Lazíts egy kicsit !-majd 'megmasszírozta' vállamat, s lecsúsztatta kezét karomon, egyenesen kezemig. Ujjainkat összefonta, majd arcomra nyomott egy puszit.
-Már megint hiányod van ?-löktem le kezét magamról.-Lehet hogy kurvának tartanak, de nem vagyok az !
-Mondtam már hogy lazíts ?-súgta fülembe.-Agresszív vagy..-sziszegte fogai közt, majd felemelte karjait, kezében tartva egy fegyvert.-Kipróbálod ?
Nem haboztam, megfogtam, mire ő navigálta kezem. Persze csak nyomulni akart, hiszen folyton simizett. Ujjaim a ravaszra csúsztak.-Meg ne húzd !-nevetett fel halkan.
-Nem terveztem !-akaratlanul is megjelent egy mosoly arcomon. Elég régen volt, szívből jövő 'örömöm'.

-Most már megtudod védeni magad !-fordított magával szembe.
-Ahhoz még fejlődnöm kell..-mondtam huncut nézéssel. Nem tudom mi ütött belém, az elmúlt fél órában, de Malik valami furcsa érzést váltott ki belőlem. Remélem nem azt az 'sz' betűs szót. Hirtelen közeledni kezdett felém:
-De 'cuki, folytassátok !-ivott italába az így is részeg Bieber. Persze azonnal szétugrottunk.
-Ha féltékeny vagy, csak szólj !-sétáltam el mellette, mire vetett rám egy gúnymosolyt. Visszaindultam a konyhába, de amit utána hallottam. Biebs és Malik veszekedett, és elég sok mindent vágtak egymás fejéhez.

5. fejezet~ 'Betéptem'

Utamat a házba vettem, ahol a még dühösebb Bob tartózkodott.
-Cassie..!-sóhajtott egy nagyot. Elég furcsa szemet vetettem rá, hisz ez a 'sóhaj' nyögésnek is könyvelhető. Kezével tovább szorította a jeget szemére.-Elment ?
-Ja...-indultam a hűtőhöz. B tekintete értetlenné vált, s folyton arcomat fürkészte.-Mi az ?
-Az állad.. véres ?-abban a pillanatban a csaphoz rohantam, s az egész arcomat megmostam. Ilyen undorító bandával, életembe nem találkoztam.-Jártok ?
-Mi ?-hangomat magasra vettem.-Az..azzal ? Ezt soha ne merészeld feltételezni rólam !-turkáltam a hűtőbe, ami üres volt.-Nincsen kaja ?
-Azt megyek venni..-majd felállt, -a jéggel együtt- s elment.-Ja, és nézz rá Justinra !

A szobámba sétáltam, de mikor befordultam az ajtón -s mivel szobánk egymással szembe van-, éreztem Justin szemeit fenekemen. Majd lehuppantam az ágyra, s jól gondoltam, mert Bieber tényleg bámult. Megkerestem telefonomat, gondolom felhívom apát, de merülőben volt. Aggódva kezdtem kutatni táskámban,és, mivel nem hordom magammal a töltőt, így rájöttem hogy oda lesz -jó formán- az életem.
-Tudsz vezetni ?-kérdeztem a fél pucér, fekete nadrágos Biebs-t.
-Szerinted ?-emelte meg szemöldökét, hangja még mindig rekedtes volt.
-Amúgy sem tudsz...-vonatkoztattam el karjától.
-Kérd meg Zayn-t !
-Lehet hogy vele jobban járnék !-mentem vissza eredeti helyemre.

Alig két perc után, erős füst csapta meg orromat. Felálltam, ekkor vettem észre hogy Bieber rágyújtott.
-Legalább nyisd ki az ablakot !-förmedtem rá, de megtettem helyette. Elnyomta a csikket, majd telefonját nyomkodta. Az ajtajánál ért utol szava:
-Ha kinyitottad, zárd is be !
-Te vagy közelebb !-hagytam ott.
-Anyádat...-motyogta orra alatt. Már másodjára vette a szájára, amit nem tűrök.
-Nem is ismered őt !-mentem vissza hozzá.
-Leszarom !
-Ha még egyszer a szádra mered venni, akkor...
-Akkor mi lesz ? Nem mintha te ismernéd !-gúnyolt ki. Szíven ütöttek szavai.
-Justin ?-jött egy harmadik személy hangja. Azonnal oda kaptam fejemet. Egy 'cicababa' kurva állt az ajtóba.
-Gyere !-vigyorgott perverzen. A csaj leült mellé majd arcon puszilta.-Te kitakarodhatsz !-tűnt el arcáról oldal vigyora.
Utáltam ezt a gyereket. Embert így gyűlölni nem lehet, ahogy én táplálom ezt iránta. És amit anyámról mondott, hogy nem is ismerem... talán igaza lenne ? Nem Cass, térj magadhoz, ez a segg egy senki, miatta nem fogsz sírni. Miatta soha, de anyám miatt ? Ő hagyott ott, én nem mentem vele, lehet hogy ezek után nem is tekint rám lánya ként. De csak 8 éves voltam.. és... Bieber-nek igaza van. Nem is ismerem őt... És apám ? Ő hova lett ? Egyik napról a másikra bejelenti hogy LA-be utazik,-nélkülem-, és a telefont sem veszi fel. Aggódnom kellene ? Holnap beszélni fogok Bobbal, elvégre ő elég jól ismeri, és hátha hazavisz a töltőmért.

Az ajtót bezárta a csajszi, és rengeteg idő töltöttek ott.
Nem hiszem hogy -azt- csinálták volna, mert Justin karja nem engedte meg, és semmi hang nem szűrődött át.
A bejárati ajtó csapódott, azonnal leszaladtam, már éhes voltam.
-Kajaa..-megtámadtam a szatyrokat.
-Justin ?
-Van nála valami ribanc !
-Szőke hajú ?
-Aha..-rágcsáltam a chipset.
-Ezt vidd fel neki !-a tálcán volt üdítő, gyümölcs, és gyors kaja.
-Kell neki egy kis mozgás ! Hívjuk le !-már épp kiabálni akartam neki.
-Kérlek Cassie !-ment szobájába. Szeme miatt eléggé ki volt.

Felmentem, majd benyitottam, de semmi különöset nem csináltak. A csaj még mindig mellette ült.
-Várj leszedem !-segített ki a szőkeség, majd leraktam a tálcát. Lehet hogy túl gyorsan ítéltem el a ribancot ? Fél szemmel láttam, hogy megcsókolták egymást. Bieber  azonnal felvette azt a 'még többet akarok' fejet. Minél előbb el akartan hagyni a helyet.
-Várj légyszíves !
-Mi van ?-förmedtem a kis csajra.
-Ohh..-meglepődött reagálásomra. Biebs egy 'megmondtam' arcot vágott. Én voltam a téma ?
-A mosdó hol van ?
-Menj el balra, és az utolsó ajtó..
-Köszi !-mondta a maga kényes hangján.

-Én voltam a téma ?-lépkedtem beljebb.
-Nálad van jobb is !-ült az ágy szélére, s úgy próbálta ölébe venni a tálcát. De nem ment neki. Egy darabig élveztem hogy szenved, de belegondolva, hogy majd én takarítsam fel hogyha kiborítsa. Inkább segítettem neki.
-De szóba jöttem !?-raktam elé az ételt. Majd kihúztam a széket, és vele szembe foglaltam helyet.
-Fogjuk rá ! Most már örülsz ?-szemeim ki akartak esni a gyümölcsökre, hisz lent nem ettem olyan sokat, mert Bob mindig adott valami melót. Jóformán, Bieber-nek vett mindent, nekem meg maradtak a chips-ek.-Kell a banán ? Vedd el..-nyúltam volna érte, de magához vette.-Majd a haját megeheted !-kacsintott.
-Dögölj meg !-fontam össze karomat. Nézelődni kezdtem a szobában, s csak ekkor szúrt szemet a süti.

Szó nélkül mentem oda, s vettem egyet.
Elég finomnak tűnt, szóval elcsórtam párat. (Elég sokat).

~1 óra elteltével

Kába voltam, szédültem, egyenesbe nem tudtam menni.
-Berúgtam ?-kérdeztem saját magamtól, majd elvégeztem a rutin tesztet. Becsuktam a szemem, s megpróbáltam úgy megérinteni orromat, de nem sikerült.-Jesszus.. berúgtam.. !-nevettem mint egy dilis.-Óh.. szióka !-kapaszkodtam meg Bieber ajtófélfájába.
Hülyén nézett rám.-Jéé, süti !-nyúltam egyért.
-Ne ne ne ne ne !-kászálódott ki nehezen Justin, majd megfogta karom.-Ettél már belőle ?
-Ne mond el senkinek..-ekkor közel hajoltam hozzá.-.. de igen ettem, és nagyin finom !-kuncogtam.-De pszt !-tettem mutató ujjamat szája elé. Ekkorra már mindkét csuklómat fogta.
-Mennyit ettél ?-borult el arca.
-Olyan.. 6-7 darabot... baj ?
-Tudod ebből elég négyet enned, és már nem élsz ! Ebbe kábító van keverve !
-Én sokkal többet ettem négynél, most meghalok ?-lábaim nem bírták, majdnem összecsuklottam, de Bieber megfogta derekam.
-Állj meg !-fogott egyik karjával, majd nehezen ágyába cipelt.
-Én most betéptem ?-hemperegtem az ágyon, Biebs mellém ült.
-Ja..-nézett rám.
-Fáj a karod ?-mutattam a kötésre.-Én megtudom gyógyítani..
-Hogyan ?-vállába kapaszkodtam, s felhúztam magam füléhez.
-Gyógypuszival !-nevettem, aztán visszafeküdtem.-De nem mond el senkinek !-suttogtam.

Bieber sem bírta tovább, elnevette magát.
-Ennek az ágynak, olyan.. te szaga van !
-Milyen is az a 'szag' ?
-Bieber szag..ilyen finom..!-vigyorogtam. Meglepte válaszom.-A hajad !-meredtem rá.-Olyan dús, és minden egyes alkalommal bele akarok túrni !-vágtam szomorú fejet.
Vigyorogni kezdett, majd fel akart állni.
-Ne menj !-húztam vissza, de olyan lendülettel hogy rám 'esett'. Épp arcom előtt állt meg pár centivel.
-Olyan szép a szemed !-simítottam meg arcát. Gondolkodni is alig tudtam, és magamon kívül voltam. Kezemet tarkójára simítottam, s lassan felkúszott kezem dús hajába. Juss folyton ajkaimat bámulta.
Ujjaimat végigsimítottam felsőtestén -már amennyire tudtam-.
Hirtelen J megszakította ezt a 'pillanatot', s megint az ágy szélére ült.
-Ne !-majd mellé ültem, de oda-vissza billegtem.-Az ajkaid !-hüvelyk ujjammal végigsimítottam rózsaszínes száj vonalát.-Csókolj meg !-súgtam halkan, majd lecsuktam szemeimet, s közelítettem felé.