9. fejezet~ Félvérűek

Nem vagyok egy tétovázós lány, mert mindig lépek ha valami nekem nem tetszik, de most nem tudtam. Sőt, mintha nem is én irányítanám önmagam, hanem más cselekszik helyettem... Visszacsókoltam, abban a percben amint nekem esett. Szinte, már ösztönnel. Na de várjunk csak ! Bieber ezért ilyen szemét velem, és nagy arcú ? Ráadásul mindig a képembe bujik... Ez belém esett ?

-Mocskos !-ellöktem magamtól, s lekevertem neki egyet. Számat törölve hagytam el a szobát, egyenesen ki vettem az irányt.
-Cassie !-szólt riadtan Bob. Ügyet sem vetve rá, csaptam be az ajtót, ahol egy erős mellkasnak ütköztem.
-Cassandra ?!-ráncolta homlokát Malik. Tovább akartam lépni, de visszahúzott magához.-Mi baj ? Te sírtál ?-vált arca rémülté.
-Nem nincs semmi.. -sütöttem le fejem, de valójában könnyeimmel küszködtem.
-Te sírtál !
-Csak valami a szemembe ment...
-Cassandra !-vette komolyra a szót.
-A..ap..-nyögdécseltem, s a sírógörcs törekedett felfelé.-Apa meghalt !-arcomat a tenyerembe temettem.
Malik sóhajtott, majd magához ölelt. Szóval ő is tudta.. Azaz mindenki tudta rajtam kívül.
-Tudtad igaz ?-kérdeztem könnyek közt.
-Cassie...
-Te tudtad !?
-Nem akartunk fájdalmat okozni !
-Ti ? Nem..nem akartatok fájdalmat okozni ? Egész végig fájdalmat okoztatok azzal hogy nem mondtátok el ! Erre egy csöppet sem gondoltál ?
-Hidd el hogy sajnálom, de James kérése volt !-kiabált túl.
Meghökkenve néztem rá:
-Nem akarta hogy fájjon neked. Azt akarta hogy boldog légy, és elfelejtsd !
-Elfelejtsem ? Ugyan kérlek..-csattantam fel.-Ezt ugye te sem gondoltad komolyan ? Hogy lehet egy olyan embert elfelejteni, aki kis korod óta nevel...-zokogtam hüledezve.

Zayn csak bámult tovább, meg sem szólalt. Igazam volt... Megfordultam, s ekkor vettem észre hogy Bob és Biebs végighallgatott mindent. Zavaromban, nem elmentem hanem vissza a házba.

~Zayn szemszöge.:

-Melyikőtök mondta el ?-azonnal felment bennem a pumpa.
-Zayn...
-Ezt akkor kellet volna, mikor elutazunk Bradfordba ! Mi a jó sz*rt csináltatok ?-láttam hogy B. aggódik, viszont Justint meg sem hatotta.
-Te voltál, mi ?
-Én ?-kérdezett vissza nyugodtan.
-Zayn !-lépkedett előrébb B.
-Nem tudtál volna várni ? Ekkora egy köcsög vagy ? És még testvérek vagyunk..
-Zayn !-emelte fel hangját a harmadik szemlélő.
-Nem is csodálom, hogy apám utál !
-Ajánlom hogy vegyél vissza !-ordított Juss.
-Miért mi lesz ? Megütsz ?
-Kinyírlak !
-Fiuk fejezzétek be !-állított le minket Bob.
-Felőlem...-készült elhagyni a helységet Jay, de ez csak színlelés volt. Megfordult, majd arra eszméltem, hogy a padlóra érkeztem.

Felálltam, s készültem visszavágni. Meg is tettem volna, ha Bob nem avatkozik bele.
-Üss meg !
-Justin !-ripakodott rá a 'védelmező'.
-Még hallani fogtok felőlem !-töröltem meg vérző orromat.

~Cassandra szemszöge.:

Ismét a tetőn voltan, ahol az erős szél játszott hajammal.
-Sajnálom !-sétált mellém B.
-Szóval testvérek...-néztem magam elé. Terelni akartam a témát. Most nem olyan állapotban vagyok, hogy beszélni tudjak erről.
-Hallottad ?
-Mindent...-fújtam ki a levegőt.
-Csak az apjuk egy... de... kiskorúkban jól kijöttek, mára viszont egymást hibáztatják Wolfe haláláért...
-Wolfe ?-húztam össze szemöldököm.
-Chris Wolfe. Az apjuk...
-Nem Bieber.. vagy.. Malik ?
-Nem vette a nevére őket. Szerinte nem a névtől függ, hogy hozzátartoznak.
-Mi lett vele ?
-10 évesek voltak... a szemük láttára gyilkolták meg a szüleiket.-szemeim elkerekedtek.-Wolfe 'félvérűeknek' hívta őket... mivel féltestvérek... Mégis Zaynnel törődött a legtöbbet.
-Miért ?
-Justin nem akart Wolfe nyomába lépni, és maffia vezér lenni. Őt inkább a vér vonzta. Gyilkos, bérgyilkos akart lenni. Viszont Zayn, felnézett az apjára; és átvette a helyét.
-De Bieber-ből, hogy lett vezér ?
-Itt jöttem a képbe én !
-Szerintem elég volt a mese délutánból !-hátrakaptam fejem. Biebs dühös tekintetére figyeltem fel.

Eljöttem onnan, mivel veszekedni és azt hallgatni sem volt kedvem.
Elhaladtam Bieber szobája előtt, mikor az üveg asztalon fehér port véltem felfedezni. 5 darab csík ékeskedett ott. Tudtam hogy kokain.
Végig futott agyamon egy kósza gondolat: kipróbálom. Persze azonnal ellent mondtam, de csábított, és érdekelt az íze.

Gondolatokat, tettek követték: leültem, -persze kezdőként,- elvettem a kis 'csövet'. TV-be már láttam ilyet. Mondjuk ez most velem történik, s súlyos következményei is lehetnek... de azt éreztem hogy erre van szükségem.

Lassan hajoltam a kokain felé, s éppen hogy beleszippantottam.
-Áuh..-dörzsöltem meg orrom.
-Te mit csinálsz ?-förmedt rám Biebs.-Mi a jó szart csinálsz ?-kikapta kezemből az eszközt.
-Csak egy szippantás volt !
-Egy 'szippantástól' is függő leszel !-gúnyolódott.
-Szóval te is az vagy ? A kis gyilkos-drog függő.. az ezer arcú Bieber !-lenézően nevetni kezdett.-Nem akarsz megcsókolni ?-ekkor lekomolyodott tekintete.
-20-30 perc után, azt csinálok veled, amit akarok !-kaján vigyora beterítette azt a nagy arcát.
-Miért.. mi lesz akkor ?-azonnal elillant a jókedvem.
-Kitágulnak a pupilláid, pulzus, vérnyomás emelkedik..-meredt szemembe azzal a 'megbántad hogy megtetted' nézéssel.-..csökken az étvágyad, légzésszámod növekszik.. !-már attól szaporábban vettem a levegőt, hogy elsorolta,.. ezután mi jöhet még ?-Ez a szerencsésebb eset.. !-pakolta össze a cuccot.
-Van rosszabb ?-dülledtek ki szemeim.
-Kislány ! Ez kokain... függő lehetsz, paranoiás, lehetnek izomgörcseid, szédülhetsz...
-És ?
-A végén: szívelégtelenség, szívroham, mellkasi fájdalom.. roham.. agyvérzés... halál !-suttogta az utolsó szót horrorisztikusan.
-Ennek mind kivagyok téve ?-kérdeztem megijedve.
-Az első szívás dönt el mindent: ... ha meglátod később a port, nem fogsz tudni ellenállni.. aztán függő leszel.. és véged !
-De csak egy csík volt !-hirtelen rám kapta tekintetét, s végigmért. Nem értettem miért csinálja.-Mi van ?
-Gyorsan szeded a levegőt... a pupillád kitágult !-vigyorgott mindentudóan.
-Jó ég..-kezemet mellkasomra kaptam, s éreztem hogy zihál a tüdőm. Kirohantam a szobából, át az enyémbe, s a biztonság kedvéért bezártam az ajtót.

~1 óra elteltével

Bieber nem hazudott. Mindent tapasztaltam amit először elsorolt. De függőségnek semmi jele. Mondjuk ezt nem fogom érezni csak később... ezt lehet hogy nem kellett volna (?)
Ahogy kiléptem az ajtón, velem együtt egy másik csaj is... csak Justin szobájából. Értetlenül meredtem a -számomra már elítélt- ribancra, aki egy mosolyt csapva felém, eltipegett.
-Uhh..-harapott ajkába Biebs. Az ajtófélfának dőlve bámulta a csaj hátsóját.
-Undor -szólaltam fel; hatalmas fintorral az arcomon.
-A kis drogos !-kacsintott rám, nevetve.
-De jó kedved van...
-Túlélted ?
-Utolsó alkalom volt !
-Beijedtél ?
-Nem ! Csak nem ölöm meg magam !
-Beijedt !-gúnyolt ki, ma már vagy századszor.
-Mi az ? Fáj hogy nem tudtál lesmárolni ?
-Az csak bemelegítés volt.. az előbb látott csajra !
-Ja persze.. én is azt mondanám !-fordultam sarkon elégült vigyorral az arcomon. Visszaindultam a szobámba.

Be akartam zárni, s ekkor odakaptam fejem. Ez a segg 'beszökött'.
-Takarodj innen !-beszéltem a falnak. Nyugodtan járkált fél pucéron egy kék 'rövid nadrágba' és sapkába a 'területemen.'
-Ez te vagy ?-nézte a kiskorú képemet. Ami az egyetlen, ahol anyámmal vagyok 3 évesen.
-Ne érj hozzá ..!-vettem ki kezéből.
-Ezek az ujjak tökéletes helyen jártak !-nézegette mutató s középső ujját.
-Mondtam már hogy undorító vagy ?!-majd a képre meredtem.
-Milyen dögös a csak alsó részből álló bikinid !-kuncogott.
-Csak 3 éves voltam !-szám szélén húzódott egy mosoly, de nagyon halvány volt.
-Ő ?-mutatott az engem ölelő személyre, miután kiröhögte magát.
-Anyám..-majd lefektettem a képet. Nem is értem miért tartottam meg.