10. fejezet~ Őszinte

-Justin !-rontott be Bob.-Itt az ideje elmennetek !
-Miért ?-kérdezte nyugodtan.
-Rájöttek hogy itt vagyunk !
-Honnan tudták meg ?
-Nem tudom...-rázta B hitetlenül fejét. Elég frusztráltnak tűnt.

~Utcán

-Ez most valami lopakodó üzemmód ?-kuncogtam fel, mert osontunk az utcán.
-Ha nem akarsz meghalni, akkor követsz !-förmedt rám kapucnija mögül.
-Huu de félek !-gúnyoltam ki, majd mögé álltam.
Összefontam karomat, s oldalra pillantottam, nézelődés képpen. Ekkor lettem figyelmes egy ismerős arcra.
-Oh de dögös ..-haraptam ajkamba, egy kaján vigyor kíséretében. Valahol már láttam (?)
Bieber hátranézett -pontosabban rám- majd követte tekintetemet.
-A francba ..-megragadta csuklóm, ezzel maga mellé rántott.-Ne bámuld !-sziszegte fogai közt.
-Te nézheted ?-logikátlan volt kérdésem, hisz napszemüveg volt rajta, arcát pedig takarta a textil.
Mivel nem vagyok egy szófogadó típus, megint oda pillantottam. Minden világos lett:
-Az a dögös pasi.. aki elől menekültetek !-magyaráztam.-Az Zayn ?-arcom eltorzult, s nem akartam hinni a szememnek.
Ekkor gyorsítottunk a tempón, a figyelmet felkeltve.

Lövésekre lettem figyelmes: Mi voltunk a célpont. Sikítva kaptam kezem fejemhez.
-A kurva .. !-újabb ravasz húzások. Bieber maga elé húzott. (Csak azért, hogy ne találjanak el (?)
-Szállj be !-utasított, de enyhe sokk kerített hatalmába.-Szállj már be bazdki !
-Jól van, nyugi !-pattantam be.
Beindította, de ekkor belőtték a hátsó ablakot. Lebuktam, majd hallottam hogy csikorognak a kocsi kerekei.

~Késő este

-Zayn mit keresett ott ?-szólaltam meg. Egy jó ideje úton vagyunk.
-Az a rohadék átállt.. beköpött...-meglepett hogy eddig visszatudta tartani dühét Bieber. Mérgében a kormányt szorongatta.
-Miért ?
-Miattad !-arca leirthatatlan undort mutatott felém.-Azt hiszem..
-Persze, most kend rám !-kikeltem magamból. Csakis miattam vagyunk bajba. Minden miattam van ! Hogyne.
-Nincs mit rád kenni. Hibás vagy és kész !
-Elmondanád miért ?
-Mert Malik beléd esett !
-És ez az én hibám ? Ha jól tudom, te ütötted le !
-Mert volt rá okom !-feszengette állkapcsát, de higgadt maradt.
-Féltékeny voltál !
-Kire ?
-Zanyre. Féltékeny voltál arra, hogy nem veled vagyok !
-Szánalmas vagy !-fintorgott.
-A te féltékenységed juttatott ide !
-Nem veszed észre magad ? Ugyan kinek kellenél ? Senkinek ! Mindenki utál, mert egy beképzelt hülye picsa vagy csezdki !
-Akkor miért csókoltál meg ?-ordítottam le. Csend lett a kocsiban.-Valld be ! Valld be hogy tetszem neked !
-Ezt akarod ?-megnyalta ajkait.
-Ezt...-válaszoltam magabiztosan.
-Rendben... -vett egy mély levegőt.-West: Mikor először megláttalak, megsajnáltam Jamest, hogy egy olyan jo embernek, egy ilyen lánya van. Egy semmire kellő, hisztis ribanc, aki meg sem siratja az apját. Sőt, még arra sem vetted a fáradtságot, hogy egyszer, ebben a kurva kib*szott életben, 'apának' szólítsd ! Jobban járt James, azzal... hogy meghalt !-fejezte be a szerelmi vallomásnak készült beszédjét, ami... szíven ütött. Szemem megtelt könnyel, s fájdalmasan meredtem a mellettem vezető rohadt seggfejre, aki az utat pásztázta.
-Nem tudod mit érzek..-csuklott el hangom. Nem mertem ránézni, inkább az ablakon néztem át, az elsuhanó tájra, hátha az megnyugtat... de nem tett semmit.
-Pff..-nevetett fel cinikusan.
-Semmit nem tudsz rólam !-töröltem le könnyemet, továbbra is kerülve a szemkontaktust.
-Apádat jól ismertem !
-De engem nem !
-Képzeld el hogy igen ! Mikor találkoztam vele, mindig szoba kerültél. A saját szájával mondta, hogy nem tekint a lányának ! Utál téged !
-Hazudsz !-kiáltottam fel, ekkor záporszerűen hulltak a könnyeim.
-Utál !
-Fejezd be !-túrtam hajamba fájdalmasan. Hangosan zokogni kezdtem, már nem érdekelt hogy így lát. De belül fáj a szívem, hogy ezt kell hallanom.

Hosszas sírás után, éreztem hogy fázom. Először kerestem az okát, később leesett: Nincs hátsó ablak.
Kezemet dörzsölve; dermedten néztem az utat.
Bekanyarodtunk egy kevésbé kivilágított helyre. Bieber kivette a kocsikulcsot, majd kiszállt. Ezek szerint megérkeztünk.

Megint egy rossz szűk utcába voltam. Ezeknek mániájuk a kosz.
Ahogy sétáltam, láttam egy csövest a kukák mellett dideregni. Az utca lámpa fénye, pont megvilágította.
-Mit bámulsz ?-förmedt rám gonoszan. Erőm nem volt visszaszólni, drága Bieber miatt...

Majd utamat a házba vettem; mivel -valaki- lehagyott. -Pontosabban én bambultam el.-
Félve léptem be, s bezártam az ajtót. Justin akkor trappolt fel a lépcsőn. És még ő van megharagudva...
-Pff...-szisszentem fel halkan.
-Baj van ?-förmedt rám, de nem szólaltam meg. Karomat mellkasom alatt összekulcsoltam.-Ha Zayn megtalál, számolj azzal hogy megdöglesz !-jött elém.
-Akkor te minek vagy ?
-Néha már bánom hogy ismerlek !
-Csak a szád nagy !-bal szemöldökét felhúzta.-Ha annyira kemény lennél, otthagytál volna... vagy hagytad volna azt, hogy lelőjenek ! De te megvédtél !-jött elő oldal vigyorom.
Mivel igazam volt, ezért idegesítette is hogy az orra alá dörgölöm. Erős ujjai karomra fonódtak, és a bejárati ajtóhoz ráncigált.
-Aludj kint !-s rám csapta az ajtót.