11. fejezet~ 10 éve

Késő este volt már, és semmi kedvem az ajtó előtt szobrozni.
Csak az utca lámpa világította meg a járdát, de azt is elég halványan.
-Cica !-kb. 19-20 éves srácok melegedtek a hordóban rakott tűz körül. Nem voltak hajléktalanok, mert jól öltözötteknek néztek ki.
-Hova mész ?-hátra dobtam hajam, s kajánul rájuk vigyorogtam.
-Új vagyok itt, szóval... nem tudok hova menni !-azt sem tudom mi vett rá arra hogy szóba álljak velük, de mostanában nem nagyon érdekelnek a következmények.
-Segíthetünk !-kacsintott a fekete hajú, majd derekamnál fogva maga mellé rántott.-Adj egy szálat Robert !-zsebébe nyúlt az említett fiú, s elém nyújtott egy szál cigit.
-Ez komoly ?-vigyorogtam.
-Füves cigi ! Gyújts rá !-ész nélkül kaptam ki a kezéből, s rágyújtottam.

~1 óra elteltével

Nyugodtan nevetgéltem a srácokkal, de azt tegyük hozzá hogy kába állapotban. Mindent homályosan látok, és ha most 'megtámadnának' védekezni sem tudnék, annyira önkívületi állapotba kerültem.
-Most velem jön !-valaki megragadta karomat, s kirántott a sorból.
-Haver, ha nem vennéd észre, a csaj velünk van !-indult meg Bieber felé.
-A 'csaj' az enyém !-felemelte jobb karját, a fegyvert a srác fejéhez szorítva.
-Hé nyugi !-hátráltak meg, majd Biebs elráncigált onnan.
-Eressz már el...-rántottam ki karom, mikor beértünk a házba. Kár volt kérnem hogy engedjen el, mert majdnem elestem. A lábaim szokatlanul gyengék.
Justin nem csinált semmit, csak a szemembe meredt, viszont forrt a dühtől.
-Mi baj ?-biggyesztettem le ajkam. Ő továbbra is bámult. Kezemmel megsimítottam arcát, majd tarkójára csúsztattam. Egy pillanat alatt megéreztem puha ajkait. Nagyon lassan elkezdtünk csókolózni. Juss keze derekamra siklott, de ekkor megállt.
-Mi az ?-húztam össze szemöldököm.
-Menj fel ! És senkinek ne nyiss ajtót !-nem mintha abban az állapotban lettem volna, de most az egyszer megfogadtam 'tanácsát'.

Csetlettem-botlottam a lépcsőn, egy fokot vagy tízszer kezdtem előröl. Ez a cigi rosszabb, mint az alkohol. Felérve befeküdtem az ágyba, és pillanatok alatt elaludtam.

~Másnap reggel

-Cassie !-rontott be Bob, őt követte Bieber.
-Mi az ?-fetrengtem, homlokomat fogva.
-Apád hagyott rád valamit ? Mármint örökséget ?
-Milyen örökséget ?
-Például: pénzt ?-ült az ágyra, s arca mindig olyan gondterhelt volt, mint mostanában.
-Nem tudom...-ültem fel nagy nehezen.-Miért kérded ?
-Semmi, nem fontos...-temette arcát tenyerébe.
-Mi történt velem ?-itt Biebs-re néztem.
-Volt valami ?-riadt fel B.
-Nem !-majd kisétált.
-Ennek mi baja ?
-Cassie, figyelj ide !
-Tényleg, te hol voltál ?
-Emlékszel, mikor Justinnal az első háznál elmentetek ? És láttad azt a fiút ?
-A dögös pasi, igen tudom. Mi van vele ?
-Eddig minket akart eltüntetni, de most csak...-kissé elcsuklott a hangja.
-Most csak ?-mikor akarja kinyögni (?)
-Téged !
-Engem ? Miért ?
-Apád elrejtett valahol egy zsák pénzt, úgy egymilliót ! Azt hiszik hogy tudod hol van, szóval most te vagy a célpont !
-És Malik is társult ?-dülledtek ki szemeim.
-Igen !
-Jó tudod mit !(?) Ez már meg sem lep...-kikászálódtam az ágyból.
-Cassandra ! Az életet a tét ! Csak egy kicsit erőltesd meg magad !
-De fogd már fel hogy nem tudom ! Apám soha nem beszélt a haláláról, meg ha írt is volna valamit nem tudom hova tehette !-emeltem fel hangom.-Főleg a pénzügyeit nem kötötte az orromra...-hagytam faképnél. Nem elég hogy James is elmegy, most már követem én is. Őszintén, nem is bánom: Senkim nincs, és néha már tényleg hasztalannak érzem magam. Soha nem gondoltam volna, hogy ezen egyszer elgondolkodom... elgondolkodom a halálomon.

Mivel mindenre tisztán emlékeztem, tudtam jól azt is, hogy Bieber megint lesmárolt. Ha épp ésszel bírtam volna akkor, tuti hogy szemközt köpöm, és magamnak adok egy óriási nagy pofont, hogy mindezt hagytam. Felfordul a gyomrom tőle.

Nyugodtan tisztogatta a fegyverét, s ugyanolyan durcás/harapós fejet vágott, mint szokott.
Teámat szürcsöltem, s sunyi vigyorral néztem ezt a méregzsákot.
-Az az enyém ! Nem zavar ?
-Megérdemlem miután lesmároltál !
-Pff..-nevetett fel.-Nem nagyon ellenkeztél ...-tekintete beszélni tudott. Lenéző 'olcsó ribanc' nézését vezette rajtam végig.
-Kettőnk közül, ki is kezdte ?
-Olyan szánalmas vagy !
-Beszélhetnénk róla !
-Igen ? Tegnap nagyon elvoltál magaddal ragadtatva !
-Lehet hogy nem mondod ! De látom hogy tetszem neked !
-És miből gondolod ?-kezeivel közre fogott. A konyha pulthoz szorítva, támaszkodott, s egyenesen szemembe nézett.
-Mert mindig megcsókolsz !
-És mi van akkor, hogyha én mást akarok ?
-Mást ?-ráncoltam homlokom. Ekkor Bieber tetőtől-talpig végigmért.
-Elég ribanc a kinézeted.. és kapható !-súgta, majd sarkon fordult s elment. Piszok szerencséje volt, különben felpofoztam volna. Nagyon érik nálam egy kiadós tökön rúgás, és arcba verés.

Emellett, szörnyen bántottak Justin szavai, főleg amit az apámról mondott. Akkor szíven ütöttek, most pedig nem hiszem el. James jó apa volt, és mindentől óvott, de nem tudom felfogni hogy ilyet mondana rólam; másnak. Kérdésem az, hogy honnan ismerik egymást Justinnal ? Ja igen, bankrabló, biztos afféle maffia társ, de képtelenségnek tartom, hogy így ismerje őt. Az egyetlen, akiben valamennyire megbízok, az Bob.
-Bob !-szóltam neki, szerencsére még utolértem. Épp indult valahová.
-Igen ?-nézett rám egy kósza mosollyal, s várta kérdésem.
-Te ismerted Jamest, elég jól... nemde ?
-Igen. Nagyon jól...
-Mondott rólam valaha olyat...-nyeltem nagyot.-Hogy nem szeret... utál ?-B még lélegezni is elfelejtett egy pillanatra, s lesápadt. Most nem értettem mi ez a nagy csend. Bieber igazat mondott ? Apám pedig... utál ?
-Cassie...-kezét gyengéden felkaromra simította.-Honnan veszed ezt ?
-Bieber-től !
-Justin ? Mit mondott ?
-Hogy utált... nem is tekintett a gyerekének...-szemem már könnyben úszott.
-James soha nem szeretett senkit úgy, mint téged ! Az egyetlen gyermeke voltál... és egyszer azt mondta, hogy ha kell, az életét adja érted !-már megint éreztem torkomon azt a fojtó gombócot, ami mindig utat nyer, és előtörik bennem. Eddig mindig lenyeltem, és visszafojtottam a sírást, nem akartam mutatni hogy gyenge vagyok... de mostanában elég nehéz türtőztetni magam.
-Akkor Bieber miért mondja az ellenkezőjét ?
-Hidd el, neki is megvan a baja... gondolt végig az elmúlt napokat.. amikor Zayn-nel összevesztek. Emlékszel mit mondott neki ?-fejből tudtam Malik szavait. Azt dörgölte testvére orra alá, hogy 'Utálta az apja...'. Szinte bele sem gondoltam, hogy mit is érezhet most  és mit érezhetett akkor. Azt sem tudtam hogy vannak érzései !...
-Azt mondod, hogy rosszul esett neki ?
-Igen tudom ! Justin nem mutatja ki úgy az érzelmeit, de legbelül üres ! Lassan 10 éve tátong egy űr a szívében, hisz nincsenek szülei... 10 éve ! Szinte majdnem egy a helyzetetek, hisz te majdnem 9 éve nem láttad édesanyád ! De Justin soha nem fogja látni !
-Ezért ilyen .. undok ?-kerestem a megfelelő szót. Nem akartam valami sértőt bevágni.
-Már 10 éve !-pár perc csöng után, Bob úgy döntött, hogy most már megy és nem tart fel.-De James, soha nem mondana ilyet ! Ezt te is jól tudod ! Mindig azt mondta, hogy szeret ! És örökké fog !-majd arcon puszilt nyugtatás képen és elillant. Ez a törődés, olyan jól esett. Utoljára anya puszilt meg...