12. fejezet~ Közeledik hozzád

~1 nap után

Szinte imádkozom hogy ne essen, de elég lehetetlennek tűnik, hisz dörög. Elég rossz idő köszöntött a fejünkre, az elmúlt nap után. Sokk alatt nem könnyű agyalni, és kitalálni hogy ezután mi lesz.

~Visszaemlékezés

Miután Bob elment, nemsokkal lövéseket hallottam, melyekhez léptek is társultak. Kétségbeesetten figyeltem az ajtót, s arra várva hogy ki lép be rajta. Hallottam ahogy a kilincshez ér az a bizonyos ember keze, ekkor Justin megragadta karomat és kiráncigált. Már nem voltunk az előtérben, de hangok még megütötték fülemet. 
-Bazdmeg... -sziszegte fogai közt, én is odakaptam fejem. A hátsó ajtó üveges volt, így tisztán láttam az ott lévő, kopasz hapsit, aki egy gépfegyvert tart kezében. Bieber oldalra húzott, így hátam mellkasának simult. Végig futott az agyamon, hogy most itt ragadtunk ? És kik ezek ? Mit akarnak ?

Biebs szívverése gyorsult, s mellkasa le-fel mozgott. Nem tudom hogy félt, vagy csak aggódott, de most mindketten pácban vagyunk.
-Valamit ki kell találni...-suttogta.
-Kik ezek ?-kérdeztem ugyanolyan halkan.
-Szerinted ?-változtatta gúnyosra a hangját. Halvány fogalmam, Zayn-re utalt. Hogy a francba találtak meg minket ?
Nem nagyon láttam magam előtt más választást, mint odasétálni elé, és 'feladni' magam. Hasztalannak érzem a létezésemet, és ezen már semmi nem változtat.

Lassan kikászálódtam Justin erős szorításából, aki aprókat pillantva figyelte lépéseimet.
-Mit csinálsz ?-rántott vissza, melynek köszönhetően, vészesen közel volt arcomhoz.
-Engem akarnak nem téged...-motyogtam, de elszabadulnom már nem sikerült.
-Hülye vagy csezd meg ?
-Hisz ezt mondta Bob !
-De ha megvan a pénz, nekik már nem kellesz !-hívta fel figyelmemet a tényekre.
-Akkor most menekülni akarsz ?
-Inkább, minthogy megöljenek...-nézett szemeimbe.
-Akkor most ?-sóhajtottam hosszas várakozás után. Láttam, hogy Bieber tanácstalan.- Nincs ennek a háznak, valami rejtekhelye ?
-Ez egy egyszerű ház, nem valami luxus villa...

A hangok egyre közelebbről jöttek. Jól tudtam hogy átkutatják az egész helyet. Justin ekkor elővette fegyvert, felhúzta, és várt az 'áldozatra.'
-Gyere !-szorongatta az eszközt, miközben háta mögött voltam.
-Hol lehetnek ? Nem számítottak rá hogy jövünk...-dühöngött az egyik ismeretlen személy.
-Bieber vérében van a bújócska !-ismeretem ezt a hangot, tudtam hogy Malik az.
-A te öcsikéd, szóval keresd meg !-adta ki az utasítást, ezek szerint a feljebb való.

A lépések egyre közelebb értek, Justin teste egyre jobban feszült. Mintha felkészülne a lövésre.
-Zayn !-hívta vissza valaki, az utolsó pillanatban. Bieber megragadta az alkalmat, kilépett a fal mögül, s lőtt. A golyó egyenesen Malik-et találta el. 
Megszeppenve néztem az eseményeket. Nem mertem kilépni a fal mögül, a fülemet befogva hunytam le szemeimet.
-West !-kiáltotta el magát Bieber, s megéreztem roppant erős karjait derekam körül. Elrántott a faltól, s lőtt volna arra a kopasz pasira, aki kint állt, de késő volt.
Eltalálta Justin lábát.

A pillanat hevében kaptam fel a fegyvert, s ügyetlenül, de meghúztam a ravaszt. A férfi szívéhez kapva térdre rogyott, majd kidőlt. Oldalra nézve, láttam Maliket a földön fekve, és a másik 'dögös' pasit is. Nem mondanám hogy az előbb említett személy meghalt volna, mert egyenesen a szemembe nézett, de Zayn nem mozdult...
Szívem majd kiesett a helyéről, de cselekedtem. Bieber karját nyakamba akasztottam, s úgy hagytuk ott a házat.

~Visszaemlékezés vége

Justin jelenleg a falnak dőlve ül a földön (fél pucéron), mivel a pólójával tekerte be a lábszárát. Hűvös volt, főleg hogy a város legszélén voltunk, a megszokott sötét-piszkos helyen.
-Jó lövés volt ! -törte meg a csendet Bieber. Karomat dörzsölve meredtem magam elé. Kedves 'csendes társamra' néztem, aki még most is képes volt, halványan vigyorogni.
-Zayn él még ?-egész végig ezen agyaltam. Tudtam, mikor Biebs meglőtte háttal állt neki. Mikor megláttam, arccal a földnek volt.
-Biztos...-húzta el szája szélét.-Szívós alkat !
-Bob...
-Fel kellene hívnunk !-nyúlt zsebébe, majd felém nyújtotta a telefont.
-De ő ki ment !-szorult el kissé torkom.
-Ki ment ? Miről beszélsz ?
-Váltottam vele pár szót, aztán elment, és közvetlen utána voltak a lövések...-értetlen fejét, szörnyen dühös kinézet vette át.
-Ezt csak most mondod ?-kiabált.
-Nem voltam benne biztos... hogy meghalt...-csuklott el hangom.
-Ezt csak egy módon tudhatod meg !-nyújtotta elém a telefont. Remegő kézzel vettem el tőle, majd megkerestem a nevét. Kicsöngött.
-Végre Justin...-sóhajtott bele egy ismerős hang. Szívemről egy nagy kő esett le.-Jól vagytok ?
-Igen !-nyögtem bele nehezen, láttam hogy Bieber is megkönnyebbül.
-Cassie.. Justin ?
-Megsebesült, de jól van !
-Hol vagytok ?
-A háztól nem messze, egy még kisebb sikátorban !
-Nemsokára ott leszünk !-majd kinyomta.

Visszaadtam a telefont Justinnak, aki ahelyett hogy elvette, megragadta a csuklómat, és maga mellé rántott.
-Fázom, legalább te meleg vagy !-vigyorgott sunyin.
-Tudod, otthagyhattalak volna !?-vágtam vissza, mire halkan felnevetett. Arcomra is halvány mosoly húzódott.
Karja vállamon pihent. Ekkor tűnt fel csak a helyzetünk. Akaratlanul is belepirultam, hisz felsőteste meztelen volt.
Kezemet izmos kockahasára simítottam (nem tudom mi oknál fogva). Nem mertem Justinra nézni, de sóhajtásából ítélve, nem akart ellenkezni.

-Justin !-jött egy hang, egy jól ismert hang.
-Bob ?-szóltam vissza, ekkor megláttam őt.
-Végre !-mosolygott rám, majd Bieberre pillantott. Persze azonnal felálltam mellőle, nem akartam hogy félreértsék a helyzetet.
-Fiúk !-szólt B, majd 2 srác jött oda.-Segítsetek !-Justin belekapaszkodott a barna és szőkés barna hajú fiúba, (mintha egy mankó lenne), majd egy terep járóba ülve elindultunk.
-Zayn is ott volt ?-jött a következő kérdés Bobtól. Biebs csak hallgatott, ezzel rám hagyva a választ. (De rendes...)
-Igen...-a kérdező sóhajtott egyet.-De Bieber lelő...
-Sikerült eljönnünk onnan !-vágott szavamba Justin, ezzel megakadályozva őszinteségemet.-Hisz West majdnem feladta magát !
-Cassie ez igaz ?-kétségbeesetten fürkészte tekintetemet a 'pót apám'.
-Megbántam !-forgattam meg szemeimet.
-Soha ! Soha ne tedd ezt meg még egyszer !
-Jó jó tudom..
-Cassandra !-fordította komolyra a szót.
-Jól van !

Pár óra után egy kis házhoz érkeztünk.
-Cassie várj !-'stoppolt' le Bob, s miután négyszemközt maradtunk belekezdett mondanivalójába.-Ugye nincs köztetek semmi ?
-Őhh..-húztam össze szemöldököm. Nem tudtam kire is gondol.
-Justin és közted !?
-Mi ?-háborodtam fel.- Közte és köztem soha semmi nem lesz !
-Jó Cassie nyugi !-hallgattatott el.- Nem szeretném ha egymásba szeretnétek !
-Bob, ezt honnan szed...
-Láttam és látom hogy mik történnek... Justin közeledik hozzád !
-Tessék ?
-Ne hagyd neki... nem lehettek együtt !
-Miért ? Azaz nem mintha együtt akarnék vele lenni... de mi ez az egész ?
-Ha netán... isten ments, összejönnétek... a maffia része leszel, és ettől a 'poszttól' soha nem szabadulsz meg. Ez az egyik oka... a másik az hogy... nem sokáig maradsz velünk !-sütötte le szemeit.
-Ezt hogy érted ?-borult el tekintetem. Mit zagyvál ez itt össze ?
-Édesanyádhoz fogsz menni !

Nagyon szeretném megköszönni a 10.000 oldalmegjelenítést, és 34 feliratkozót♥