7. fejezet~ Nem engedem

Szépen elbújtam a falhoz, és kihallgattam a veszekedést.
-Direkt csinálod ?-csattant fel Zayn.
-Mit ?-idegesítette Biebs. Velem is ezt csinálja, és kiborító.
-Kiskorunkban is ezt csináltad ! Ha nem a tiéd volt a jó addig kapálóztál, még meg nem szerezted !
-Pff..-nevetett fel cinikusan.
-Most is ez van.. Nem bírod elfogadni, hogy Cassandra nem rád bukik !-leesett az állam Malik kijelentésén. Szám akaratlanul is nevetésre állt, úgy kaptam oda kezemet. Zayn tényleg azt hiszi, hogy ... érdekel ?

-West-rád-bukik ?-kérdezte hitetlenkedve Bieber, mellé nevetés is társult, persze visszafojtotta.
-Féltékeny vagy !
-Igen ? Ha én féltékeny vagyok, akkor te ? Félsz !
-Félek ?-nevette ki Malik.
-Félsz hogy elveszem tőled a csajt !-csönd lett. Feszült csönd.-De egy hisztis picsáért nem fogok veszekedni.. !-lépteket hallottam, de előtte gyorsan leszaladtam a konyhába.

Ott ültem, orrom alatt sunyin nevettem rajtuk.
-Én leléptem !-sietett az ajtóhoz Malik.-Cassandra, jössz ?-kérdezte 'macsó' stílusban. Ez tényleg azt hiszi, hogy bejön nekem.
-Figyelj Zayn ...-simítottam meg combom.-Rossz fiú vagy, meg minden... de nem az esetem !-mondtam ki halvány fintorral arcomon. Bieber halkan felnevetett, Zayn szeme dühben úszott.
Abban a minutumban kiviharzott a helységből.
Pár percig álltam egy helyben, aztán Justinra néztem, aki épp akkor fordult sarkon.
Én is kiléptem a házból, és mit nem látnak szemeim: a kocsi tökéletesen működik !

Ahogy kiértem a sikátorból, a járdára tévedtem. Nézelődtem a kihalt utcán, ami már horrorisztikus volt. A kis boltok ablakán láttam hogy néznek az eladók.
Tovább forgattam fejem, s szemem megakadt a telefon fülkén.
Hatalmas vigyor terült szét arcomon, s mivel apró pénz is volt a zsebembe, itt volt az alkalom.
Alig 25-30 lépésre voltam a 'csodától', mikor megint egy csapat -kanos- csöves került elém. Méregetni kezdtek, egyik a kezét dörzsölte rám, másik száját harapta.
-Itt az ideje, egy kis cuncipartynak !-csapta össze tenyerét a 'vezér'.
-Álmodban te farok !-fontam össze karomat. A 'most megb*szlak' nézést, átvette az ijedt tekintet, majd elszaladtak.
Szemöldököm felugrott, de büszke voltam magamra. Elégedetten, fordultam hátra, hogy megtudja a világ; 'igeen baby, ez itt Cassandra West, a főnök', de Biebs volt hátamnál, tőlem pár lépésnyire.
-Deja vu !-mondtam ki unottan, majd a fülkéhez indultam.
-Hova mész ?-kérdezte.
-Közöd ?-majd felemeltem karomat, s bemutattam neki.

Alig pár lépés, és már bent is vagyok:
de egy kar fonódott körül derekamon, majd felkapott s bevitt a 2 háztömb közötti sötét helyre. Mondanom sem kell, Juss volt az, aki letett, majd a falnak nyomott.
Centiméterek voltak köztünk, én rendesen bepipultam. Szememmel folyton bekötözött karját néztem, ami kikandikált pólója alól.
-Eszedbe ne jusson !-vette észre 'tervemet'. Oda akartam ütni, hogy végül elszaladhassak, de lőttek az egésznek.
-Késő..-nyúltam volna karjához, de megfogta kezem, s ellökte. Hirtelen fegyvert rántott, s halántékomhoz szorította.

Szívem elkezdett verni, -de rendesen,- mégsem mutattam ki.
-Most lelősz ?-változtattam el hangomat, és arcomra is egyszerre, majd vigyorogni kezdtem.-Szánalmas vagy !-vettem elő komoly nézésem.-Egy telefon fülkéért meghúzod a ravaszt...-incselkedtem vele.
-Az is egy ok !-meredt szemeimbe, a fegyvert továbbra is eddigi helyén tartva.
-Viszont hazudtatok !-ugrott össze szemöldököm.
-Miben is ?
-A kocsi működik ! Semmi baja...-hunyorítottam szemeimmel.
-Miért akarsz ennyire apáddal beszélni ?
-Talán mert nem hallok róla semmi hírt ?
-Nem is szereted !-húzódott egy mindentudó vigyor arcára.
-Ezt honnan veszed ?
-Látom rajtad ! Egy beképzelt kis picsa vagy, aki mindent megkapott !
-Mindent ?-emeltem feljebb hangomat.
-Mindent !-válaszolta nyugodtan.
-Kösz, hogy külső alapján ítélsz !
-Mert belül olyan kedves és szent vagy.(?)..-mondta szemrehányóan. Nem kell sok hogy szemközt köpjem.
-Nem ismersz !
-Minden nap, egyre jobban kiismerlek !-majd eltávolodott arcomtól, és a fegyvert is visszatette helyére. Óriási nagy düh tombolt bennem, de nem ezzel törődtem. Ismét a fülkéhez vettem az irányt.
-A helyedben nem tenném !-lábaim megfékeztek. Háttal álltam neki, de még így is megtudott állítani.
-Ugyan miért ?-fordultam vissza, majd karomat összefontam.
-Idővel rájössz !
-Pff...-nevettem fel.-Miért mondja ezt mindenki..-csattantam fel, már-már hisztérikusan.
-Bob nemsokára ideér, majd vele megbeszéled !-sétált el mellettem.
-Most nem állítasz meg ? Mehetek telefonálni ?
-Nem mész sehova ! Visszajössz a házba !-állt meg végül.
-Ha elmondod mi ez a nagy titkolózás...
-Bob megteszi helyettem !-kezdett ideges lenni.

Nem hallgattam rá, majd abban a pillanatban rohanni kezdtem a telefonhoz.
-Állj meg !-szaladt utánam, s torka szakadtából kiabált rám.
-Ez az..-beérve a fülkébe, (lihegve) dobáltam befelé a pénzt, a kis nyíláson.
-Héhéhé...-kapta el csuklómat, így már ketten voltunk, a nem épp tágas helyen.
-Takarodj ki !-ordítottam. Kisebb harc alakult ki köztünk. Azonban megvolt a kellő összeg, s pötyögni kezdtem a számot.
Fülemhez tettem a készüléket, de Justin kikapta kezemből. Mindkét csuklómat megfogta, és a telefon fülke üvegéhez szorította, s egész test súlyát rám neheztelte.
-Eressz el !-ordítottam még mindig, ekkor vészesen arcomhoz bújt, a szokásos közelséget megszegve. Mondhatnám azt, hogy ajkaiba beszéltem, amelyek megszédítettek ahányszor csak rá néztem.
-Nem engedem, hogy megtedd...-súgta, majd megnyalta rózsaszínes száját.