24. fejezet~ MENJ !

Hey♥

A rész megint késett.. azaz ha úgy vesszük .. (!) > Nagyon úgy fog kinézni hogy a fejezetek egy-két akár három hetenként érkeznek majd ! Ez lehet hogy soknak hangzik, de ismét iskola van ( :c ) és tanulni kell !

A ~Darkness c. blogba, nem tudom mikorra érkezik meg ! Akár jövőhét Szombatra jöhet az új, vagy holnapra.. de még magam sem tudom ! (Kissé lefáraszt a suli:/)

A részről: rövidnek tűnik, és véleményem szerint kissé eseménytelen, és majd csak a végén történik egy "izgalmas" kissé (számotokra lehet) értetlen a dolog ! DE mint mindig, most is azt mondom: hogy a következő részből derül csak ki, hogy mi-miért következett be !

A fejezet lehet valakinek unalmas lesz, de az idő lassan telik !! A következő rész, eseménydús lesz, és reményeim szerint hosszabb ! Azért remélem tetszik/tetszett, és kommenteljetek♥

Köszönööm:*

Jó olvasást !♥:)

Ajka mintha megremegett volna; és inkább csókolt volna vadul, ehelyett elfojtotta. Nem akarja 'elsietni' ? Fejemben számtalan gondolatok keringtek, és nem is igazán összepontosítottam arra, hogy most Bieber-rel csókolózok. Ez igazán, csak akkor tűnt fel, mikor keze pólóm alá csúszott. Testem megremegett, szívem még jobban verni kezdett. Féltem !
-Ne..-álltam fel mellőle, mire barna számpárja kipattant, s láttam amint nagyokat nyeldes. Keze még pár percig a levegőben maradt, ahogy az arcomat fogta, aztán: mintha felfogta volna: nem akarom ! Pislogtam párat, majd egyet gondolva kirohantam a szobából. Hallottam, hogy a nevemen szólít, de nem törődtem vele.

Tudtam, mivel fájdalmai vannak, nem jön le utánam, így a nappaliban lévő kanapéra zuhantam le. Fáradt voltam, szemeim már nem bírták: akaratlanul is lecsukódtak ! Persze nem tudtam elaludni, és nem is állt szándékomba, mert a fiúk folyamatosan járkáltak, ki-be ! Gondolkodni kezdtem.. nem is értem miért emelem ki ezt folyton, hiszen nincs egy nyugodt pillanat sem a fejemben ! Egyszerre vagyok dühös, csalódott és szeretet hiányos ! Hiányzik az életemből: a mindig féltő apa, és a folyton rólam gondoskodó anya !.. Bár lenne egy barátnőm, akit most felhívnék, és megnyugtatna: de annyira elfoglalt a 'csillogó élet', és a bulizás, hogy erre soha nem gondoltam ! És most ide jutottam: egy érzelmi roncs, akit nem csak kívül díszítenek sebek, de belül is ugyanúgy !
-Cassie..-hallottam egy nyomott hangot, s homályosan is társult hozzá egy kép, de annyira elnyomott az álom, hogy erőm sem volt megmozdulni. Éreztem, amint kezek érnek lábaimhoz, és derekamhoz, majd valami finom illat is megcsapta orrom. Felemelkedtem a levegőbe, és már csak arra eszméltem fel utoljára, hogy egy selymes/puha anyag terítődik rám.

~Justin szemszöge.:

-Nem tudod miért sírt ?-kérdezte Bob, miután behozta a szobámba. Én az ágy szélén ültem, és néztem ahogy alszik.
-Kérdeztem tőle, de ...-ráztam fejem. Ekkor mindketten a lányra néztünk, aki békésen hajtotta álomra a fejét. Néhol még látszottak a kékes foltok arcán, melyeket Troy okozott neki, és szeme alatt is feltűnően ékeskedett az a bizonyos pirosság: melyet a sírás szerzett !

~3 óra elteltével

Még mindig ugyanúgy ülök, a sötét szobában, és szemeim hol az ablakra tévednek, hol a folyton nyüzsgő West-re. Nem tud aludni ! Szinte minden ötödik percben nyöszörög, és a takarót markolja. Vonalai eltorzulnak, a levegőt gyorsabban szedi. Elnézve, csak egy valami jut eszembe: Ő és Troy ! Érdekes.. nekem azt mondta alig emlékszik valamire/ csak pár dolog jelenik meg előtte: most olyan, mintha ismét átélné !..
-Nn..nem..-a hangra kaptam fel fejem, és arra ahogy fejét jobbra-balra hajtsa. Kis híján elsírja magát. Kín-szenvedés volt nézni, én kissé megijedve ültem (nehezen) mellé.
-West !..-ráztam vállánál fogva.-WEST !-szemei kipattantak, és ezzel együtt ült fel az ágyon. Meghallotta !
Úgy kapkod a levegőért, mintha 5 percig fojtogatták volna, és most engedték el !

Szótlanul teltek a percek, mikor visszafeküdt eredeti helyére. Nem néztem rá, csak a padlóra szegeztem tekintetem, de éreztem hogy engem néz. Így volt ! Szemei csillogva fürkészték enyémeket.
-Troy ?-tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott. Bólogatott !
-Miért vagy fent ?-suttogta.
-Nem megy az alvás...-pedig fáradt voltam, és az elmúlt pár órában le sem tudtam csukni a szemem: fájt mindenem !
Ekkor számpárja elkalandozott, fehér színű kötésemre, arca megváltozott pár perc erejéig.
-Vérzel !-pillantott rám ijedten. A kötés áteresztett !.. Igaz hogy csak oldalba rúgott, hogy: hogy az ajtóból a nappaliig csúsztam, de ott lehetett valami, ami belém fúródott !.. Éreztem, de nem annyira, mert az arcra kapott ütések is kábává tettek.
Szavára, csak egy váll húzás volt a válaszom.-De..
-Nyugi, nem vérzek el !-ajkait összecsukta, majd a falhoz húzódott.
-Feküdj le !-pillantott rám, mire én gondolkodás nélkül tettem magam vízszintbe.

A falat bámultam, és keringett bennem valami... valami rossz érzés !.. Tudtam hogy ennyivel nincs elintézve Troy halála !.. Tudtam, hogy lesz bosszú... és tartottam tőle !

~Cassandra szemszöge.:

Láttam hogy gondolatok tömkelege keringtek fejében, akárcsak az enyémben. Millió kérdés és pár dologba való beletörődés íródik le arcán. Most, hogy ilyen közel vagyok hozzá, látom mennyire megfontolt ! Persze, ez a veszélyes helyzetekben nem mutatkozik meg benne, mert a harag képes minden felülkerekedni !... És áthúzni mindazt, amit elterveztél !
-Miért csókoltál meg ?-súgtam még mindig halkan, közben pislogtam párat. Vonásai pillanatok alatt rendeződtek át. Fejét felém fordította, s megnyalta ajkait. Ha nem lenne bekötve az oldala, van egy olyan érzésem, hogy már nem mellettem feküdne..
Már a kíváncsiság bujkált bennem, hisz' a kérdést is oly' félve tettem fel. Minél szótlanabb volt, annál jobban érdekelt, mit fog mondani !.. De nem érkezett válasz !.. Akárcsak a többi kérdéseimre !
Méregetett még pár percen át, aztán újra a plafonra tapasztotta szemeit. Magam sem tudom, hogy jut ilyen az eszembe, mikor ezer más problémám van, de néha jó elterelni olyanokra a gondolatokat, melyekre... "boldogan" gondolsz vissza. Igen ! Valahol jól esett az ölelése, a csókja és a hálája !
-El fogunk vinni !-húzta össze szemöldökét. Hangjára, kiestem gondolatmenetemből, és enyhén elkerekedett szemekkel figyeltem.-Egy olyan emberhez, aki 100%-ig megvéd !..-számat, beszédre nyitottam.-Egy kis időre !
-Miért nem jó itt ?
-Veszélyben vagy !
-És eddig nem voltam ?-szemem szinte már égett, s most sem változott, csupán annyi hogy abbamaradt a sírásom, de ismét felgyűltek könnyeim.
-Nem kell félned ! Troy már nem él, és Snake-nél biztonságban leszel !
-Abba a drogtanyába ?...
-Annak a háznak van egy igazán csendes oldala !.. Nem fogják tudni hogy ott vagy !
-Kikről beszélsz ?
-A bandatagokról... biztosan tudják már, hogy a vezérük nem él !... Így a célpontjuk: te meg én ! De mivel te sokkal többet érsz, apád pénze miatt... engem hamarabb kinyírnak !-próbáltam felfogni szavait, és egyetérteni nem akadékoskodni mint anno tettem. Viszont nehezemre esett ! Nem értettem egyet, és úgy éreztem el kell mondanom ! De ha Bieber arcára néztem, csak azt láttam: hogy jót akar !.. Lehet hogy könnyebben boldogulnak nélkülem, de miért megoldás az, hogyha átpasszolnak másnak: mint egy gyereket, akire senki nem kar "vigyázni" !
-Meddig ?
-...1 max ...2 hónap !
-Hónap ?
-Ha minden a régi kerékvágásba tér, elhozunk onnan, és a bandával visszamegyünk a törzshelyünkre !-szemeit rám meresztette, majd vett egy mély levegőt, amit benntartott, s felállt nehézkesen az ágyról, irányát -sántítva, oldalát fogva- kifelé vette !

... Nehezen feküdtem vissza, kezemmel a párnát markoltam meg, és visszagondoltam az előző beszélgetésre. Fáradt voltam már, s ha olyan lennék mint a legelején, ez nem történt volna meg ! Mármint nem lennék kívül-belül roncs, és talán apa sem halt volna meg ... Miért minden az én hibám ?

~1 óra elteltével

-Ez itt Snake száma !... Ha felhívod küld érted valakit !-magyarázta sietve. Nadrágja szakadt, arca kormos, s felsőtestén még mindig csak a kötés volt, amely már átázott a vértől.
-Justin !-szorítottam meg kezét kétségbeesve.
-West !-fogta meg vállam, s megrángatott: mielőtt végleg elhagytam volna önmagam.-Hívd fel ezt a számot, és biztonságban leszel !...
-De..
-Menekülj !-a háttérből kiabálások, lövések hallatszottak, és az ahogy a tűz felemészti a fát, ami összedől.-SIESS !!-eresztett el.-Mire vársz ?! IGYEKEZZ !!-kiabált rám ,minek hatására hátrálni kezdtem.-MENJ !!-megfordultam, fejemet csóválva néztem, ahogy a ház lángokban áll. Az a ház, amelyben nemrég aludtam !... Minden olyan gyorsan történt.. még időm sem volt felfogni ...