26. fejezet~ Az enyém vagy

Aznap este, fáradtan huppantam le a puha ágyra. Végre normális ház, normális körülmények. Végre nem egy rab vagyok, és nincs rács az ablakon. Végre ! Eljutottam idáig is !
-Cassie..-suttogta valaki a nevem az ajtóban állva.
-Ki az ?-ültem fel hirtelen.
-Nyugi, én vagyok !-sétált beljébb, s akkor láttam meg Bobby fényben úszó szemeit. Legalább Ő örül hogy láthat !-Minden rendben ?-ült le mellém.
-Persze !
-Semmi gond nem volt Snake-nél ?
-Semmi !-mosolyogtam. Viszont az ide útat kihagytam a sztoriból, na meg azt a Nathan gyereket is.

-Örülök hogy épségben vagy !-simította meg vállam, majd egy homlok puszi után kifelé vette az irányt.

~Másnap reggel
Justin szemszöge

Nyugodtan kajáltam, mikor valaki épp kopogott. Számat megtöröltem, és az ajtó elé lépve, kinyitottam.
Szemeim akkor nyitódtak hatalmasra, és legszívesebben fejbe lőttem volna az illetőt, de türtőztettem magam.
-Üdv!-húzta el szája szélét, de látta hogy nem reagálok, ezért kínosan rám meredt.
-Mit akarsz ?-nyeltem le a falatot, majd neki kezdtem.
-Hát..-dörzsölte össze tenyerét. Én sürgetően néztem.-Bemehetek ?
-... Ja..-álltam félre az ajtóból, majd beljebb engedtem. Mivel kint hűvös volt, láttam hogy jól esően lépett be. Körülnézett, majd felém fordult.-Még most sem tudom minek jöttél .. (?)!
-Figyelj haver..-tette kezét vállamra, de nem sokáig pihentette ott.-Nem tudom mi bajod..-emelte magasba tenyereit afféle nyugtatás képen.
-Mit akarsz ?-fontam össze karom.
-Tudom hogy nem látsz itt szívesen..
-..Hogy jöttél rá..-motyogtam.
-De már rég nem vagyok Troy bandájába !
-És ezért jöttél ide ? Hogy ezt megoszd velem ?
-Nem, engem a lány érdekel !-amint kimondta megállt bennem az ütő. Kíváncsian várta mit reagálok, de nem tudtam mit mondani.
-West ?-kérdeztem rá, pedig elég egyértelmű volt, hiszen ő az egyetlen lány a bandában.
-Igen !-bólintott.
-Minek ?-vettem elő hülye fejem.-Azt hiszed, hogy idejössz, és csak úgy elviszed ? Egyáltalán, honnan tudod hogy itt van ?
-Snake mondta !
-Minek ?-céloztam ezzel, hogy miért akarja West-et. Nem válaszolt, mintha csodára várt volna. Egy lenéző oldal vigyorral ráztam meg fejem, majd megvakartam tarkóm.
-Nyugodj meg, nálam is biztonságban van..-vette a stílust flegmára.
-Nem bízom az ellenségben !-fordítottam komolyra a szót.
-Már rég nem vagyunk ellenségek !-hunyorított szemeivel.
-Szerinted..-léptem közelebb hozzá. Szívem gyorsabban kezdett verni, kezem ökölbe szorult.
-Nathan !-toppant be valaki az ajtón. Egyből oda kaptam a fejem, s mielőtt bármi meggondolatlant tettem volna, arrébb álltam.-Mesélj, minden rendben az új bandával ?-látom Bob-ot azonnal lenyűgözte Henderson jelenléte. Belül még mindig forrtam a dühtől, s akkor -véletlen- az emeletre vezető ajtóhoz tévedtek szemeim, s megláttam a hallgatózó West-et.

~Cassandra szemszöge.:

Justinnak már azon az estén nem volt szimpatikus Nathan. Bennem is kételyek keltek, mikor megtudtam hogy Troy bandájába tartozott. Valahol igenis tartottam tőle, viszont nem tudom miért jött ide, de az szemmel látható hogy Bieber-t irritálja.
Szívesen hallgattam volna még a beszélgetést, ha tekintetem nem találkozik magával az ördöggel. Őszintén mondom, megijedtem tőle ! Ahogyan izmos karjait összefonta mellkasán, s szemei sötétségbe borulva meredtek rám, hátrálni késztetett, s el is jöttem onnan.

~Este 8

A szobámban feküdtem, a plafont bámulva, mikor megéreztem hogy besüpped mellettem az ágy.
-Bieber..-megnyugodtam mikor csak ő volt az.
-Azért ennyire ne örülj !-ült le velem szembe.
-És, minek köszönhetem a társaságod ?
-Gondoltam megnézlek...
-Nehogy Henderson elvigyen ?-kérdeztem hunyorítva. Értette a célzást !
-Minden hallottál reggel ?
-Csak a végét... és azt is láttam hogy be akarsz neki húzni egyet, de hogy minek jött.. fogalmam sincs..
-Érted !
-Tessék ?
-Érted jött !
-Nathan ? Értem ?-mutattam magamra hitetlenkedve.
-Hogy felcsillant a szemed..
-Nekem nem kell Nathan !
-Más kell ?
-Csak belém ültetted a félelmet, azzal hogy Troy bandájából való.. Tartok tőle !
-Ellenségben sose bízz !
-És mit mondtál neki..?
-Mármint ?
-Mivel értem jött.. mit mondtál ?
-Nem tudtam meg hogy miért akart, de nem kapott meg.. és nem is fog !-igazította meg karóráját.
-Nem is fog ?-húztam fel szemöldökeim hitetlenkedve.
-A-aa..
-Miért, te ki vagy hogy megállítsd ?
-De ha menni akarsz vele menj ! Lehet hogy ő sokkal többet tett érted mint én !-vette komolyra a hangsúlyt.
-Nem hiszem el, hogy már megint veszekedni akart !
-Csak felbasz az, hogy viccnek fogod fel !
-Ajj, hagyjuk már ! Te pedig rögtön jössz "az én sokat tettem érted" dumáiddal !
-Azt csak azért mondom, ha választani akarsz !
-Óh, szóval válasszalak téged ? ..Nem mintha akarnék..-mondtam ki, mire elhalkult.-Menj ki !
-Tudod mi oldja a feszültséget ?-vette elő perverz nézését. Nem szóltam, csak ültem ott halkan, és vártam hátha megszán és ki megy.

Ekkor hirtelen a közelembe férkőzött  és már csak azt vettem észre hogy csókolózunk. Minden olyan gyorsan történt, és én hagytam hogy vigyenek magával a dolgok.

~ ~ ~

Justin felettem volt, arca csöppet sem távol enyémtől, s így még jobban szemügyre vehettem vonásait. Csak hogy tisztázzuk; jelenleg semmi nem történik; mintha megállt volna az idő..
-Lassan..-szűrtem ki fogaim közül, csillogó barna szemeivel enyémekbe meredt.-Ha elkezded..-kissé zavarba jöttem a helyzettől.
-Nem is akartam rögtön a közepébe vágni..-simította meg lábam. Lélegzetem felgyorsult, furcsa érzés vett hatalmába.-Minden rendben ?-fürkészte tekintetem.
-Igen !-mondtam ki nehezen.
-Troy ?-elég volt ez az egy szó, ez az egy név hogy minden ismét belém hasítson. Nagyot nyeltem, s egy sóhajtás után bólintottam.-Biztos hogy akarod ?-húzta össze szemöldökeit kérdően.
-Ha nemet mondanék ?
-Nem tenném meg.. nehéz lenne !-vigyorodott el.-De nem !
-... Nem hittem volna
-Mit ?
-Hogy pont te.. pont veled !
-Szerintem erre lehetett számítani !
-Tudtad előre ?
-Már a legelején !-aztán végigfutott agyamon az első találkozásunk.
-Utállak !-motyogtam orrom alatt, de elfelejtkeztem arról hogy túl közel van (...) és hallja.
-Tudom !-nyalta meg ajkait.-Egyikünk sem kedveli a másikat !
-Csak túl büszke vagy, hogy elmond.. hogy kedvelsz !
-Ahogyan te is !
-Én már elmondtam.. többször is !
-Ja, egy veszekedés közepette..
-De pár nap után már le is szarod mit érzek !
-Nem akartam hogy belém szeress !-szemei enyémeket fürkészte.
-Te csókoltál meg !
-Mert...-kezdett bele, de elhalkult.
-Miért csókoltál meg ?-tettem fel újabb kérdésem. Mondjuk ezt nem először vágom a fejéhez.-Csak ok nélkül... mert kedved támadt ? Kihasználsz.. ugye ?
-Nem !-szűrte ki fogai közül. Ajkaim enyhén elváltak egymástól, belül egy kicsi öröm öntött el.
-Nem ?
-Miért használnálak ki ?
-Miért csókoltál meg ?
-Ha jól tudom, neked sem volt ellenedre az a csók.
-De nem tudom miért te tetted meg... pont te, akiről gondolni se mertem volna !
-De megtettem, és most itt vagyunk !-amint kimondta, egy halk nyögés hagyta el számat, majd körmeimet vállába véstem.

~ ~ ~

-Azért tettem, mert közénk tartozol.. és ha közénk tartozol, az enyém vagy !-mondta ki mielőtt leszállt rólam. Barna szemei mintha nagyobbak lettek volna, s sokkal szebben csillogtak! Olyan őszinte volt a tekintete...