15. fejezet~ West ?

Ahogy beértünk a szobába, azonnal becsukta az ajtót, s pillanatok alatt kikötözött.
-Hogy biztosra menjek !-majd elővett egy rongyot, ráöntött egy kis alkoholt, s bekente a karomat.-Nehogy elkapj valami csúnya betegséget !-vigyorgott, s akkor láttam meg kezében a fecskendőt. Szemeim nagyra nyíltak, lélegzetem felgyorsult.
-Ne csináld !-nyögtem ki nehezen, de akkor már megéreztem a tűszúrást.
-Így gyorsabb a hatása !-kacsintott, majd kisétált.

Pár perc után, már homályosan kezdtem látni, s alig éreztem valamit. Sőt... minden elsötétült.

~3 óra után

-Cassie !-egy ismerős hangot hallottam. Próbáltam felmérni a helyzetemet, hogy pontosan hol is vagyok, mert nem emlékszem semmire...-Cassandra !
-Várj !-szólt közbe még egy srác.-Lassan tér magához !-óvatosan nyitottam ki szemeimet, s akkor éreztem, hogy már nem vagyok veszélyben. Folyamatosan a plafont bámultam, s próbáltam visszaemlékezni, hogy mi is történt, de nem sikerült. Valami rémlett... valami szörnyűség, és tudtam hogy nagyon fájt... de nem emlékszem mi volt az.

Éreztem, hogy elöntenek a könnyek, s nem bírom visszatartani a sírást. Hangosan felzokogtam.
-Mi történt ?-kaptam levegő után, de még most sem néztem máshova, csakis felfelé.
-Cassandra... nyugodj meg !-simította meg valaki a karom. Felém hajolt: Bob volt az.
-Nem emlékszem semmire... !-hulltak még mindig könnyeim.
-Ülj fel !-jött egy hang, mellőlem, majd segített felülni.-Kell valami ?-szóval Bieber volt a másik ember. Eléggé rosszul nézett ki, hisz arca egyik része kék-zöld volt. Kérdésére bólogatni kezdtem.
-Hozok !-pattant fel Bob.
-Semmi nem rémlik ?-faggatott Justin.
-Semmi...-görbült le ajkam. Éreztem hogy odalenn, valami fáj.-Mi történt ?-kérdeztem remegő hangon.
-Valószínű, hogy drogot adott... amitől elkábultál !...-sütötte le szemeit.-Más történt ?
-Nem tudom !-kezemet alhasamhoz simítottam... valamiért fájt.
-Mi az ?-Bieber észrevette lépésem. Nem válaszoltam.-Fáj valamid ?
-Megerőszakolt ...-bámultam magam elé, majd Biebs-re emeltem tekintetem.
-Itt van !-szaladt be B. egy pohár vízzel.

Képtelen voltam elhinni, a feltételezésem. Az az undorító disznó, végül rám mászott.
Kikászálódtam az ágyból, s felmentem az (elhagyatott tömb ház, lapos tetejére) levegőzni. Őrülten fújt a szél, amire most szükségem is volt. Leültem, s a semmibe bámultam.
-Sajnálom !-foglalt helyet mellettem Bob.-Ha nem vagyok annyira erőszakos... akkor !
-Én mentem el...
-...James úgy hagyott itt, hogy az elkövetkezendő években minden simán megy majd. Nem kellesz az életedért menekülnöd !... Ezért nem akarom, hogy bármi közöd legyen Justinhoz !
-Hidd el... nem lesz semmi !-hiába, néha azt éreztem, hogy megváltozott a hozzáállásom Bieber iránt. De persze, mindig tesz valamit, s az univerzum egyensúlya újra a régi.
-Bárcsak lebeszélhettem volna apádat... ! Akkor még most is itt lenne... mi megvédtünk volna benneteket... de ő nem akarta az életedet kockáztatni !
-Miről beszélsz ?-ugrottak össze szemöldökeim.
-Mielőtt elutazott, idejött.. hogy bejelentse mit tesz. És persze azt, hogy ránk bíz téged ! Mondtam hogy ne tegye, mi ... tudnánk tenni valamit, de ő hajthatatlan volt. Talán nem próbálkoztam eléggé... Nem akarta, az egyetlen egy gyermeke életét is kockára tenni... ezért csak az övét adta !-mintha Bob szeme is csillogott volna. Fáj erről beszélni. Fáj egy olyan emberről beszélni, aki ilyen közel állt hozzám. Ilyenkor minden eszembe jut... a fenébe is: ő az apám volt, és még élnie kellett volna. Ezentúl ki fog megvédeni... ki ölel át, ha bajba leszek ? Ki fog segíteni a nehéz döntésekbe ? Vajon jól fogok-e cselekedni, az életem során ? ... Neki még látnia kellett volna az unokáit... ahogyan férjhez megyek... de így ... egyedül maradtam.
-Mikor kicsi voltál, mindig arról áradozott, hogy mennyire fog félteni ha majd nagyobb leszel, és akkor már nem apuci lesz a középpontba, hanem azok a lusta, öntelt, drogos fiúk !-mosolygott.-Azt mondta, ha megéli... gyönyörű esküvőt szervez neked ! Amilyet megérdemelsz !-fájdalmas könnycsepp szökött ki a szememből.
-Honnan ismered őt ?-töröltem le könnyeimet.
-Ha ... majd egyszer úgy érzem... mindent elmondok !
-Mintha apát látnám !-mosolyodtam el egy csöppet. Bob hajamba csókolt, majd elment.

Vettem egy mély levegőt, felálltam, s indulni akartam:
Megfordultam, s Justin állt előttem.
-Mit akarsz ?
-Ha túladagolja az a szemét... már nem élnél.. !
-Kösz a nagy semmit !-próbáltam kikerülni.
-A sírós énedből, előjött a bunkó ? Elég furcsa, hisz mikor elakartalak hozni, teljesen másképp álltál .. Hozzám !-vigyorgott sunyin.
-Bocs, hogy nem vagyok elég erős azok után, hogy elvesztettem apámat, az a szemétláda megerőszakolt, ráadásra anyám magasról tesz rám !-kiabáltam arcába, de továbbra is ott ékeskedett rajta az az öntelt mosoly.
-Ennyire biztos vagy abban, hogy megerőszakolt ?
-Ha a helyembe lennél most, éreznéd azt a fájdalmat amit én !-egy tűt nem lehetett volna közénk gyömöszölni, olyan közel bújtam arcához.
-Ezek szerint szűz voltál ?!-húzta el szája szélét.
-Hagyjuk... !-ráztam fejem hitetlenül, majd sarkon fordultam.
-Ha velem jöttél volna... !-sóhajtott fel, én háttal álltam neki.-Ha nem esel szét pillanatok alatt.. akkor most nem lennél ilyen állapotba. És nem fájna ...-súgta fülembe, amitől hideg végigjárta testem.-...Akkor én vehettem volna el az ártatlanságod !-éreztem hangján, hogy vigyorog. Kikerült, majd kacsintott egyet, s lelépett.

~Szobában

-Cassie !-lépett be Bob.
-Mond !-néztem rá.
-Kérdezted, hogy honnan ismerem James-t.. ugye ?
-Igen !-bólogattam.
-A nevem Bob West !-ahogy kimondta megállt bennem az ütő.
-West ?-kérdeztem vissza.

'Mostanában, minden annyira nehéz.'