16. fejezet~ Félelem

Nem tudom hova visznek, azt sem tudom hogy hogyan vettem rá magam arra, hogy egy kocsiba szálljak a legfőbb ellenségemmel: Bieber-rel.
Hallgatok... enyhe sokként ért, mikor Bob bevallotta, hogy ő a nagybátyám. Úgy látszik, apa már nem  csak az emlékeimben fog élni, hanem lesz egy olyan ember, akinek az ereiben, ugyanaz a vér csordogál ! Viszont, nem értem, miért csak én tudhatom.. és miért pont most kellett elmondani ? Hülye voltam, hogy azt hittem, apa egy 'régről ismert' haverjára bíz... aki valójában a testvére !

-Itt a cucc !-Bieber rekedtes hangjára eszméltem fel, mikor lefékezett a kocsival, majd egy vele egyidős srácnak nyújt egy zacskó fehér port. Lepacsiztak, majd tovább hajtottunk.
-Nem is tudtam, hogy drogcsempész vagy !-húztam fel egyik szemöldököm. Miért is lepődöm meg ?
-Sok mindent nem tudsz még rólam ...-sóhajtott egyet. Ő sem rólam, de nem is akarom hogy megismerjen !
-Hova megyünk ?
-New York-ba !
-Mi.. ? Minek ?
-Csak úgy ! Mert a drága Bob ezt parancsolta !-meg kellene szoknom azt a folytonos titkolózást ami körülöttem megy. Csak néha már úgy érzem, betelik a pohár !

~Este 10 óra

Elég régóta úton vagyunk, ráadásul a szememet sem bírom lehunyni... nem akarom kimondani, és "elhitetni" magammal, de egy kicsi félsz van bennem. Ha próbálok elaludni, a korom sötétségben felvillannak az érzések és fájdalmak... melyet az a szemétláda tett velem ! Minden egyes órában, új részleteket kapok arról a szörnyű óráról !
-Itt vagy ?-megtöröltem szemem, mielőtt Justin észrevenné, hogy sírok. Hanyag pillantást vetett rám, majd kikapcsolta övét:-Várj itt, mindjárt jövök !-kipattant a kocsiból. Akkor vettem észre, hogy egy esti bárnál állunk. Kihallatszott a zene, az ajtó előtt részeg fiatalok álltak ! Azok a régi szép idők... de hiába vágyakozok azokra, már túl késő. Minden megváltozott !
-Hé !-összerezzentem az ülésbe, mikor valaki kopogtatott az ablakon.-Itt akarsz punnyadni ? A buli odabenn van !-kacsintott rám huncutan. Rendes srácnak néztem, és még részeg sem volt.-Magam jöttem, szóval örülnék egy gyönyörű lánynak...-nem jöttem zavarba, csak egy vigyor terült szét arcomon. Rengeteg 'bókot' kaptam anno, ezért már nem lep meg a dolog !-És a haverjaim ne szekáljanak azzal, hogy megint magam vagyok !-nevetett.
Tétováztam, mert Bieber azt mondta, hogy ne mozduljak sehova. A másik az, hogy totál fáradt vagyok, és kikészült ! Azt hiszem minden teher egyszerre szakadt rám... de nem ezért vannak a bulik ? Hogy pár órára elfelejtsük az összes bajt és gondot ? Meg amúgy is (?), mióta hallgatok én Biebs-re ?

Mikor beértem a szórakozó helyre, nem történt semmi sem ! Mármint a buli állati volt, most már látom hogyan vadulnak az itteni srácok, viszont elengedni magam nem tudtam ! Feszült voltam, és talán még ideges is !
-Engedd el magad !-kezét végigsimította karomon, majd arcon puszilt, mintha együtt lennénk.
-Nem hiszem, hogy ez menni fog...-fordultam vele szembe. A zenétől alig hallottam/hallottunk valamit. Közelebb hajolt hozzám, hogy ismételjem meg !-Mennem kell !
-Ne... várj !-visszahúzott magához.-Akkor menjünk csendesebb helyre ?-felőlem lehettünk volna a dzsungelben is, én akkor sem éreztem volna jól magam.
-Igen !-halványan elmosolyodtam, mire ő megfogta kezem, s kivitt. Ott egy sötétebb helyre navigált, majd leültünk az egyik padra.
-Valami gond van ?-arca kedvességet árasztott, és mintha törődni akarna velem.
-Persze...
-Annyira... olyan mintha félnél !-bátortalanul, de kimondta amit gondolt.
-Csupán fáradt vagyok !-azért annyira, még nem bízom benne, hogy elmeséljek neki mindent !
-Pedig, mikor először megláttalak, teljesen máshogy képzeltem el a... személyiséged !
-Ne ítélj külsőre ?!-nevettünk fel, azaz inkább csak ő.
-Viszont gyönyörű vagy...-majd egyre közelebb kúszott hozzám, én pedig megbénultam. Tudtam volna cselekedni, hiszen mindig is ezt tettem... de most valami meggátolt ! Azt hiszem elgyengültem.
Kezét arcomra simította, majd megcsókolt. Először gyengéd volt, ajkai sodorták enyémeket, majd irtó lassan táncra hívta számat. Be kell vallanom, nagyon értett hozzá... még Bieber-nél is jobban csókolt... habár vele inkább csak afféle (puszi, szájra puszi) volt. Nem tudom milyen az, amikor úgy igazán... csókolózunk !

Arra lettem figyelmes, hogy a fiú, abbahagyta csókunkat, inkább bámult egy darabig, azzal a szerény mosolyával, majd megsimította arcomat, s ismét nekem esett. Ekkor már nem volt benne a gyengédség, inkább a vágy !
-Vá...-el akartam tolni mellkasánál fogva, de nem hagyta. Régen, benne voltam az ilyenekbe, mikor a srác erőszakkal is csókolt, mert bevallom... bírtam az olyat, ezért is furcsállom, hogy most teljes félelem lett úrrá rajtam !-Hagyd abba !-felálltam onnan, mire ő ijedten pillantgatott.
-Sajnálom ...-állt fel, s kezét maga elé tette.
-Hagyj békén...-lassan zokogni kezdtem.
-Nyugodj meg.. !-simította meg karomat, mire én hátrálni kezdtem.
-Minden rendben ?-ismerős hangra kaptam fel fejemet. Justin volt az !
-Nem tettem semmit... csak...
-Csak ?-meglepően higgadt volt.
-Megcsókoltam, és ...
-Ha nem akarja, mi a szarért erőlteted ? Nem látod hogy kivan ?
-Nem tudtam hogy a csajod, haver !
-Húzz el, még van rá esélyed !-a fiú rám nézett, majd Bieber-re, s végül elment.-Mit mondtam ?-szemei vérben forogtak.-Nem hallom !?-emelte fel hangját.
-Hogy maradjak a kocsiban !-motyogtam.
-Akkor meg ?-gúnyolódott.-Takarodj oda !-szívesen megmondtam volna a magamét, de hiába is próbálkoztam volna, így is-úgyis neki lett volna igaza. Szóval, inkább hallgattam, és tettem amit mond !

~Reggel 6 óra

Nem aludtam, 1 óránál többet ! Most már bátran kijelenthetem, hogy félek ! Tönkretett az a bunkó, és már se hogysem foguk meggyógyulni !
-Ha van kedved gyere !-Justin fáradt hangja ütötte meg fülem, és az, hogy megálltunk egy kisebb város széli boltnál.

Kiszálltunk, majd befelé vettük az irányt. Csönd volt, alig voltak öten.
Megtettünk, vagy 3 lépést, és már félig volt a kosár: sörrel, kajával, sörrel !
-Nem szeretem a sört !
-Nem is neked veszem !-kuncogott fel halkan. Mikor érdekelte az, hogy nekem mi jó és mi nem ?
Volt egy kis 'női részleg', ha értitek mire gondolok, melybe muszáj volt benéznem ! Bieber valamin nagyon elbámészkodott, gondoltam itt az idő, gyorsan elveszem onnan azt, amire szükségem van.  Sietve keresgéltem, de drágát nem akartam venni, és Justinra is figyelnem kellett.
-Engem keresel ?-jött mellőlem a hangja. Enyhe szív rohamot kaptam tőle. Ránéztem, és arcán ott ékeskedett széles vigyora. Akkor vált csak perverzé, mikor meglátta hogy intim betét van a kezembe. Észrevettem, és mivel 'lebuktam', merő egyszerűséggel dobtam a kosárba.-Óh, szóval megjött ?-elindultam, de szava megállított.-Azért van ott az a piros folt ?-szemeim elkerekedtek.
-Hol ?-megijedtem. Kínos volt a helyzet, ráadásra így jöttem be a boltba ?
-Nincs ott semmi... !-nevetett. Tudhattam volna...
-Nem !
-Mi 'nem' ?
-A kérdésedre a válasz. Nem jött meg !-szemeim ismét könnyesek lettek egy kicsit.
-Akkor miért ijedtél annyira meg, mikor...
-Mástól !-szakítottam félbe, és úgy láttam értette amit mondok, mert arca semleges érzelmeket közvetített. Megfordultam, majd a pénztárhoz indultam.

A kocsiba beülve, nem hallatszott semmi más, csak a motor hangja. Fejemben az elmúlt percek zajlottak le.
-Szóval tényleg...
-Mi ?
-Megerőszakolt !-súgta alig hallhatóan. Mintha tudná mennyire fáj ! Olyan sírógörcs lett -volna- úrrá rajtam, ha nem türtőztetem magam, hogy levegőhöz sem jutottam volna !-Anyádhoz megyünk !-törte meg a köztünk lévő (kis) feszültséget, mire elsápadtam mondatán !