19. fejezet~ Örökre...

Nem találkoztam még ilyen emberrel. Egyik percben bunkó, és mikor megmutatja valódi énjét, szinte sírva engedném el, hisz' sejtem, hogy újra a másik "régi" önmaga lesz. Bevallom: szimpatikus volt így látnom ! Szabályosan megtetszett a srác ! Ezek szerint Justin legbelül mélyen: ilyen ? Vicces, kedves... de akkor minek ez a zord külső ? Jó, mondjuk nem lehet embert gyilkolni és rabolni úgy; hogy elnézést kérsz mielőtt lelövöd. Kár hogy ilyen körülményekbe született; de nyugi ! Megsajnálni még ettől nem fogom !

Tegnap este nem történt semmi ! Nem csókoltam meg, pedig láttam hogy nem állt volna ellent ! Kora reggel kocsiba ültünk, s mikor ismerős helyre vitt, nem akartam ... elhinni, és kiszállni !
-Miért ?-néztem rá. Nem tudtam milyen érzés lett úrrá rajtam, de egyben biztos vagyok: itt a vége ! Meg akart szólalni, és biztos hogy valami hülyeséggel akarta terelni az igazi problémát-Kik vagytok ti, hogy felforgassátok az életem ? Minek kellett anyámhoz hozni ? És ne gyere azzal a dumáddal hogy "biztonságban vagy", mert kurvára nem igaz ! Csak le akarok rázni.. nem ?... Ennyi erővel csak kitehetnétek a semmi közepére, és elindulnék !
-Befejeznéd ?-csattant fel a régi Justin. Milyen jól el tudja rejteni a valódi énjét, bár nekem is ilyen egyszerű lenne.-Kiszállsz, én elhajtok: és mi sohasem ismertük egymást !
-Elég nehéz lesz, mivel Bob a nagybátyám !-miután kimondtam, akkor tudatosult bennem: hogy elszóltam magam. Erről nem lett volna szabad tudnia...
-Mi van ?
-Jobb lesz, ha mész !-kérni sem kellett hogy kiszálljak, azonnal megtettem. Pár másodpercig néztem még Bieber meghökkent arcát, tettem pár lépést, mintha be akarnék menni. Amint elhajtott, sétálni kezdtem a járdán: keresek valamit/valakit aki elvisz innen.

Nem akarok anyámmal találkozni !
Ezelőtt 9 évvel jól otthagyott, persze én sem voltam egy angyal, mivel nem mentem vele, de nem igaz hogy nem bírta ki: hogy ne minden róla szóljon. Kicsi voltam, a helyzetet fel sem fogtam úgy, és elég nagy felelőtlenség volt a részéről, hogy megkérdez egy 8-9 éves gyereket arról, hogy döntsön. Apámhoz valahogy mindig közelebb álltam, mint hozzá: ezért is maradtam vele. Más anya, már rögtön azzal fenyegetőzne, hogy elviszi a gyereket, ő pedig fogta magát, feltette egy hülye kérdést, és elment. Most láttam először a házát, és biztos egy gazdag pasashoz ment feleségül, és boldogan játszanak egy kisgyerekkel abban a hatalmas kertben. Fáj ? Persze... ezalatt a 9 év alatt, egyszer sem keresett meg, érdeklődött utánam, hanem élte világát: nagy eséllyel elfelejtett ! Szép egy anya, mondhatom !
És most ha beállítottam volna hozzá, mit szólt volna ? ... Vajon ejtett volna egy könnycseppet is, értem... vagy férjéért aki meghalt ?.. Ő még azt sem tudja... ugyan... ki tudja, hogy James West meghalt ? Senki ! Rajtam, meg a testvérén kívül. Fáj az emlékezés minden perce, főleg mikor egy olyanra kell gondolnom, akit a szemeimmel már nem láthatok, kezeimmel nem érinthetek. Csak egy kósza emlék maradt a fejemben.

~Este 8 óra

Nem mentem el sehova ! Egy busz nem jár erre, vagy ha mégis, elég távol lehet a megálló ! Az a pöcs is képes volt... jó jó, én szálltam ki, mégis bánt, hogy csak egy 'megbízásként' bánt velem. Egy ilyen sráctól mást ne nagyon várjak !

-Olyan jó hogy újra látom azt a szép kis pofikádat !-fogta be valaki a számat, s fejemhez egy puskacsövet szorított.-Lehet nem ismersz meg...-ekkor maga felé fordított.-Most már dereng ki vagyok ?-szívem szokásos módon gyorsulni kezdett, ahogy mostanában egyre többször: szív roham mikor várható ? Esetleg valami más betegség, amit az elmebetegek okoznak ?

Többen voltak, nemcsak Troy. Hátánál sorakoztak fel, egy elég nagy vascsővel kezükben, arcukat maszk takarta.
-Itt az ideje, megfenyegetni azt a szar bandát, és téged is kezelés alá venni !-röhögött fülembe, amitől a hideg szaladgált hátamon. Undorodom tőle, ez nem is kérdés !
Sötét volt, s ez a környék ilyenkor kihal ! Mikor ismerős helyre érkeztünk, nem értettem mit akar ? Miért akar, mindenki anyámhoz hozni ? Egyáltalán felismerném ?
-Úgy tudom, itt lakik anyuci... és ma, kivételesen egyedül van itthon !-erős karja még mindig körülölelte nyakam, s a fegyvert is ugyanúgy halántékomra szorította. Ilyenkor hol van Justin ? Tényleg képes volt annyi órát utazni ?...

Berúgták a hatalmas fehér ajtót, s már akkor törni-zúzni kezdtek:
-Mi a... ?-lépett elénk egy fiatal nő.
-Csak nem Tiffany Knight ?-vigyorgott Troy.
-Mit akartok ? Mit művelsz ?-ripakodott a fiúkra, s a telefonért akart nyúlni, mire az egyik lefogta.
-Ő itt a lányod, Cassandra West ! A drága James West lánya ! Ismered ?-ledöbbent arca elsápadt.-Csak az a baj, hogy James-nek valahol rengeteg pénze van elrejtve, amit ez a kis ribanc tud, mégsem mondja el !
-Nem tudok semmiről !-kapálóztam, mire a pisztoly "recsegni" kezdett. Jól tudtam, hogyha meghúzza, ... végem !
-Most akkor játszunk egy kicsit: vagy elmondja a kis kurva hogy hol a lóvé, vagy az anyja meghal !
-Fogd már fel te f*sz, hogy nem tudom hol van !-szabadon lévő kezével befogta számat.
-Tegyétek a dolgotok !

Mikor kimondta megértettem, hogy a vascső nem a tárgyak porrá törésére szolgál ! Milyen érzés, mikor látod, hogy az egyik olyan fényes vacakkal odavágnak "anyád" fejére, az pedig összeesik. Még sikítani sem tudsz, és semmit sem tenni: mert lefognak, és direkt odaszegezik tekinteted: 3-an ütötték ahogy bírták, a fejéből már szakadt a vér, s teste itt-ott megrándult.
Ordítottam, üvöltöttem: viszont süket fülekre talált hangom. Troy hangosan röhögött, mintha a kedvenc komédiása mesélne poénokat: míg én alig láttam valamit könnyeimtől: de az az érzés belül...  ez örökre megmarad:... anyámat agyonverték !