22. fejezet~ Lassú halál

Nem tudtam szóhoz jutni. Ha egy ember bunkó, az alap dolog: de Bieber ? Ő az, akit nehéz lenne túlszárnyalni. Megértem hogy ég benne a bosszúvágy, és bármit megadna hogy holtan lássa Troy-t, de azért nem kellene másokat eltolnia magától. Mondjuk: most hogy így belegondolok, sohasem voltunk "közeli" kapcsolatba. Ennek ellenére, mégis van bennem némi féltés. Ez az a pillanat, amikor rádöbbentem arra hogy ennek fele sem játék. De már akkor rá kellett volna jönnöm, mikor megölték apámat: de épp ésszel ezt soha nem fogom felfogni.

Hang nem hagyta el számat, csak tettem egy lépést hátra: majd könnyeimet akartam eltüntetni. Egy másodpercre sem elemeltem fel tekintetem, hogy az övéibe férkőzhessek. Rájöttem: hogy hiába akarom azt, hogy itt maradjon... nincs rá esélyem. Menjen ! Az ő döntése, az ő élete ! Nekem ebbe nincs beleszólásom !...

Éreztem, hogy pár percig méreget, aztán fegyverét elővette, és elsietett. Akármennyire is utálsz valakit, félted ! Hiszen ő is ember, és tudod hogy baja eshet: azok után, hogy úgy végeztek a testvérével. Viszont én nem tehetek semmit... Ő levegőnek néz, a segítségemet egyáltalán nem igényli: így jobb ha félre állok, és hagyom hogy a feje után menjen.

-Cassie.. Ca...-rohant Bobby a szobámba.-Hát itt vagy.. azt hittem (..)-ült le mellém.
-Nincs semmi bajom !-félt. A nagybátyám, mit várjak tőle ? Hogy majd kienged a kezei közül ?
-Justin ?
-Halálba vonult...
-Tessék ?-kerekedtek el szemei. Eszembe se volt hogy falazzak neki, vagy egy percig is hazudjak arról amit tenni akar. Láttam az arcán, hogy idegei most adták fel a szolgálatot.-Kettőjük közül, mindig Justin volt az, aki önfejű és kitartó volt ! Nem érdekelte hogy meghalhat... azt tette ami eszébe jutott !
-És Zayn ?-tettem fel remegő ajakkal a kérdést.
-Higgadtan kezelt mindent ! Ügyes volt !... Talán Justin ezért sem ért velem mindig egyet... mert .. mindig Zayn volt az, akit dicsértem, és büszke voltam rá. Viszont Justinra jobban !-szemöldökeim összeugrottak.-Ha leszámítsuk a kirohanásait, és azt hogy néha nagyon is dühbe gurul... rendkívül megfontolt .. volt ! Az anyjára ütött (részben).. de az apja !... Őt a drogok vonzták, természetesen fiatal korában: aztán elteltek az évek: és a legnagyobb banda vezére lett !.. De nem hiszem hogy valaha a nyomdokaiba fog lépni.. pedig annyira reméltem... de..
-Miből gondolod ?
-Ő mondta !-arcom meglepetté vált. Azt hittem szerette a szüleit, és... ez mindenkinél így szokott lenni: hol az anyja, hol az apja nyomdokaiba lépnek.-Nem az a típus, aki beszél az érzéseiről: pedig belül valami nagyon is emészti. És ez: a szülei halála !.. Dühös, kicsapong, drogozik ... és a legnagyobb hátrány: megfontolatlan ! Semmit nem gondol végig !..
-Főnök...-rohant be egy srác.
-Mond !-pattant fel B.
-JB elment !-lehajtotta fejét, majd vett egy mély levegőt. Azt hiszem túl sok mindent élt át, és itt kezd besokallni !

~Justin szemszöge

Próbáltam nem feltűnő lenni, és a koromfekete kocsival egy sötétebb helyre beálltam. A fegyvert elrejtettem, majd pár percig várakoztam a kocsiban. Nem tudtam kiüríteni a fejem, és másfelé terelni a gondolataimat: folyamatosan Zayn járt a fejembe. És azok a pillanatok.. .West üvöltő hangja, amikor elsütötték a puskát és a látvány... Minél többet gondolok rá, annál nagyobb bennem az akarat: és az ölni akarás ! Itt az ideje megszopatni a kis g*cit !

Kiszálltam az autóból, majd meggyőződtem róla hogy senki sem lát. A város szélén, egy hatalmas sötét ház körbevéve erdővel. Jól tudtam, hogy ez a drága Troy lakhelye. Semmi mozgást nem láttam, de min is csodálkozom ? Az a féreg egy csicskát nem enged a háza közelébe...

Egy elég rozoga kerítés vette körbe a helyet: így a legkönnyebben bújtam át a két léc között. Az első ablakhoz közelítettem, ahonnan fény szűrődött ki: a konyha ! Mozgást is láttam, és szerencsére egy emberét.. azét, akiért jöttem !
A falhoz simulva kerestem egy "bejáratot", ahol csöndesen beléphetek...

-Troy Black !-a konyhában üldögélt, nyugodtan iszogatott: a legjobb alkalom hogy fejbe lőhessem.
Arcát nem láttam, de azt arról észre lehet venni -hogy meglepődött- ahogy felkapta a fejét.
-Bieber..-tette le italát.-Mielőtt megölnél, megkínálhatlak egy kis whisky-vel ?-fordította felém diadalmas vigyorát.
-Ne hülyéskedj !-vigyorogtam, mire láttam hogy kezd lefagyni arcáról az a bunkó mosoly: mikor a fekete fegyvert nézegettem, majd a síri csöndben megszólalt az a bizonyos: kattanás !-Én szeretnélek megajándékozni egy golyóval !.. Vagy kettővel...
-Milyen kedves vagy, hogy még házhoz is jössz...-kortyolt innivalójába.-Biztos nem kérsz ?-nyújtott felém poharát.-Ah..-nevetett.-Nem feszítem tovább a húrt... de így az utolsó perceimben, szeretném bevallani.. hogy.. elég okos vagy ! Azért szorult beléd apádból is !... Viszont egy baj van veled: naiv vagy !.. Tudod, idejöttél azzal hogy most megölsz, de ezt ösztönből tetted. Nem méred fel a körülményeket, nem számolsz a "de, ha.." mondatokkal, és mivel lelki beteg vagy a drága testvérkéd miatt, mondjuk ki..-lépett hozzám közelebb.-.. a néhai Zayn Malik miatt !-majd abban a pillanatban húztam be neki egy kegyetlen nagyot. Ami tényleg erőből jött ! A konyhapultba kapaszkodott meg, majd megtörölve orrát, ujjain kezdte nézegetni a vöröslő folyadékot, s nevetett egyet.-Csak szólok, hogy az első pár ütés lesz egyszerű.. aztán jövök én, és elveszem a stukkert.. a folytatást.. inkább megmutatom !-lökte el magát, és verekedésbe törtünk ki. Sajnos túl lassú volt, és túl részeg ahhoz, hogy behúzzon egyet: így én tettem meg, a fegyverrel. Ami nem a legkellemesebb dolog.
-Bieber... BIEBER !-a földön elterült, majd kezét az ég felé emelte, s idiótán röhögött.-Miért nem lősz le ? Mire vársz ?
-Lassú halált szeretnék, hogy kiélvezzem minden percét !-léptem felé, ekkor kirúgta lábam, minek következtében hanyatt vágódtam, és a fegyver a nappaliba csúszott..  Pár másodpercig lehettem "kábult": de ekkor Troy felém került, megfogta nyakamnál a pólót, feljebb emelt: és ütni kezdett. Ezt megismételte számtalanszor, majd éreztem a vér ízét számban. Egy pillanatra megállt, hallottam ahogy levegő után kapkod: s ezt kellet kihasználnom. Pár percig bámultam a plafont, majd eszembe jutott minden ! A szüleim, a testvérem és amit West-el tett !
-Rohadj meg !-erőt vettem magamon, és öklömet arcába fúrtam. Nehezen tápászkodtam fel, s az egyetlen reményem után indultam.
-Álmodban !-egy röpke pillanat volt az egész, de az utána való fájdalom az megmarad pár hónapig: oldalba rúgott !
-Végre !-vette fel helyettem a fegyvert, és fejemhez szegezte. A fájó részt fogtam, majd a puskacsővel szemeztem. Tudtam: innen már nincs visszaút. És alighogy lehunytam szemeimet, meghallottam a lövést. Reflex szerűen pattantak ki szemeim: és láttam hogy Troy ujjai elgyengülnek, a fegyver leesik, majd ezzel egy időben még egy lövés történik. Szájából folyni kezdett a vér, majd térdre rogyott, és elterült. Ekkor láttam meg, hogy ki volt az aki lőtt.
A fekete fegyvert remegő kézzel szorongatta, még mindig ugyanúgy...