20. fejezet~ Már késő

Ott feküdt, arca leírhatatlan állapotban. Mintha nem is egy ember lenne. A maszk még mindig takarta a gyilkosok arcát, s szaporán szedték a levegőt. A vascső vége úszott a vérben, ahogyan a padló is.
-Hol a pénz ?-fordított magával szembe Troy, én könnyben úszó szemekkel, levegő után kapkodva kezdtem előröl a sírást.
-Nem... nem tudom ...-hajtottam le fejem.
-Büdös kurva.. .-fogta meg hajam, hátra húzta s a pisztoly csövet az állam alá szorította.-Akkor majd a maffia bandád perkál !-majd kezét a magasba emelte, s erősen lesújtott rám, minek hatására a földre zuhantam. Hallottam hangokat, éreztem ahogy felvesznek a földről, és cipelni kezdenek, aztán már magam sem tudom mi történt.

Bárcsak mindent előröl kezdhetnénk. Bárcsak helyesen döntöttem volna gyermekkoromba, és megállítom anyát: bár előre láttam volna, hogy mi fog történni ! Miért ilyen nehéz az élet ? És velem miért ilyen igazságtalan ? A szemem láttára vertek agyon egy embert... Mi történik körülöttem ? .. Mi ez az egész ?

-Beszélj !-dugta a puskát az arcomba, s azzal együtt egy telefont is.
-Cassie !... Cassie jól vagy ?-hallottam Bob aggódó hangját. Nem válaszoltam, szemeimet a falra szegeztem. Miután az elmebeteg Troy észrevette, hogy eszem ágában sincs válaszolni, a puska markolati végével arcomra vágott, egy hatalmasat.
-ÁHH...-ordítottam el magam, s kezeimmel temettem be a fájdalmas részt.

Ajtócsapódást hallottam, és azt, ahogy az a beteg kiabál a telefonba. Nem voltak bennem kétségek, szinte tudtam, hogy úgy fogom végezni mint a szüleim... hosszú, fájdalmas kínzások közt érhet egyszer a halál, ezt az egyet előre látom !
-Cassandra !-meleg érintést éreztem karomon, s egy igen ismerős hangot.
-Zayn...-tápászkodtam fel. Hatalmas szemei kivételesen: jóságosan csillogtak.
-Gyere !-kapta el karom, s az ablakhoz vezetett. A környék maga volt a gettó. Rendőr sziréna, veszekedő párok, gyerek sírás, lövések.-Justin New York szélén vár ! Elviszlek oda !-volt tűzlétra, így a legkönnyebb módon igyekeztünk minél hamarabb eltűnni onnan. Malik gondosan ügyelt arra, hogy ne érjen még több kín.

-Annyira sajnálom ...-váltott, majd a gázba taposott.-... Olyan hülye voltam, hogy eljöttem tőletek !
-Most nem lennél itt...-céloztam ezzel arra, hogy most agyon lennék verve.-Az a nő...
-Tiffany ... az anyád !-ahogy kimondta az utolsó szót, s nehezen de tudatosult bennem: azonnal bőgni kezdtem. Mint mikor Justin sértegetett az apám végett, most azt is túlszárnyalva keltem ki magamból.
-El akarok tűnni innen !-vertem a kocsit.
-Cassie, nyugodj meg ! Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy téged biztonságba tudjunk !
-NEM !-ordítottam.-Meg fogok halni, nem érted ?... Én... én... -megnyaltam ajkaimat, s éreztem azt a sós ízt. Könnyeim arcom minden egyes szegletét ellepték.-..meg fogok halni...-súgtam, majd hajamba túrva hajtottam le fejem.
-Segítünk !
-Már késő... nem menekülhetünk örökké ... nem érted ? Fogd már fel te hülye !-markoltam felsőjébe.
-CASSIE !-szedte le kezem. S elveszett pár percig szemeimben. Én továbbra is csak sírtam, megállíthatatlanul, míg Zayn a visszapillantót bámulta, s próbált a leggyorsabban hajtani.
-... meg fogok halni ..-nyögtem fel.-Megölték apámat, és Tiffany-t is ... agyonverték !-nevettem hülyén.-Agyon ... !-ekkor ajkaim lefelé kezdtek görbülni.-A feje.. !-ismét sírásba mentem át.
-Nyugodj meg ! ...
-Könnyű ezt neked mondani !
-Ne add már fel ilyen könnyen ! Az élet egy kurva nagy harc !
-Én már küzdöttem eleget !
-... Neked ezután kezdődik el !-arca elárulta mit érez: ő már elég sok háborút megvívott, s látszik hogy meggyötört lelke nem bírja már.

Testem zakatolt, szívem ritmusára: annyira vert ! Nem tudom, hogyan lehet ennyit sírni. Honnan jön ez a sok könny ?... Az arcom az, ami mérhetetlenül fáj, ahogyan összemosódik a vér a sós cseppekkel.
-Nem vettek észre ?-szólt Zayn a telefonba. Azonnal odakaptam fejem, s figyeltem képét.-Eddig minden rendben, még egy óra és ott vagyunk !-aztán várt pár percet, s rám nézett. Mintha én kerültem volna témába.-Sokkot kapott !-halkult el hangja, s úgy motyogta hogy én ne halljam, habár elég nehéz volt.-Rendben !-majd kinyomta.
-Mi az ? Mi van ?
-Semmi. Minden jól megy !-épp megálltunk a piros lámpa előtt.-Mindjárt kiérünk a városból !-fürkészte a környéket. Rengetegen voltak: hiszen ez az a város, amely soha nem alszik !-Miért nem voltál anyádnál ? Justin ott tett ki, és te indultál befelé...
-Nem akartam ott lenni !
-Pff..-túrt hajába.
-Nem mindegy ? Így is-úgyis rám találtak volna !-emeltem fel hangom, ismét ! Csönd lett ! Nem válaszolt, mert tudta: hogy igazam van ! Ezek soha nem fognak leszállni rólam.-Milyen pénz ?-görbültek le ajkaim.
-Pénz ?
-Apám pénzét keresik.. rajtam ! Fogalmam sincs hogy hol van !
-Apád rengeteg pénzt szedett el az ilyen bandáktól ! Rabolt is, de inkább egy kisegítő volt a maffiák körébe: aztán ... kiürült a kassza. Ezt is vezetnie kellett, meg a saját vállalkozását, így a pénz az ő javára ment. Elfogyott ! Igazából maradt még, de nem annyi amennyi elég lett volna !... Valahová elrejtette !
-Mennyi ?
-Vagy egy zsáknyi lóvé !
-Ha...-ráztam fejem hitetlenül.-És én mégis honnan tudjam ?
-Ne mond el nekik ! Ezeknek semmi se szent !... Ha tudnád, és megosztanád velük, amint megmutattad: kinyírnak !
-Eszemben sincs, hogy ezeknek valaha is segítek !

~1 óra után

Sötétedni kezdett, s egy hatalmas lombos fa tövébe álltunk meg, már rég otthagyva a város zaját.
-Ott van Justin !... Ő vigyáz rád !
-..Biztos..-ült ki a gúny az arcomra, majd kiszálltunk.
-Cassie..-rántott magához, az út közepén. Megsimította arcomat, s vonásaimat fürkészte.-Bármi is történjen: maradj Justinnal !-nagyokat nyeltem. Ez túlságosan is emlékeztetett apa búcsúzkodására.-Menj...-eresztett el.
Justin épp akkor szállt ki:
-Nem kell elmenned !-szólt Malik után.
-... Most már mindegy !
-Zayn !-vette elő komoly hangját Biebs.
-Vigyázz Cassie-re !-indult autójához. Éppen hogy letette a lábát az útról, a távolban egy koromfekete Mitsubishi tűnt fel. Megismertem !
-Az... az Troy !-motyogtam halkan.
-Mi van ?-nézett rám kérdően Justin.
-Az Troy !!-fakadtam ismét sírva.
-Zayn... Zayn...-kiabált, de ő csak intett egyet.-Troy.. !!-ekkor Malik odakapta tekintetét, s abban a pillanatban elsült egy puska.

Láttam Malik fejét, ahogyan a golyó áthatol rajta: s szó szerint cafatokra szedi !...
-ÚRISTEN !-ordítottam el magam, s térdre zuhantam.
-Zayn.... ZAYN !-rohant felé Justin.-A kurva életbe.. Zayn !!-Justin hangja megremegett.-Bassza meg... a rohadt életbe... Zayn !-láttam a küzdeni akarást benne: az ölébe veszi, ahogy letérdel mellé: s minden reménye abban van: hogy még él !
A fekete négy kerekű megfordult: arcomat a másik irányba szegeztem: akkor értettem meg, hogy túlerőbn lettünk volna: hiszen vele szembe, még a távolba rengeteg kocsis jött. Akkor ezért mondta Bieber Malik-nek hogy nem kell elmennie ?... Jöttek a többiek...

De elkéstek !

19. fejezet~ Örökre...

Nem találkoztam még ilyen emberrel. Egyik percben bunkó, és mikor megmutatja valódi énjét, szinte sírva engedném el, hisz' sejtem, hogy újra a másik "régi" önmaga lesz. Bevallom: szimpatikus volt így látnom ! Szabályosan megtetszett a srác ! Ezek szerint Justin legbelül mélyen: ilyen ? Vicces, kedves... de akkor minek ez a zord külső ? Jó, mondjuk nem lehet embert gyilkolni és rabolni úgy; hogy elnézést kérsz mielőtt lelövöd. Kár hogy ilyen körülményekbe született; de nyugi ! Megsajnálni még ettől nem fogom !

Tegnap este nem történt semmi ! Nem csókoltam meg, pedig láttam hogy nem állt volna ellent ! Kora reggel kocsiba ültünk, s mikor ismerős helyre vitt, nem akartam ... elhinni, és kiszállni !
-Miért ?-néztem rá. Nem tudtam milyen érzés lett úrrá rajtam, de egyben biztos vagyok: itt a vége ! Meg akart szólalni, és biztos hogy valami hülyeséggel akarta terelni az igazi problémát-Kik vagytok ti, hogy felforgassátok az életem ? Minek kellett anyámhoz hozni ? És ne gyere azzal a dumáddal hogy "biztonságban vagy", mert kurvára nem igaz ! Csak le akarok rázni.. nem ?... Ennyi erővel csak kitehetnétek a semmi közepére, és elindulnék !
-Befejeznéd ?-csattant fel a régi Justin. Milyen jól el tudja rejteni a valódi énjét, bár nekem is ilyen egyszerű lenne.-Kiszállsz, én elhajtok: és mi sohasem ismertük egymást !
-Elég nehéz lesz, mivel Bob a nagybátyám !-miután kimondtam, akkor tudatosult bennem: hogy elszóltam magam. Erről nem lett volna szabad tudnia...
-Mi van ?
-Jobb lesz, ha mész !-kérni sem kellett hogy kiszálljak, azonnal megtettem. Pár másodpercig néztem még Bieber meghökkent arcát, tettem pár lépést, mintha be akarnék menni. Amint elhajtott, sétálni kezdtem a járdán: keresek valamit/valakit aki elvisz innen.

Nem akarok anyámmal találkozni !
Ezelőtt 9 évvel jól otthagyott, persze én sem voltam egy angyal, mivel nem mentem vele, de nem igaz hogy nem bírta ki: hogy ne minden róla szóljon. Kicsi voltam, a helyzetet fel sem fogtam úgy, és elég nagy felelőtlenség volt a részéről, hogy megkérdez egy 8-9 éves gyereket arról, hogy döntsön. Apámhoz valahogy mindig közelebb álltam, mint hozzá: ezért is maradtam vele. Más anya, már rögtön azzal fenyegetőzne, hogy elviszi a gyereket, ő pedig fogta magát, feltette egy hülye kérdést, és elment. Most láttam először a házát, és biztos egy gazdag pasashoz ment feleségül, és boldogan játszanak egy kisgyerekkel abban a hatalmas kertben. Fáj ? Persze... ezalatt a 9 év alatt, egyszer sem keresett meg, érdeklődött utánam, hanem élte világát: nagy eséllyel elfelejtett ! Szép egy anya, mondhatom !
És most ha beállítottam volna hozzá, mit szólt volna ? ... Vajon ejtett volna egy könnycseppet is, értem... vagy férjéért aki meghalt ?.. Ő még azt sem tudja... ugyan... ki tudja, hogy James West meghalt ? Senki ! Rajtam, meg a testvérén kívül. Fáj az emlékezés minden perce, főleg mikor egy olyanra kell gondolnom, akit a szemeimmel már nem láthatok, kezeimmel nem érinthetek. Csak egy kósza emlék maradt a fejemben.

~Este 8 óra

Nem mentem el sehova ! Egy busz nem jár erre, vagy ha mégis, elég távol lehet a megálló ! Az a pöcs is képes volt... jó jó, én szálltam ki, mégis bánt, hogy csak egy 'megbízásként' bánt velem. Egy ilyen sráctól mást ne nagyon várjak !

-Olyan jó hogy újra látom azt a szép kis pofikádat !-fogta be valaki a számat, s fejemhez egy puskacsövet szorított.-Lehet nem ismersz meg...-ekkor maga felé fordított.-Most már dereng ki vagyok ?-szívem szokásos módon gyorsulni kezdett, ahogy mostanában egyre többször: szív roham mikor várható ? Esetleg valami más betegség, amit az elmebetegek okoznak ?

Többen voltak, nemcsak Troy. Hátánál sorakoztak fel, egy elég nagy vascsővel kezükben, arcukat maszk takarta.
-Itt az ideje, megfenyegetni azt a szar bandát, és téged is kezelés alá venni !-röhögött fülembe, amitől a hideg szaladgált hátamon. Undorodom tőle, ez nem is kérdés !
Sötét volt, s ez a környék ilyenkor kihal ! Mikor ismerős helyre érkeztünk, nem értettem mit akar ? Miért akar, mindenki anyámhoz hozni ? Egyáltalán felismerném ?
-Úgy tudom, itt lakik anyuci... és ma, kivételesen egyedül van itthon !-erős karja még mindig körülölelte nyakam, s a fegyvert is ugyanúgy halántékomra szorította. Ilyenkor hol van Justin ? Tényleg képes volt annyi órát utazni ?...

Berúgták a hatalmas fehér ajtót, s már akkor törni-zúzni kezdtek:
-Mi a... ?-lépett elénk egy fiatal nő.
-Csak nem Tiffany Knight ?-vigyorgott Troy.
-Mit akartok ? Mit művelsz ?-ripakodott a fiúkra, s a telefonért akart nyúlni, mire az egyik lefogta.
-Ő itt a lányod, Cassandra West ! A drága James West lánya ! Ismered ?-ledöbbent arca elsápadt.-Csak az a baj, hogy James-nek valahol rengeteg pénze van elrejtve, amit ez a kis ribanc tud, mégsem mondja el !
-Nem tudok semmiről !-kapálóztam, mire a pisztoly "recsegni" kezdett. Jól tudtam, hogyha meghúzza, ... végem !
-Most akkor játszunk egy kicsit: vagy elmondja a kis kurva hogy hol a lóvé, vagy az anyja meghal !
-Fogd már fel te f*sz, hogy nem tudom hol van !-szabadon lévő kezével befogta számat.
-Tegyétek a dolgotok !

Mikor kimondta megértettem, hogy a vascső nem a tárgyak porrá törésére szolgál ! Milyen érzés, mikor látod, hogy az egyik olyan fényes vacakkal odavágnak "anyád" fejére, az pedig összeesik. Még sikítani sem tudsz, és semmit sem tenni: mert lefognak, és direkt odaszegezik tekinteted: 3-an ütötték ahogy bírták, a fejéből már szakadt a vér, s teste itt-ott megrándult.
Ordítottam, üvöltöttem: viszont süket fülekre talált hangom. Troy hangosan röhögött, mintha a kedvenc komédiása mesélne poénokat: míg én alig láttam valamit könnyeimtől: de az az érzés belül...  ez örökre megmarad:... anyámat agyonverték !

18. fejezet~ Az utolsó este

Van egy fiú és egy lány, akik folyton veszekednek, szívják egymás vérét egész álló nap, mellé még a srác egy totál bunkó teremtés. Más lány helyzete, sokkal fényesebb ha egy fiú oldalán csilloghat, de Bieber-rel ez képtelenség. Miért lettem én a kiválasztott, arra a feladatra hogy 'legyen már egy srác, aki kikészít egy lány idegileg. Olyan kíváncsi vagyok mi sül ki ebből !'.
Minden kapcsolatot lehet nevezni valaminek: barátság, fiú-lány barátság, szerelmesek, ellenségek, de ami köztünk van, arra nem találok egy tökéletes jelzőt. Milyen szó illene egy olyan "kapcsolatra" hogy: egyszer bunkó, máskor elfogadható a hozzáállása, aztán megcsókol, később mond egy olyat, amire egyáltalán nem számítottam. Kikészít idegileg, az arcomba bújva tolja a hülye szövegét, ezzel azt hiszi most megijeszt. Viszont akármit csinál/csinálhat, a gyűlölet soha nem alszik ki bennem. Lehet hogy csendesebb lesz, de mindig ott marad ez az egy érzésem iránta.

Olyan tökéletesen bámult azzal az óriási barna szemeivel, meg a nagyképű (elégedett) vigyorával, hogy ilyenkor merül fel bennem: ha az embernek lehetne képessége, én kérnék egy olyat, mikor a körmöm helyére hosszú vaskarmok jönnek, hogy kivájjam a szemét a helyéről. Durva voltam ? Sajnálom, ő mikor nem az ?
-Beléd ?-ripakodtam rá magas (már-már) fülbántó hangommal. Ő még jobban elvigyorodott, szinte már nevetett. Felálltam az ágyról, s piszok szerencséje, hogy nem volt egy váza azon az éjjeliszekrényen mert már nem lenne egybe.
-Jhaj... olyan kis vicces.. vagy !-ha valaki megkérdezné, hogy láttál már-e egy idióta barmot nevetni, a válaszom először 'nem' lett volna, de amint rájöttem, hogy Justin Bieber létezik, egyértelműen 'igent' mondanék.
Leordítottam volna, ütöttem, ordítottam, karmoltam volna... de rájöttem hogy a düh nem old meg semmit. Elvégre, mindig az az erősebb aki nem tombol, hanem mosolyt húz arcára. Egy -afféle- győztes vigyort vett fel arcom, majd öltözni indultam. Este van, ez a hely meg drogos buli tanya. Ha már itt vagyok, csaknem alszom, miközben odalenn meg a sárga földig isszák magukat.

A zene fülsüketítő, a csajok még mindig lenge ruhában, a pasik kigyúrtak, talán 1-2 ember volt 'normális testalkatú'.
-Csak West nem bulizni fog ?-a hanghoz kéz is társult, amely pár percig derekamon pihent. S mikor a személy (a már rég jól ismert) elém állt, egy hanyag 'mit akarsz már ?' arcomat villantottam meg.
-Szia, Tina vagyok és szingli !-érkezett egy seggig érő szőke hajú barbie baba. Furcsa módon, természetes volt, kivéve a haját.
-Justin !-az a nagyfiús külső, melyet másodpercről-másodpercre cserél nagymenő rendíthetetlen Bieber-esre, eszméletlen. Egy tökéletes példája a kétszínűségnek.

3 koktél csúszott le eddig, s a konyha ami délután fogadott, valami többrészes partihelység lett. Egyik sarokba drogoztak, a másikban ittak a harmadikat meg inkább nem mondom.
-Hogy szólítsalak majd az ágyban, cicus ?-hatalmas kezet éreztem meg csípőmön, ami pólóm alá kezdett furakodni.
-Ahogy anyádat szoktad !-fordultam meg, s kezemmel eltoltam magamtól, de bár ne tettem volna. Egy barna izomagy akart lefektetni, akinek a szürke pólója inkább vizes póló volt, és én az izzadság kellős közepébe tenyereltem, mikor arrébb löktem.
-Már volt ilyen csajjal dolgom !-közelebb lépett, s fenekembe markolt. Bennem a pumpa percek alatt az egekbe szökött, s körmeimet az arcába véstem. Négy, gyönyörű piros csík ékeskedett barna pofiján.-Most én jövök !-kezét sliccéhez invitálta, s mielőtt elszaladhattam volna, lefogtak. Ekkor már tekintetem sem tükrözött magabiztosságot, hanem mérhetetlen félelmet. Szemem könnybe lábadt, szívem zakatolt. Szörnyű érzés lett úrrá rajtam, s ha még jobban magamba lennék fordulva, olyan sírógörcsöt kapnék, hogy belefúlnék könnyeimbe.
-Hé, valami gond van ?-lépett Bieber a "helyszínre".
-Épp megakarom húzni a csajt, baj ?-a benga állat hangja mély volt, s mikor felemelte, mindenki elhallgatott, valamelyik még a zenét is kikapcsolta.
-Igen baj !-vagy 2-3 fejjel magasabb volt Justin-nál, ő mégis elszántan dumált neki. Rám nézett, s a kezemért nyúlva maga mellé rántott.
-Netán, gond van ?-sétált lefelé a lépcsőn, tömérdek csaj (és arany) kíséretében Snake.
-A drága csokiember nem bír magával !
-Ajánlom hogy fogd vissza magad kölyök !-a fickó megfogta Biebs nyakánál a pólót, s magához húzta.
-Miért mi lesz ?-rántotta elő fegyverét, majd fejéhez szorította.-Meg akarsz halni ? Van családod, esetleg gyereked ?-érdeklődött 'kíváncsian' Juss, s ez a kis beszéd meghátrálásra kényszerítette a hústoronyt.
-Tedd el azt a fegyvert Justin !-Snake végignézte, s egy szót nem szólt. Ahelyett hogy leállította volna őket !-Fiamként tekintem rád, és tiszteltem/becsültem apádat. Rá ütöttél, ez tény ! De ez itt egy buli, tele vágyakkal teli emberekkel ...
-Az is vágy, hogy megerőszakolják a másikat ?
-Nem ! Az már nem !-itt már a "támadóm" volt a célpont, akit kitessékeltek a buliról.

-Hova viszel ?-kérdeztem "kedvesen" Bieber-t, miután a buli hangulatát a többieknek újra kellett éleszteni.
-Jobb helyre !-ültünk a kocsiba, majd padlógázzal elhajtottunk onnan.
-Azt ne mond hogy anyámhoz !
-Még Troy-ék a közelben lehetnek, szóval később teszlek ki !
-Hú.. örülök neki !-húztam be az övet, s élveztem a lassú kocsikázást.

Amikor nincs mit mondanod, és kínos csönd ül le közénk, csöppet zavar. Ilyenkor elkezdek agyalni, hogy mit mondhatnék vagy tehetnék, de nem ugrik be semmi. Viszont belül reménykedsz, hátha ő kinyissa a száját. Azonban rajta csöppet sem látszott az, hogy zavarja a csend. Inkább élvezte !
-Nem maradhatok sokáig, mert dolgom van, szóval örülnék hogyha mielőbb letudnálak !
-Tudod, én élek... egy élőlény vagyok, nem egy tárgy !-mindig is utáltam ha úgy kezeltek. Ha valakiről így beszélnek, felébresztik benne a haszontalan érzést.
-Megsértettem a lelkivilágod ?-változtatta hangját gúnyosra.-Vagy az a hústorony aki játszott volna veled egy kicsit .. !-nevetett fel gonoszan.
-...Komolyan... egy percig sem bírod ki, hogy ne kötekedj ?
-Begerjedtél rá, mi ?
-Nyomd el magad !-förmedtem rá, azzal a tipikus "undorodom tőled" nézéssel.
-Ha jól láttam, majdnem sírtál !
-Bieber, fejezd be !-és megint felhúz. Pillanatok alatt ! Néha azt kívánom, már meghalna !
-Maradj itt !-parkolt le hirtelen egy kocsma előtt.-Mert ha legközelebb veszély fenyegeti a ..-nem épp szemembe nézett.-Nem mentem meg !-kacsintott gonoszan. Mi van vele ?

Egyik héten halál bunkó, másik héten véd, aztán szórakozik velem; és amellett hogy utálom, képes perverzkedni.
-Kérsz ?-nyújtotta felém az egyik piás üveget.-Nem adok !
-Te sem ihatsz !-kaptam el, pont szája elől.
-Nyugi, nem vezetek sokat, mert ma a kocsiban alszunk !-kacsintott, visszavette az üveget, s elindultunk.

Az égen rengeteg csillag, és ebben gyönyörködhettem hosszú ideig, mivel a kocsinak lehajthatós tetője van. Az üléseket hátratekertük, és végül csak csentem magamhoz egy kis piát.
-Drogos, piás... mit rejtegetsz még ?-válaszom a középső ujjam volt.-Az utolsó este !
-Mi van ?
-Semmi !-rázta fejét.-Kellene egy csaj ...-ült fel, s mint akinek hatalmas teher van a vállán, olyan arccal nézett szét a minket körülvevő erdőre.
-Nem vagyok ribanc, hogy kocsiba csináljam !
-Pff..-nevetett.-Ki mondta hogy veled akarom ?-ajkaim enyhe 'o' alakot írtak le, s talán belepirultam egy kicsit.-Az mi ?
-Mi ?
-Az arcodon...
-Hol ?-tapogattam.
-Az a piros folt, mindkét oldalt !-gúnyolódtam rajta, egy nevetéssel, de mégis mosolyt csalt ki belőlem. Nem olyan feltűnőt, de mégis látszott valami.-Komolyan nem szeretsz ?-oldalára feküdt, fejét kezével megtámasztotta, így minden egyes pillantását rám szentelte.
-Ezt most tényleg az a bunkó Justin Bieber mondta ki, akit ismerek, és utálok ?-arcomra ült egy 'na ezt nem hiszem el' félvigyor.
-Kérdeztem valamit !
-...Utállak ! Sőt... elég enyhén fogalmaztam !-mikor kimondtam, arca szomorúvá vált. Bieber szomorú ? Egy rossz fiú ? Ez nem is szomorúság... ez inkább keveredik a cukin szomorú-val, mikor lelkiismeret furdalást okoz, hogy ilyet mondtál neki.
-Az utálat is valahol szeretet !-feküdt hátára.
-..Pff.. azt kétlem !
-Mert ?
-Akkor a fél világ, idézőjelesen: szeret ?-nevettem el magam, de nem jó kedvemből.
-Mások véleményeire magasról tenni kell !
-Ez a Bieber módszer.. mi ?
-A sajátod a fontos ...
-Ezer ember ellen, egy ... elég csekély !-lehunytam szemeimet, viszont éreztem hogy mozog egy kicsit a kocsi.
-Mi van ? Nem tudsz aludni ?
-Őszintén ?-ültem fel én is.-Egyszer apával álmodom, máskor pedig azzal a köcsöggel aki rám mászott...
-Emlékszel ?
-Minden eszembe jutott... gyűlölöm !-hajtottam le fejem.
-Azért ez szerintem is durva !...
-Mi ?
-Az erőszak !
-Ah... szerinted ?-kuncogtam fel rajta.
-Mármint egy csajon !
-Nem erőszakoltál meg, még egy csajt sem ?
-Lehet hogy az első bemutatkozásom nem sikerült valami fényesre, és ezért nézel ki belőlem ilyeneket ...
-Justin Bieber nem erőszakol meg csajokat ? Hát ez nekem is új ...
-Azért akkora tuskó nem vagyok !-feküdt vissza, kezeit tarkója alá tette, s összekulcsolta.-Milyen érzés ?-vigyorgott sunyin.
-Mármint... mi ?
-Az hogy szűzen megerőszakoltak !
-Mekkora egy paraszt vagy !
-Csak kérdezem !-és tényleg. Nem mutatott arca semmi hátsó szándékot. Semmi gúnyt, semmi nevetést, és lenéző pillantást !
-A legrosszabb !
-Ha emlékszel rá, akkor elmondhatod mit éreztél !
-Cserélnünk kellett volna az az előtti napra testet, és érezted volna !
-Az nem lett volna jó... reggelre mindig feláll !-és tessék, az első mosolyom.
-Ezt nem akartam tudni !-kuncogtam.
-De ha rád gondolok minden a régi !
-Kapd be !-ütöttem rá, s tekintetem rajta maradt.
-Mi az ?-húzta össze szemöldökeit.
-Te ilyen vagy igazából ?
-Ritka egy pillanat, mikor előjövök !-szinte bánom hogy nem veszi elő ezt az énjét.-Amúgy, nem is mondtad, hogy tudsz mosolyogni !-és akkor, az az oldalvigyor, amit már olyan jól ismertem. Hátsószándéka van !
-Nem fogok veled szexelni !
-Mert fájna ?-mondatomat már befejeztem, erre még tesz hozzá eggyel.
-Miért akarod, hogy minden lány a tiéd legyen ?
-... Szóval azt akarod hogy többé ne tekintsek rád úgy, mint egy lányra ?
-Ha ezalatt azt érted, hogy abbahagyod a folytonos csesztetéseid, a kigúnyolásom, és azt, hogy folyton meg akarsz fektetni... -bólogatással nyugtázta felsorolásaimat.-Igen !
-Rendben !-bólintott egyet.
-Akkor most hogy fogsz kezelni ?
-Mint egy havert... akinek túl nőies a kinézete !
-És smárolni sem szabad !
-Azt főképp !
-Meg tudod állni, hogy ne csókolj meg ?-kuncogtam, s lábamat a lábai közé tettem, kezemmel megtámasztottam magam, dereka mellett. Most éreztem, igazán jól vele magam. És megnyíltam !
-Meg !-bólogatott, s úgy csinált, mintha nem is zavarná.
-Biztos ?-súgtam. Közvetlen feje felett voltam. Ahogy szemeivel végigpásztázta arcom minden egyes vonását, és közben megnyalta rózsaszínes telt ajkait, nekem lett volna kedvem letámadni. Vajon hogy csókol ez a Justin ?

17. fejezet~ Szerelmes ?!

Soha nem keresett, és ezek szerint soha nem kellettem neki... egyáltalán nem szeret már. Akkor, miért menjek el hozzá ? Miért legyek egy olyan emberrel... akivel nem akarok. Ebből semmi jó nem sülhet ki...
-Nem !-mondtam ki higgadtan, majd hátradőltem.
-Már pedig, nem a semmiért jöttem ennyit !
-Csinálhatsz akármit, akkor sem fogok anyámnál lenni !
-Akkor majd kiteszlek a házuk előtt, és elhajtok !
-Én meg szépen eljövök onnan. Felszállok egy buszra, és elhúztam innen a picsába !
-Előbb keress pénzt !-vágott egy gúnymosolyt, majd továbbra is az utat pásztázta. Mérhetetlenül dühös lettem, és ha az vagyok, muszáj levezetnem valamin/valakin. Kinyitottam a kesztyű tartót, és meg is találtam Bieber (egyik) pénztárcáját.
-Most már van !-terült szét arcomon egy elégedett vigyor. Justin szemei elkerekedtek.
-Jobban jársz ideadod !-majd megnyomta a gombot, amely lecsukta az összes ajtót. Lelassított a kocsival, leparkolt egy ház elé: és leállította a motort. Mindezt, megzavarhatatlan nyugalommal !-Add ide !-nyújtotta kezét, arca semleges érzelmeket közvetített.-Gyerekesen viselkedsz !
-Bocs, de ebben te is társ vagy !-csak ott ült, és várt.-Vigyél el innen !-hangom halk lett, és már-már őszintén csengett.
-Nincs apád...-kijelentésén felkaptam fejem. Azt hittem megint elkezd bunkózni, ehelyett:-De van egy anyád, akivel még boldog lehetsz !
-Na nem... nem kell a lelkizés !
-Van akinek senkije sincs !
-Nekem sincs tudod ?!-keltem ki magamból, s próbáltam határozott lenni: de a könnyben úszó szemeim, ezt meghazudtolták.-...soha nem keresett... szerintem már el is felejtette, hogy vagyok neki ! Nem akarok itt lenni... nem akarok Vele lenni !
-Ezt nem nekem kellett volna mondanod ! Én csak a dolgomat végzem !-dőlt hátra, kezeit a kormányon nyugtatva.
-Nem szállok ki !-szegeztem tekintetemet még mindig rá.
-Itt biztonságban lennél !
-De ... -kezdtem volna mondandómat.
-Ha velünk maradsz meghalhatsz !
-Akkor ti még hogy-hogy éltek ?
-Mert mi nem nyávogunk, meg sírunk hogyha valaki meghal !
-Az még az elején volt !
-Nekem pedig nincs szükségem egy csajra, akit folyton hurcolnom, meg védenem kell !-figyelembe sem vette, hogy hozzá beszélek, csak mondta amit akkor kigondolt.
-Utálhatsz, és lehordhatsz minden kurvának...
-Isteneeem...-túrt hajába, s afféle 'de unom már' nyögés hagyta el száját.
-De ez az egy biztos: itt nem maradok !-majd szó nélkül feloldotta a zárat, kiszállt s átjött az én oldalamra. Egy 'udvarias' mozdulattal, kinyitotta a kocsi ajtót:
-Ezt a feladatot kaptam: és teljesítem is !-erős ujjai körülfogták karomat, s kirántott a kocsiból. Szerencse, hogy megtudtam állni a lábamon.-Én elhoztalak, itt van az anyád háza: a többi már a te bajod !-fintorgott rám. Már készült otthagyni, mikor rezgő telefonja megállította. Láttam arca minden egyes elváltozását, ahogy a kijelzőre pillantott.-A francba ...-sziszegte dühösen.-Szállj be !-utasított, majd gyors léptekkel visszasietett a volán mögé.

Azonnal visszaugrottam, s éppen hogy bezártam az ajtót, máris a gázba taposott. Testem az ülésbe süllyedt: a gyorsaság igazán meglepett.
-Ez meg mi volt ?-szólaltam fel, kb. 20 perc után, mikor már észrevettem, hogy nem sietünk annyira.
-Bob küldött egy sms-est..-pillantott hátra, mintha keresne valakit.-.. hogy Troy bandája a közelben van !-a bizonyos név hallatán, szívem erősebben kezdett lüktetni.-És ha itt hagytalak volna, pár nap alatt megtalálnak !-bele sem mernék gondolni, hogy mi lett volna akkor. Néha örülök hogy van ez az idióta banda, meg ez a betegesen bunkó srác.

~Este 9 óra

Megérkeztünk, egy városszéli helyre, ahol volt egy szórakozóhely: de mi a sötét sikátor előtt álltunk meg.
-Csá haver, rég láttalak !-pacsizott le, egy nála háromszor nagyobb fickóval.
-Szintúgy !-vigyorgott.
-A cica veled van ?-biccentette meg felém fejét.
-Ja !-sóhajtott egyet. Kicsit lehetett volna lelkesebb.-Snake itt van ?
-A szokásos helyén !-nevetett.
-A kocsira két szemed !-fejezték be a beszélgetést, én pedig követtem a drága szemétládát.

-Ki az az idióta, akit Snake-nek hívnak ?
-Válogasd meg a szavaidat ! Ez a srác, a legnagyobb drog csempész a világon !-villantotta ki fehér fogsorát, mintha olyan nagy dolgot közölt volna velem.-És mivel függő lettél, kicsit türtőztesd magad !-és mielőtt megszólalhattam volna, kinyitotta az óriási ajtót: és a látvány...
-Uram-atyám...-ledermedtem ! Belülről egy palota ez a porfészek: kiplasztikázott lányok járkálnak fehérneműben, de volt olyan, akin már a melltartó túl soknak bizonyult.-Undorító...-fintorogtam, s követtem Bieber-t. A füst betelítette az egész házat: egy kis rés nem volt, ahol friss levegőt tudtál volna venni. A nappaliban, -ami felért 1 családi házzal-: szólt a zene, és a sok kigyúrt izomagy körül ott sétálgattak a lányok.
-Gyere már !-förmedt rám Justin, amiért elbambultam. Utána siettem a lépcsőre, s egy pillanatra megfordultam (bár ne tettem volna): a konyhában is volt pár ember, és ha jók a szemeim: a csajszi keményen nyomta a néger pasi ölébe.
-Úristen... !-szaladtam Biebs után. Felérve volt még egy folyosó, de már nem voltak olyan sokan, és a zene sem tombolt annyira.

-Snake ?-kérdezte J a 'testőrtől' (szobaőrtől): aki eltakarta az egész bejáratot. Most vagy az ajtó volt kicsi -amit kétlek-, vagy a csávó volt annyi feltuningolva !
-Ki keresi ?-'csillogtatta' meg mély hangját.
-Bieber !-adta tudtára. A férfi bement (nem tudom hogy fért be), és egy kis idő elteltével, egy kósza mosoly mellett nyitott ajtót:
-Jöhet !-a szobába való belépés: eleinte békés volt, amíg jobbra nem fordítottam a fejem: egy aranyszínű kanapéban ül (ezek szerint az általunk keresett személy), a füstöt ezerrel nyomatja a levegőbe, és a körülötte lévő csajok vihognak a nagy semmin.
-Bieber... -szívott cigijébe.-Justin Bieber ! Ó, hogy milyen rég láttalak !-nyomta el a csikket, majd felállt, s kezet fogott vele.-Ki a kislány ? Csak nem a barátnőd !-vigyorgott rosszallóan.
-Nyugi nem !
-Az övé soha !-néztem rá szúrósan.-Cassandra !-nyújtottam neki kezemet, mire ő megcsókolta.
-Tetszik a lány.. tetszik ! Foglaljatok helyet !-ő visszaült kigödrösödött helyére, Justin nem messze tőle foglalt helyet, én pedig leültem a legribancmentesebb helyre.-Mi szél hozott ?
-Van egy kis gond ezzel a Troy bandával, meg más is közbe adódott.. kellene egy szállás pár napra !
-Felőlem itt maradhatsz évekre !-nevetett.-Black !-hívott valakit. Szemeim addig akaratlanul Justinra tévedtek, akit körbevett vagy 5 csaj. Az egyik, a farkát fogdosta, a másik pedig a pólója alá nyúlt. A harmadik masszírozta, és többi meg csorgatta a nyálát. Inkább maradtam volna anyámnál, minthogy ezt lássam !!
-Látom még mindig népszerű vagy a leánykáim körébe !
-Látom a 'leánykáid' nagyon ki vannak éhezve !-vigyorodott el.
-Igen főnök ?-érkezett meg, az előbb hívott személy.
-A 65-ös szoba kulcsát ! Van egy jó vendégünk ma estére !
-Máris főnök !
-Az ágy 100 pontos ! Mindent bír !-erre mindenki felnevetett, kivéve engem. Majdnem felálltam, és eljöttem onnan, ha meg nem érkezik 'Black' a kulccsal. Odaadja Bieber-nek, aki továbbra is ül, és beszélget. (Na meg élvezi a kurvák társaságát.)
-Kösz !-loholtam oda hozzá, kezéből kikaptam a kulcsot. Az ott lévő összes szempár rám tapadt. Egy gúnymosoly keretében, eljöttem onnan: és a kijelölt számú ajtóhoz igyekeztem.

Belépve békés, csendes környezet fogadott. Mindenütt tökéletes rend volt, mintha egy vadonatúj helyiségbe érkeztem volna.
Találtam egy pizsamának való hosszú pólót, amit magamra kaptam, majd az ágyra ültem: és keresgélni kezdtem a kis szekrényben.
Ajtócsapódást hallottam: gyorsan a hang irányába kaptam a fejem.
-Ja, csak te vagy...
-Csak én vagyok !-gúnyolódott, majd ledobta a kocsikulcsot. Felsőjét másodpercek alatt tüntette el magáról, a rövidnadrágot magán hagyta, majd behuppant az ágyba.-Mit keresel ?
-Semmi közöd hozzá !
-Mást vártál ? Még így is csinálni akarod, hogy vérz...
-Kuss !-vetettem rá egy igen szúró pillantást, s hátamat az ágy végének támasztottam, majd előre meredtem.
-Nagyon fájt ?-gúnyolódott tovább.
-Nincs jobb dolgod ? Ott vannak a kurvák, éld ki magad azokon !
-Hogy itt hagyjalak, bejöjjön valami részeg köcsög, és betegye a himblilimbijét !-nevetett fel a végére.
-Ha ez neked vicces, éld át egyszer !... és megtudod milyen érzés !
-Semmit nem éreztél kislány... el voltál kábítva !
-Óh tényleg ? Akkor most miért érzem azt, hogy annyira fáj, hogy sírni tudnék ...
-Biztos menstruálsz !
-Azelőtt 2 nappal múlt el !... kétlem hogy megint megjött volna ...
-Annyira nagy kárt nem tehettek benned, mert szét voltál ba...
-Szűz voltam !-mondtam ki remegő hangon, mire ő is elhallgatott. Pár percig szemeimbe meredt.
-Mondtam hogy gyere el !...-visszavett csesztetéséből, hangját normálisra téve.
-Igen.. drága Justin Bieber, igazad volt ! Az én hibám hogy megerőszakoltak, de ha jobban belegondolsz, téged is védtelek !
-Ha velem jössz, nem kellett volna azt tenned !
-Jó ! Elég !-fejeztem be a beszélgetést.

Ott ültünk egymás mellett, síri csöndben. Fejemben visszajátszódtak az előbbi percek, és talán az aznapi kellemetlenségek, majd egyet gondolva, lejjebb csúsztam, a takarót derekamig húztam, természetesen hátat fordítottam Bieber-nek, s próbálkoztam az alvással.

... De nem ment ! ...

Nyüzsögtem még egy kicsit, majd úgy döntöttem megfordulok. Amint előre néztem, két barna szempárral találkoztam. Kezével támasztotta fejét, s közben engem nézett.
-Befejeznéd ?-mordultam rá mérgesen. Szemeimet lehunytam, csakhogy ne kelljen bámulnom a képét, de ekkor éreztem valamit nyakamnál. Valami forróság öntötte el. Megmozdítottan vállam, egy darabig abbamaradt, aztán ismét égette bőröm. Nemsokkal utána valami puha következett. Halványan elmosolyodtam, máris azt hittem valami szép álomba estem:
-Bieber !-pattantak ki szemeim. Dühösen fürkésztem tekintetét, hisz' mérhetetlenül közel volt hozzám. De nem szólt: ehelyett kezét derekamra simította. Amint hozzámért, kiváltott belőlem valami olyasmit, melyet még nem ismertem: azt sem tudtam, hogy testem képes neki Nem ellenállni !

Ajkait megint nyakamhoz invitálta, és gyengéden kezdte csókolgatni, miközben kezeit egyre lejjebb vitte: már combomnál járt, aztán vissza fel, de ekkor felkanyarodott ruhám alá.
-Bieber !-toltam el magamtól. Szinte már reflexszerűen jött az ilyesfajta védekezésem, mert nem akarom átélni amit... akkor !
-Nem akarok tőled semmit !-suttogta arcomba, mire nagyot nyeltem.-Csak tudni akarom, hogy ez álca, amit csinálsz !-szája szélén ott bujkált egy pimasz mosoly, amit oly tökéletesen leplezett, hogyha nem lettem volna ilyen közel hozzá, észre sem veszem.
-Milyen álca ?
-Te szerelmes vagy !-húzta ki kezét pizsamám alól.
-Ugyan kibe ?-emeltem fel hangom, mire ő hatalmas vigyorral a képembe:
-Belém !-markolta meg combomat.

16. fejezet~ Félelem

Nem tudom hova visznek, azt sem tudom hogy hogyan vettem rá magam arra, hogy egy kocsiba szálljak a legfőbb ellenségemmel: Bieber-rel.
Hallgatok... enyhe sokként ért, mikor Bob bevallotta, hogy ő a nagybátyám. Úgy látszik, apa már nem  csak az emlékeimben fog élni, hanem lesz egy olyan ember, akinek az ereiben, ugyanaz a vér csordogál ! Viszont, nem értem, miért csak én tudhatom.. és miért pont most kellett elmondani ? Hülye voltam, hogy azt hittem, apa egy 'régről ismert' haverjára bíz... aki valójában a testvére !

-Itt a cucc !-Bieber rekedtes hangjára eszméltem fel, mikor lefékezett a kocsival, majd egy vele egyidős srácnak nyújt egy zacskó fehér port. Lepacsiztak, majd tovább hajtottunk.
-Nem is tudtam, hogy drogcsempész vagy !-húztam fel egyik szemöldököm. Miért is lepődöm meg ?
-Sok mindent nem tudsz még rólam ...-sóhajtott egyet. Ő sem rólam, de nem is akarom hogy megismerjen !
-Hova megyünk ?
-New York-ba !
-Mi.. ? Minek ?
-Csak úgy ! Mert a drága Bob ezt parancsolta !-meg kellene szoknom azt a folytonos titkolózást ami körülöttem megy. Csak néha már úgy érzem, betelik a pohár !

~Este 10 óra

Elég régóta úton vagyunk, ráadásul a szememet sem bírom lehunyni... nem akarom kimondani, és "elhitetni" magammal, de egy kicsi félsz van bennem. Ha próbálok elaludni, a korom sötétségben felvillannak az érzések és fájdalmak... melyet az a szemétláda tett velem ! Minden egyes órában, új részleteket kapok arról a szörnyű óráról !
-Itt vagy ?-megtöröltem szemem, mielőtt Justin észrevenné, hogy sírok. Hanyag pillantást vetett rám, majd kikapcsolta övét:-Várj itt, mindjárt jövök !-kipattant a kocsiból. Akkor vettem észre, hogy egy esti bárnál állunk. Kihallatszott a zene, az ajtó előtt részeg fiatalok álltak ! Azok a régi szép idők... de hiába vágyakozok azokra, már túl késő. Minden megváltozott !
-Hé !-összerezzentem az ülésbe, mikor valaki kopogtatott az ablakon.-Itt akarsz punnyadni ? A buli odabenn van !-kacsintott rám huncutan. Rendes srácnak néztem, és még részeg sem volt.-Magam jöttem, szóval örülnék egy gyönyörű lánynak...-nem jöttem zavarba, csak egy vigyor terült szét arcomon. Rengeteg 'bókot' kaptam anno, ezért már nem lep meg a dolog !-És a haverjaim ne szekáljanak azzal, hogy megint magam vagyok !-nevetett.
Tétováztam, mert Bieber azt mondta, hogy ne mozduljak sehova. A másik az, hogy totál fáradt vagyok, és kikészült ! Azt hiszem minden teher egyszerre szakadt rám... de nem ezért vannak a bulik ? Hogy pár órára elfelejtsük az összes bajt és gondot ? Meg amúgy is (?), mióta hallgatok én Biebs-re ?

Mikor beértem a szórakozó helyre, nem történt semmi sem ! Mármint a buli állati volt, most már látom hogyan vadulnak az itteni srácok, viszont elengedni magam nem tudtam ! Feszült voltam, és talán még ideges is !
-Engedd el magad !-kezét végigsimította karomon, majd arcon puszilt, mintha együtt lennénk.
-Nem hiszem, hogy ez menni fog...-fordultam vele szembe. A zenétől alig hallottam/hallottunk valamit. Közelebb hajolt hozzám, hogy ismételjem meg !-Mennem kell !
-Ne... várj !-visszahúzott magához.-Akkor menjünk csendesebb helyre ?-felőlem lehettünk volna a dzsungelben is, én akkor sem éreztem volna jól magam.
-Igen !-halványan elmosolyodtam, mire ő megfogta kezem, s kivitt. Ott egy sötétebb helyre navigált, majd leültünk az egyik padra.
-Valami gond van ?-arca kedvességet árasztott, és mintha törődni akarna velem.
-Persze...
-Annyira... olyan mintha félnél !-bátortalanul, de kimondta amit gondolt.
-Csupán fáradt vagyok !-azért annyira, még nem bízom benne, hogy elmeséljek neki mindent !
-Pedig, mikor először megláttalak, teljesen máshogy képzeltem el a... személyiséged !
-Ne ítélj külsőre ?!-nevettünk fel, azaz inkább csak ő.
-Viszont gyönyörű vagy...-majd egyre közelebb kúszott hozzám, én pedig megbénultam. Tudtam volna cselekedni, hiszen mindig is ezt tettem... de most valami meggátolt ! Azt hiszem elgyengültem.
Kezét arcomra simította, majd megcsókolt. Először gyengéd volt, ajkai sodorták enyémeket, majd irtó lassan táncra hívta számat. Be kell vallanom, nagyon értett hozzá... még Bieber-nél is jobban csókolt... habár vele inkább csak afféle (puszi, szájra puszi) volt. Nem tudom milyen az, amikor úgy igazán... csókolózunk !

Arra lettem figyelmes, hogy a fiú, abbahagyta csókunkat, inkább bámult egy darabig, azzal a szerény mosolyával, majd megsimította arcomat, s ismét nekem esett. Ekkor már nem volt benne a gyengédség, inkább a vágy !
-Vá...-el akartam tolni mellkasánál fogva, de nem hagyta. Régen, benne voltam az ilyenekbe, mikor a srác erőszakkal is csókolt, mert bevallom... bírtam az olyat, ezért is furcsállom, hogy most teljes félelem lett úrrá rajtam !-Hagyd abba !-felálltam onnan, mire ő ijedten pillantgatott.
-Sajnálom ...-állt fel, s kezét maga elé tette.
-Hagyj békén...-lassan zokogni kezdtem.
-Nyugodj meg.. !-simította meg karomat, mire én hátrálni kezdtem.
-Minden rendben ?-ismerős hangra kaptam fel fejemet. Justin volt az !
-Nem tettem semmit... csak...
-Csak ?-meglepően higgadt volt.
-Megcsókoltam, és ...
-Ha nem akarja, mi a szarért erőlteted ? Nem látod hogy kivan ?
-Nem tudtam hogy a csajod, haver !
-Húzz el, még van rá esélyed !-a fiú rám nézett, majd Bieber-re, s végül elment.-Mit mondtam ?-szemei vérben forogtak.-Nem hallom !?-emelte fel hangját.
-Hogy maradjak a kocsiban !-motyogtam.
-Akkor meg ?-gúnyolódott.-Takarodj oda !-szívesen megmondtam volna a magamét, de hiába is próbálkoztam volna, így is-úgyis neki lett volna igaza. Szóval, inkább hallgattam, és tettem amit mond !

~Reggel 6 óra

Nem aludtam, 1 óránál többet ! Most már bátran kijelenthetem, hogy félek ! Tönkretett az a bunkó, és már se hogysem foguk meggyógyulni !
-Ha van kedved gyere !-Justin fáradt hangja ütötte meg fülem, és az, hogy megálltunk egy kisebb város széli boltnál.

Kiszálltunk, majd befelé vettük az irányt. Csönd volt, alig voltak öten.
Megtettünk, vagy 3 lépést, és már félig volt a kosár: sörrel, kajával, sörrel !
-Nem szeretem a sört !
-Nem is neked veszem !-kuncogott fel halkan. Mikor érdekelte az, hogy nekem mi jó és mi nem ?
Volt egy kis 'női részleg', ha értitek mire gondolok, melybe muszáj volt benéznem ! Bieber valamin nagyon elbámészkodott, gondoltam itt az idő, gyorsan elveszem onnan azt, amire szükségem van.  Sietve keresgéltem, de drágát nem akartam venni, és Justinra is figyelnem kellett.
-Engem keresel ?-jött mellőlem a hangja. Enyhe szív rohamot kaptam tőle. Ránéztem, és arcán ott ékeskedett széles vigyora. Akkor vált csak perverzé, mikor meglátta hogy intim betét van a kezembe. Észrevettem, és mivel 'lebuktam', merő egyszerűséggel dobtam a kosárba.-Óh, szóval megjött ?-elindultam, de szava megállított.-Azért van ott az a piros folt ?-szemeim elkerekedtek.
-Hol ?-megijedtem. Kínos volt a helyzet, ráadásra így jöttem be a boltba ?
-Nincs ott semmi... !-nevetett. Tudhattam volna...
-Nem !
-Mi 'nem' ?
-A kérdésedre a válasz. Nem jött meg !-szemeim ismét könnyesek lettek egy kicsit.
-Akkor miért ijedtél annyira meg, mikor...
-Mástól !-szakítottam félbe, és úgy láttam értette amit mondok, mert arca semleges érzelmeket közvetített. Megfordultam, majd a pénztárhoz indultam.

A kocsiba beülve, nem hallatszott semmi más, csak a motor hangja. Fejemben az elmúlt percek zajlottak le.
-Szóval tényleg...
-Mi ?
-Megerőszakolt !-súgta alig hallhatóan. Mintha tudná mennyire fáj ! Olyan sírógörcs lett -volna- úrrá rajtam, ha nem türtőztetem magam, hogy levegőhöz sem jutottam volna !-Anyádhoz megyünk !-törte meg a köztünk lévő (kis) feszültséget, mire elsápadtam mondatán !

15. fejezet~ West ?

Ahogy beértünk a szobába, azonnal becsukta az ajtót, s pillanatok alatt kikötözött.
-Hogy biztosra menjek !-majd elővett egy rongyot, ráöntött egy kis alkoholt, s bekente a karomat.-Nehogy elkapj valami csúnya betegséget !-vigyorgott, s akkor láttam meg kezében a fecskendőt. Szemeim nagyra nyíltak, lélegzetem felgyorsult.
-Ne csináld !-nyögtem ki nehezen, de akkor már megéreztem a tűszúrást.
-Így gyorsabb a hatása !-kacsintott, majd kisétált.

Pár perc után, már homályosan kezdtem látni, s alig éreztem valamit. Sőt... minden elsötétült.

~3 óra után

-Cassie !-egy ismerős hangot hallottam. Próbáltam felmérni a helyzetemet, hogy pontosan hol is vagyok, mert nem emlékszem semmire...-Cassandra !
-Várj !-szólt közbe még egy srác.-Lassan tér magához !-óvatosan nyitottam ki szemeimet, s akkor éreztem, hogy már nem vagyok veszélyben. Folyamatosan a plafont bámultam, s próbáltam visszaemlékezni, hogy mi is történt, de nem sikerült. Valami rémlett... valami szörnyűség, és tudtam hogy nagyon fájt... de nem emlékszem mi volt az.

Éreztem, hogy elöntenek a könnyek, s nem bírom visszatartani a sírást. Hangosan felzokogtam.
-Mi történt ?-kaptam levegő után, de még most sem néztem máshova, csakis felfelé.
-Cassandra... nyugodj meg !-simította meg valaki a karom. Felém hajolt: Bob volt az.
-Nem emlékszem semmire... !-hulltak még mindig könnyeim.
-Ülj fel !-jött egy hang, mellőlem, majd segített felülni.-Kell valami ?-szóval Bieber volt a másik ember. Eléggé rosszul nézett ki, hisz arca egyik része kék-zöld volt. Kérdésére bólogatni kezdtem.
-Hozok !-pattant fel Bob.
-Semmi nem rémlik ?-faggatott Justin.
-Semmi...-görbült le ajkam. Éreztem hogy odalenn, valami fáj.-Mi történt ?-kérdeztem remegő hangon.
-Valószínű, hogy drogot adott... amitől elkábultál !...-sütötte le szemeit.-Más történt ?
-Nem tudom !-kezemet alhasamhoz simítottam... valamiért fájt.
-Mi az ?-Bieber észrevette lépésem. Nem válaszoltam.-Fáj valamid ?
-Megerőszakolt ...-bámultam magam elé, majd Biebs-re emeltem tekintetem.
-Itt van !-szaladt be B. egy pohár vízzel.

Képtelen voltam elhinni, a feltételezésem. Az az undorító disznó, végül rám mászott.
Kikászálódtam az ágyból, s felmentem az (elhagyatott tömb ház, lapos tetejére) levegőzni. Őrülten fújt a szél, amire most szükségem is volt. Leültem, s a semmibe bámultam.
-Sajnálom !-foglalt helyet mellettem Bob.-Ha nem vagyok annyira erőszakos... akkor !
-Én mentem el...
-...James úgy hagyott itt, hogy az elkövetkezendő években minden simán megy majd. Nem kellesz az életedért menekülnöd !... Ezért nem akarom, hogy bármi közöd legyen Justinhoz !
-Hidd el... nem lesz semmi !-hiába, néha azt éreztem, hogy megváltozott a hozzáállásom Bieber iránt. De persze, mindig tesz valamit, s az univerzum egyensúlya újra a régi.
-Bárcsak lebeszélhettem volna apádat... ! Akkor még most is itt lenne... mi megvédtünk volna benneteket... de ő nem akarta az életedet kockáztatni !
-Miről beszélsz ?-ugrottak össze szemöldökeim.
-Mielőtt elutazott, idejött.. hogy bejelentse mit tesz. És persze azt, hogy ránk bíz téged ! Mondtam hogy ne tegye, mi ... tudnánk tenni valamit, de ő hajthatatlan volt. Talán nem próbálkoztam eléggé... Nem akarta, az egyetlen egy gyermeke életét is kockára tenni... ezért csak az övét adta !-mintha Bob szeme is csillogott volna. Fáj erről beszélni. Fáj egy olyan emberről beszélni, aki ilyen közel állt hozzám. Ilyenkor minden eszembe jut... a fenébe is: ő az apám volt, és még élnie kellett volna. Ezentúl ki fog megvédeni... ki ölel át, ha bajba leszek ? Ki fog segíteni a nehéz döntésekbe ? Vajon jól fogok-e cselekedni, az életem során ? ... Neki még látnia kellett volna az unokáit... ahogyan férjhez megyek... de így ... egyedül maradtam.
-Mikor kicsi voltál, mindig arról áradozott, hogy mennyire fog félteni ha majd nagyobb leszel, és akkor már nem apuci lesz a középpontba, hanem azok a lusta, öntelt, drogos fiúk !-mosolygott.-Azt mondta, ha megéli... gyönyörű esküvőt szervez neked ! Amilyet megérdemelsz !-fájdalmas könnycsepp szökött ki a szememből.
-Honnan ismered őt ?-töröltem le könnyeimet.
-Ha ... majd egyszer úgy érzem... mindent elmondok !
-Mintha apát látnám !-mosolyodtam el egy csöppet. Bob hajamba csókolt, majd elment.

Vettem egy mély levegőt, felálltam, s indulni akartam:
Megfordultam, s Justin állt előttem.
-Mit akarsz ?
-Ha túladagolja az a szemét... már nem élnél.. !
-Kösz a nagy semmit !-próbáltam kikerülni.
-A sírós énedből, előjött a bunkó ? Elég furcsa, hisz mikor elakartalak hozni, teljesen másképp álltál .. Hozzám !-vigyorgott sunyin.
-Bocs, hogy nem vagyok elég erős azok után, hogy elvesztettem apámat, az a szemétláda megerőszakolt, ráadásra anyám magasról tesz rám !-kiabáltam arcába, de továbbra is ott ékeskedett rajta az az öntelt mosoly.
-Ennyire biztos vagy abban, hogy megerőszakolt ?
-Ha a helyembe lennél most, éreznéd azt a fájdalmat amit én !-egy tűt nem lehetett volna közénk gyömöszölni, olyan közel bújtam arcához.
-Ezek szerint szűz voltál ?!-húzta el szája szélét.
-Hagyjuk... !-ráztam fejem hitetlenül, majd sarkon fordultam.
-Ha velem jöttél volna... !-sóhajtott fel, én háttal álltam neki.-Ha nem esel szét pillanatok alatt.. akkor most nem lennél ilyen állapotba. És nem fájna ...-súgta fülembe, amitől hideg végigjárta testem.-...Akkor én vehettem volna el az ártatlanságod !-éreztem hangján, hogy vigyorog. Kikerült, majd kacsintott egyet, s lelépett.

~Szobában

-Cassie !-lépett be Bob.
-Mond !-néztem rá.
-Kérdezted, hogy honnan ismerem James-t.. ugye ?
-Igen !-bólogattam.
-A nevem Bob West !-ahogy kimondta megállt bennem az ütő.
-West ?-kérdeztem vissza.

'Mostanában, minden annyira nehéz.'

14. fejezet~ Minden az én hibám...

Mikor kinyitották a csomagtartót, azonnal kipattantam, s próbáltam menekülni:
-Héhé kislány !-kapott derekam után az, aki belökött hátulra. Abban a pillanatban meglendítettem kezem, s szerencsére célt is ért.
-Cass ..-Zayn-be fagyott a szó vége, mikor a 'dögös pasi' magához rántott.
-Ha még egy ilyet mersz csinálni ... a puska csövet ledugom a torkodon !-súgta olyan közel arcomba bújva, hogy éreztem forró leheletét arcomon.-Indulj !-biccentette meg fejét Malik felé, majd vállára kapott.
-Eressz el !-kapálóztam, de semmi hatása nem volt.
-Kussolj !-szorította össze arcomat, majd ledobott egy székre.-Nemsokára megkóstollak ... remélem ott is ilyen vad leszel !-jártatta rajtam szemeit, egy sunyi vigyor kíséretében.-Kötözzétek meg !-utasította kutyáit, majd elment.

~Bob szemszöge:

-Justin !-értem fel az emeletre.
-Mi van ?
-Cassie ?
-Honnan tudjam .. itt nem járt szerencsére ...
-Ne ... -túrtam hajamba reménytelenül.
-Nincs semmi .. biztos kint van valahol ..
-Összekaptam vele és azóta nem láttam .. ez már legalább 2 órája volt ...-a falnak dőlve próbáltam lenyugodni. Annyira tudtam hogy ebben a történetben lesz egy csavar.
-Lehetetlen hogy Troy megtaláljon minket !
-Ugyan miből gondolod ?-ordítottam.
-Lelőttem !-ripakodott rám.
-És meg is halt ?-láttam hogy felfogta a helyzet súlyosságát.-Nem !-válaszoltam helyette.
-Akkor ... megkeressük !
-És mégis hogyan ? Nincs semmilyen nyomunk .. nincs min elindulnunk !
-Higgadj már le bazdki ! ...-meresztette rám nagy barna szemeit.- Elmegyek egyedül, és ha van valami azonnal értesítelek és jöttök ... csapattal nem érdemes menni !-nem nagyon akartam elfogadni Justin efféle döntéseit, hisz ha magában van, szinte biztos hogy nem tud tenni semmit. Főleg akkor ha rámennek vagy 6-an. És őszintén nem is értettem őt ... hogy-hogy ilyen könnyen belement abba, hogy megkeressük Cassandrát ?
-Igyekezz !

~Cassandra szemszöge:
2 óra után

Ebben a helységben egyetlen egy ablak volt, az is a lehető legtávolabb tőlem. Tiszta horror. A szoba közepén ülök, és a fejem felett ég egy kis villany körte. Már csak a megmentőmet vártam, -aki valljuk be- nem fog eljönni. Ugyan miért is jönne ? Nem bántam vele valami szépen .. sőt gyűlölöm ... és inkább ne is jöjjön el értem ! Tuti kérne valami lehetetlent az a bunkó ... És tessék ... megint csak rá gondolok, és folyton az elmúlt napok járnak a fejemben. Mindegy lenne ha itt maradnék, ebben az elég kiszolgáltatott helyzetben, és az a vadállat 'lenyomná a puskacsövet a torkomon'. Elvégre odafent már semmi sem fáj ... szóval lehet hogy jobb lenne apával.

-Nocsak ..nocsak ..-sétált be az el rablóm egy óriási vigyorral az arcán. Fejemet rákaptam, s szememből azonnal eltűntek az odagyűlt könnyek.-Nézd kit találtunk ... !-mutatott az ajtóra, s két srác húzta be a félig holtra vert Biebert.
Szemem nagyra nyitódott, s lélegzetem is elállt egy pillanatra.
-Miért ?-ráztam fejem hitetlenül.-Azt hittem én kellek neked !
-De ez a kis köcsög ide hívta volna az egész bandát és elszabadult volna a pokol ... ezt megelőzésnek nevezik édesem !
-És mit fogtok vele kezdeni ?-néztem Biebs-re, aki a falnak dőlve törölgette vérző orrát.-Úgy látom ez nem egy ember műve volt ! Elég szánalmas hogy gyenge vagy !-nevettem el magam, csakis azért hogy bosszantsam.
-Ennek a srácnak még elég sokat kellesz tűrnie ! Részben miattad is ... Zayn !
Az említett személy belépett az ajtón. Mikor meglátta testvérét ott ülni, a lába földbegyökerezett. Hirtelen egymásra néztek, s már-már azt hittem, hogy Bieber feláll és leüti ... de nem tett semmit.-Gyerünk ! Most itt az alkalom ! Üsd ahogy bírod !-utasította 'főnöke'.
-Nem ! Ezt nem csinálom Troy !-lépkedett hátrafelé. Persze "Troy" nem nézte jó szemmel, hogy nem teljesítik a parancsát.
-Tessék ?-rántotta elő fegyverét ez az idegbeteg, majd 'kint' folytatták a veszekedést.

-Mit keresel itt  ?-förmedtem azonnal Justinra. Továbbra is szótlan maradt, majd lassan felállt -s oldalát fogva-, kissé sántikálva elindult felém.
Persze azonnal kioldozott.
-Miért jöttél ... ide ?-dörzsöltem csuklómat, mert a kötél felsértette bőröm.
-Szerinted ? ... Csakis Bob miatt ... nem bírná ki ha elveszítene ..-förmedt rám. (Legalább egy percre jó volt elhinni hogy ... miattam.)-Gyere !-szólalt meg hosszas várakozás után, majd az ablakhoz indult. Akkor hoztam meg a legrosszabb döntést ... nem mentem vele.-Mire vársz ?-nézett rám, miután feltolta az ablakot.-Gyere már csezdmeg !
-Ez mind miattam van !-nyögtem ki nehezen.-Apa miattam ment el ... ahogyan anya is ... te pedig miattam nézel ki így ...
-West .. erre most nincs idő !-szűrte ki dühösen fogai közül.
-Minden az én hibám ...-hajtottam le fejem.
-A francba ...-loholt felém.-Szedd már össze magad !-szorította meg karomat.
-Menj !-dobtam le kezeit magamról.
-Magadnál vagy ?
-Menj innen ... én ezt érdemlem ... minek meneküljek ez elöl ... mikor úgyis ott végzem ahol ... apa ...-könnyem utat nyerve gurult végig arcomon.
-Ha most velem jössz, nem fogod úgy végezni !
-Justin !-markoltam meg felsőjét, majd hirtelen ajkaimmal támadtam meg. És ez az érzés ... amit még életemben egyszer éreztem ... ott .. a hasamban, mintha ezer pillangó járna táncot... azt hiszem, hogy szere...
-Bravó !-valaki tapsolni kezdett, ezzel megszakítva csókunkat.-Milyen szép is a szerelem ! Kár hogy vége !-rántott ki Biebs karjai közül.
-Ereszd el !-vette elő maradék erejét.
-Bocs ... ez most nem fog menni !-intett egyet, majd megjöttek a kutyái, s Justint lefogták.-Két választásod van !-fonta karját derekamra.-Vagy  vetkőzni kezdesz itt és most ! Vagy a drága Bieber-ed annyi ütést kap ... ahányszor nem teljesíted az első feladatot ! Ezzel csak az itt lévő srácok járnak jól ... később én is !-éreztem, hogy halványan elvigyorodik.
-Ne csináld !-tátogta Juss.
-A felsőd !-dobott oldalra, mint egy darab rongyot.-Gyerünk !
-Hagyd !-próbált kiszabadulni J.
Lassan pólóm végéhez nyúltam ... a síró görcs fojtogatta torkom, hisz eszembe jutott apa ... és tudtam hogy ő nem ezt akarta. Nem akarta azt, hogy a lányát megerőszakolják ... nem így nevelt. Miért nincs itt, hogy megvédjen ? El akartam mondani hogy szeretem ...... Hiányzik ...

Felsőmtől megszabadultam, majd a földre ejtettem.
Alig pislogtam, nehogy megint bőgni kezdjek. Undorító volt, ahogy láttam az összes fiú arcán azt a perverz vigyort. Justinra néztem, aki a földet bámulta, s folyton öklét feszengette.
-A nadrágot !-jött a következő 'parancs'. Nem akartam levenni ...-Talán mehet egy ütés Bieber-re ?
-Nem !-ellenkeztem azonnal.
-Üss meg !-szólalt fel. De Troy nem mozdult.-Üss meg te ..-s ökle gyomorszáját találta el.
-Nem erről volt szó !-rohantam Troy-hoz, s hátrébb toltam.
-Még mindig rajtad van a nadrág !
-Mit akarsz ?-tettem egy lépést hátra.
-... Téged ... !
-Akkor engedd el Bieber-t !-itt ránéztem, s láttam hogy nem érti miért csinálom ezt.

Troy biccentett egyet fejével, s a talpnyalói elengedték.
-Készülj .. !-ajkait megnyalta, majd nyakamat vette célba.-Nem fog fájni ... !-vigyorgott arcomba, s vezetni kezdett egy ajtó felé.
Nagyokat nyeltem, s próbáltam még mindig erős maradni ...