4.fejezet~ Véres csók

Az orvos elhagyta a házat, s kb. 10-en voltak a konyhában, ebből kettőt ismertem.
-Ezt nem hiszem el.. mondtam hogy figyeljen oda !
-Nem hallgatott rád Bob !-szólt közbe egy idegen srác.
-Miért ?-vonta össze szemöldökét Zayn.
-A kocsiban is valami, Cassie-n vagy kin veszekedtek !
-Bob ! Miattad lőtték meg ?-kérdezte döbbenten Zayn. Szemem nagyra nyitódott. B rendes, ő nem hagyná.
-Mindig csak a feje után megy... nem figyelt rám, és akkor találták el a zsaruk !
Malik jól láthatóan felhúzta magát, majd egyet gondolt és kiment az ott összegyűlt bandával.
-Zayn, ne csinálj semmit !-szólt utána Bob, mint egy féltő apa, de nem jött válasz.

-Mi történt ?-ittam teámba.
-Justint meglőtték..-hajtotta le fejét, majd tenyerébe temette arcát. 1 napja ismerem, -lassan kettő-, de soha nem láttam még ilyen frusztráltnak. Szörnyen aggódott érte.
-De, nem találták el olyan súlyosan hogy belehaljon ?-próbáltam vigasztalni a letargiába került B-t.
-De felszökött a láza.. ez az egész golyó eltávolítás megviselte. Kiverte a víz, és amikor le kellett fognom a testét.. olyan szinten megfeszült, hogy nem bírtak vele négyen.. a kurva életbe !-káromkodott.
-Most hol van ?
-Átvitték a srácok a szobába. Az orvos szerint pihennie kell, legalább egy hetet, max. kettőt.
-Hogy lőtték meg ?
-Bankrablás közben... nem voltunk elég gyorsak, így hát a rendőrök hamar ott termettek. Ha nem veszünk össze a kocsiban, akkor a rablás során hallgatott volna rám, de ő ? Dehogy... csak a saját feje után megy, hát tessék.. itt az eredménye...-ökölbe szorított kezével, nem egyszer az asztalba ütött.-Ne haragudj, de..-állt fel helyéről.
-Nem, semmi gond !-mosolyogtam rá. Bizarr volt a helyzet az is száz, és most mindenki totál depressziós. Teljes 48 órát sem töltöttem itt, és máris kezdem ismerni őket, s olyan dolgoknak lettem a szemtanúi amelyekről nem is álmodtam volna.

~Este 8 óra

Bob fel s alá járkált, most épp a ház tetején néz le a városra. Szegény, azért most megsajnáltam, legyek akármilyen önző.
-Bob...-nyöszörgött valaki. Minden hang átszűrődött az én szobámba, hisz nyitva voltak az ajtók, s majdnem szembe voltunk egymással.-Bob...
Kissé félve álltam fel, lassacskán lépkedtem abba a szobába, ahol Justin feküdt.
Beléptem, és szó szerint sokkolt-a-látvány.
Derekéig be van takarózva, felkarja bekötve, úgy nyöszörgött mint aki haldoklik, s emellett kiverte a víz.
Mintha megérezte volna hogy nézik, ekkor kinyitotta szemeit.
-Úristen...-kezemet mellkasomra tettem. Bieber szörnyen beteg. Barna szemei úgy csillogtak, mint aki most végzett egy kiadós sírással. Embert még életemben nem láttam így.

-Bob !-kiabáltam.-Bob gyere már !-hallottam hogy már a lépcsőn jár.
-Mi az ?
-Bieber..-folytatnom sem kellett, máris szaladt hozzá. Követtem, s mint egy gondos szülő, homlokát fogta meg, tekintetéből aggódást szűrtem le.-Tiszta láz vagy..
-Hívd vissza azt az orvost !
-Maradj itt vele légyszíves !-kirohant a szobából, s ismét kettesben maradtam ez élő halottal. Nem szívesen szívtam vele egy levegőt, elvégre megütött, de.. kivételt tehetek.
Egyre hülyébb fejeket vágtam azon, hogy a drága Biebs csak bámult.
-Most... akkor... beszélni sem tudsz ?-húztam fel szemöldököm, de nem válaszolt.-Szóval nem..-habár kétlem hogy velem akarna beszélni. Oké, legalább egy húron pendültünk, mert én is így voltam vele.
-Nemsokára itt lesz !-csalt mosolyt arcára B. De elég keservesre sikeredett. Azonnal kifaroltam a szobából.-Hozz egy kis vizet légyszíves !
-Hát persze...-őszintén ? Utáltam ha megkértek valamire. Ez fordítva szokott történni, szóval szeretnék a régi kerékvágásba maradni.-Nesze !-vittem be a jéghideg vizet.
-Vizezd be a törölköző egyik végét, és törölgesd vele az arcát.-látta hogy nem díjazom az ötletet.-Légyszíves !
-A-aa, inkább kérj meg mást !-hátráltam.-Légyszi (?)
-Cassie..-állt elém, s a fülembe súgta a következőt:- Justin beteg, és tudom hogy olyat tett vele, amit te nem díjazol, de ennyit tegyél meg neki..-nézett szemembe.- Könyörgöm !
-Jól van !-vágtam hozzá kissé dühösen.

Karja mellé ültem, s óvatosan húztam végig a törölközőt homlokán. Hangos sóhaj szakadt fel belőle, jól esett neki. Majd újra s újra megismételtem e mozdulatot. Negyedik alkalommal arcára összpontosítottam. Puha pofiján vezettem végig, majd rózsaszín ajka alatt. Ismét visszajátszottam, számtalanszor.
Mikor abbahagytam, barna szemeivel meredt rám. Ajkai enyhén elváltak egymástól. Olyan ártatlan volt. Borzos, széjjelálló hajába túrtam, majd ujjaimat végighúztam arcán. Éreztem, éreztem hogy forró volt a bőre. Szeme üveges lett, s mintha gondolkodni sem tudna.
Ajtó felé -a hangok irányába- kaptam fejemet.
-Felért egy orgazmussal, nem ?-vigyorogtam rá, majd otthagytam, mert jött az a nagy 'gyógyító'. Kíváncsi vagyok, most mihez fog folyamodni, az előbbi gyors műtéte után.

Az orvos beinjekciózta, majd hagyott gyógyszert is.
-Egy hétig muszáj pihennie !-hol rám, hol az aggódó Bobra nézett.
Miután, elmentek, én az ajtóba állva néztem Biebert.
Oda hallottam hogy szuszogott. Szám mosolyra húzódott. Legalább itt nem olyan nagy f*sz, mint lenni szokott.
-Reméljük jobban lesz..-csúsztatta kezét zsebébe B.
-Felőlem így is maradhatna !-dobtam hátra hajam.
-Cassie !-megint az a szigorú fej.
-Ne légy apám..-s ekkor ugrott csak be.-.. James.. el is felejtettem felhívni !-indultam szobámba a telefonomért.
-Cassandra !-jött utánam.-Szerintem nem kellene zargatni !
-Dee kell !-ütöttem be számát.
-Ne !-kapta ki kezemből az eszközt.
-Bob ! Add vissza ! Ha ő nem hív, akkor legalább én tegyem meg !-hangom már hisztérikussá vállt.
-Óh nézd, mindjárt lemerül !
-Még kibírja !-kapkodtam utána, de nem értem el.
-Add ide bazdki ! Beszélni akarok az apámmal !
-Cassie, meg kell értened !
-Mit is ?
-Ha ráér, majd hív !
-Mindig felszokott hívni, két napnál tovább sohasem késik !
-Még nem telt le a 2 nap !-elkobozta telefonom. Nekem valami nagyon furcsa. Túlságosan is.

~Másnap

-Felkeltél ?-örült meg B.-Ezt vidd fel Justinnak, nekem dolgom van !
-És Zayn ?-tegnap óta nem láttam.
-Ő érte megyek !-rohant ki az ajtón.
Szemem kialvatlan volt, s ezután tisztult le előttem a kép. Ahogy beléptem, Justin már felült, persze most sem volt a legjobban.
-Egyél Csipkerózsika !-tettem ölébe a levest. Elég ügyetlenül kezdett hozzá. Mondjuk bal kézzel én sem tudnék normálisan enni.
-Más nincs ?-adta fel.
-Például ?
-Alma ?-kérdezett igen rekedtes hangján.
Dühösen mentem vissza szobájába. Nem vagyok senki csicskása.
-Esetleg szeljem fel ?
-Ennyi nehezedre esik ?
-Igen ! Főleg ha neked kell hoznom valamit !
-Mi az ?-húzta össze szemöldökét. Nyugodt volt, a lehető legnyugodtabb.-Megjött ?-harapott almájába.
-Esküszöm megfojtanálak abba a levesbe, ha nem lennél 'beteg' !-csináltam idéző jelet ujjaimmal.

Hallottam csapódni a bejárati ajtót, de társult hozzá kiabálás is. Lementem, s ekkor láttam, hogy Zayn orrából szakad a vér, Bob pedig jeget tett jobb szemére.
-Elmegyek !
-Menj ! De vissza ne merj jönni !-ordított rá B.
-De őt is viszem !-majd megfogta a karomat s kihúzott a kocsijához.
-Nem megyek sehova, nem vagyok holmi baba hogy hurcoljatok !
-Mi az, már te is ellenem vagy ?-kissé visszataszító volt őt így látnom. Az orrából jött, és a száját is elérte a vér, szó szerint csepegett álláról. Undorodva néztem rá, amit észre is vett.-Menj vissza !
-Hát nem is veled fogok elmenni !
-Háromig számolok, ha addig nem tűnsz el, fejbe lőlek !-emelte fel fegyverét.
-Úgy sem mered !-karomat összefontam mellkasomon.
-Fogadunk ?
-Fogadjunk !-és vártam hogy meghúzza azt a kicseszett ravaszt.-Mint mondtam... félsz !-ekkor hátat fordítottam, s indultam a házba.
Hirtelen megfogta csuklómat, magához húzott, ajkaival megtámadta enyémeket.
-Barom !-löktem el magamtól. Éreztem a vér ízét.-Hülye f*sz !...-számat törölgettem, de észrevettem hogy Malik nem figyel, hanem az ablakra mered. Követtem tekintetét, s Justin mindent látott.