26. fejezet~ Az enyém vagy

Aznap este, fáradtan huppantam le a puha ágyra. Végre normális ház, normális körülmények. Végre nem egy rab vagyok, és nincs rács az ablakon. Végre ! Eljutottam idáig is !
-Cassie..-suttogta valaki a nevem az ajtóban állva.
-Ki az ?-ültem fel hirtelen.
-Nyugi, én vagyok !-sétált beljébb, s akkor láttam meg Bobby fényben úszó szemeit. Legalább Ő örül hogy láthat !-Minden rendben ?-ült le mellém.
-Persze !
-Semmi gond nem volt Snake-nél ?
-Semmi !-mosolyogtam. Viszont az ide útat kihagytam a sztoriból, na meg azt a Nathan gyereket is.

-Örülök hogy épségben vagy !-simította meg vállam, majd egy homlok puszi után kifelé vette az irányt.

~Másnap reggel
Justin szemszöge

Nyugodtan kajáltam, mikor valaki épp kopogott. Számat megtöröltem, és az ajtó elé lépve, kinyitottam.
Szemeim akkor nyitódtak hatalmasra, és legszívesebben fejbe lőttem volna az illetőt, de türtőztettem magam.
-Üdv!-húzta el szája szélét, de látta hogy nem reagálok, ezért kínosan rám meredt.
-Mit akarsz ?-nyeltem le a falatot, majd neki kezdtem.
-Hát..-dörzsölte össze tenyerét. Én sürgetően néztem.-Bemehetek ?
-... Ja..-álltam félre az ajtóból, majd beljebb engedtem. Mivel kint hűvös volt, láttam hogy jól esően lépett be. Körülnézett, majd felém fordult.-Még most sem tudom minek jöttél .. (?)!
-Figyelj haver..-tette kezét vállamra, de nem sokáig pihentette ott.-Nem tudom mi bajod..-emelte magasba tenyereit afféle nyugtatás képen.
-Mit akarsz ?-fontam össze karom.
-Tudom hogy nem látsz itt szívesen..
-..Hogy jöttél rá..-motyogtam.
-De már rég nem vagyok Troy bandájába !
-És ezért jöttél ide ? Hogy ezt megoszd velem ?
-Nem, engem a lány érdekel !-amint kimondta megállt bennem az ütő. Kíváncsian várta mit reagálok, de nem tudtam mit mondani.
-West ?-kérdeztem rá, pedig elég egyértelmű volt, hiszen ő az egyetlen lány a bandában.
-Igen !-bólintott.
-Minek ?-vettem elő hülye fejem.-Azt hiszed, hogy idejössz, és csak úgy elviszed ? Egyáltalán, honnan tudod hogy itt van ?
-Snake mondta !
-Minek ?-céloztam ezzel, hogy miért akarja West-et. Nem válaszolt, mintha csodára várt volna. Egy lenéző oldal vigyorral ráztam meg fejem, majd megvakartam tarkóm.
-Nyugodj meg, nálam is biztonságban van..-vette a stílust flegmára.
-Nem bízom az ellenségben !-fordítottam komolyra a szót.
-Már rég nem vagyunk ellenségek !-hunyorított szemeivel.
-Szerinted..-léptem közelebb hozzá. Szívem gyorsabban kezdett verni, kezem ökölbe szorult.
-Nathan !-toppant be valaki az ajtón. Egyből oda kaptam a fejem, s mielőtt bármi meggondolatlant tettem volna, arrébb álltam.-Mesélj, minden rendben az új bandával ?-látom Bob-ot azonnal lenyűgözte Henderson jelenléte. Belül még mindig forrtam a dühtől, s akkor -véletlen- az emeletre vezető ajtóhoz tévedtek szemeim, s megláttam a hallgatózó West-et.

~Cassandra szemszöge.:

Justinnak már azon az estén nem volt szimpatikus Nathan. Bennem is kételyek keltek, mikor megtudtam hogy Troy bandájába tartozott. Valahol igenis tartottam tőle, viszont nem tudom miért jött ide, de az szemmel látható hogy Bieber-t irritálja.
Szívesen hallgattam volna még a beszélgetést, ha tekintetem nem találkozik magával az ördöggel. Őszintén mondom, megijedtem tőle ! Ahogyan izmos karjait összefonta mellkasán, s szemei sötétségbe borulva meredtek rám, hátrálni késztetett, s el is jöttem onnan.

~Este 8

A szobámban feküdtem, a plafont bámulva, mikor megéreztem hogy besüpped mellettem az ágy.
-Bieber..-megnyugodtam mikor csak ő volt az.
-Azért ennyire ne örülj !-ült le velem szembe.
-És, minek köszönhetem a társaságod ?
-Gondoltam megnézlek...
-Nehogy Henderson elvigyen ?-kérdeztem hunyorítva. Értette a célzást !
-Minden hallottál reggel ?
-Csak a végét... és azt is láttam hogy be akarsz neki húzni egyet, de hogy minek jött.. fogalmam sincs..
-Érted !
-Tessék ?
-Érted jött !
-Nathan ? Értem ?-mutattam magamra hitetlenkedve.
-Hogy felcsillant a szemed..
-Nekem nem kell Nathan !
-Más kell ?
-Csak belém ültetted a félelmet, azzal hogy Troy bandájából való.. Tartok tőle !
-Ellenségben sose bízz !
-És mit mondtál neki..?
-Mármint ?
-Mivel értem jött.. mit mondtál ?
-Nem tudtam meg hogy miért akart, de nem kapott meg.. és nem is fog !-igazította meg karóráját.
-Nem is fog ?-húztam fel szemöldökeim hitetlenkedve.
-A-aa..
-Miért, te ki vagy hogy megállítsd ?
-De ha menni akarsz vele menj ! Lehet hogy ő sokkal többet tett érted mint én !-vette komolyra a hangsúlyt.
-Nem hiszem el, hogy már megint veszekedni akart !
-Csak felbasz az, hogy viccnek fogod fel !
-Ajj, hagyjuk már ! Te pedig rögtön jössz "az én sokat tettem érted" dumáiddal !
-Azt csak azért mondom, ha választani akarsz !
-Óh, szóval válasszalak téged ? ..Nem mintha akarnék..-mondtam ki, mire elhalkult.-Menj ki !
-Tudod mi oldja a feszültséget ?-vette elő perverz nézését. Nem szóltam, csak ültem ott halkan, és vártam hátha megszán és ki megy.

Ekkor hirtelen a közelembe férkőzött  és már csak azt vettem észre hogy csókolózunk. Minden olyan gyorsan történt, és én hagytam hogy vigyenek magával a dolgok.

~ ~ ~

Justin felettem volt, arca csöppet sem távol enyémtől, s így még jobban szemügyre vehettem vonásait. Csak hogy tisztázzuk; jelenleg semmi nem történik; mintha megállt volna az idő..
-Lassan..-szűrtem ki fogaim közül, csillogó barna szemeivel enyémekbe meredt.-Ha elkezded..-kissé zavarba jöttem a helyzettől.
-Nem is akartam rögtön a közepébe vágni..-simította meg lábam. Lélegzetem felgyorsult, furcsa érzés vett hatalmába.-Minden rendben ?-fürkészte tekintetem.
-Igen !-mondtam ki nehezen.
-Troy ?-elég volt ez az egy szó, ez az egy név hogy minden ismét belém hasítson. Nagyot nyeltem, s egy sóhajtás után bólintottam.-Biztos hogy akarod ?-húzta össze szemöldökeit kérdően.
-Ha nemet mondanék ?
-Nem tenném meg.. nehéz lenne !-vigyorodott el.-De nem !
-... Nem hittem volna
-Mit ?
-Hogy pont te.. pont veled !
-Szerintem erre lehetett számítani !
-Tudtad előre ?
-Már a legelején !-aztán végigfutott agyamon az első találkozásunk.
-Utállak !-motyogtam orrom alatt, de elfelejtkeztem arról hogy túl közel van (...) és hallja.
-Tudom !-nyalta meg ajkait.-Egyikünk sem kedveli a másikat !
-Csak túl büszke vagy, hogy elmond.. hogy kedvelsz !
-Ahogyan te is !
-Én már elmondtam.. többször is !
-Ja, egy veszekedés közepette..
-De pár nap után már le is szarod mit érzek !
-Nem akartam hogy belém szeress !-szemei enyémeket fürkészte.
-Te csókoltál meg !
-Mert...-kezdett bele, de elhalkult.
-Miért csókoltál meg ?-tettem fel újabb kérdésem. Mondjuk ezt nem először vágom a fejéhez.-Csak ok nélkül... mert kedved támadt ? Kihasználsz.. ugye ?
-Nem !-szűrte ki fogai közül. Ajkaim enyhén elváltak egymástól, belül egy kicsi öröm öntött el.
-Nem ?
-Miért használnálak ki ?
-Miért csókoltál meg ?
-Ha jól tudom, neked sem volt ellenedre az a csók.
-De nem tudom miért te tetted meg... pont te, akiről gondolni se mertem volna !
-De megtettem, és most itt vagyunk !-amint kimondta, egy halk nyögés hagyta el számat, majd körmeimet vállába véstem.

~ ~ ~

-Azért tettem, mert közénk tartozol.. és ha közénk tartozol, az enyém vagy !-mondta ki mielőtt leszállt rólam. Barna szemei mintha nagyobbak lettek volna, s sokkal szebben csillogtak! Olyan őszinte volt a tekintete...

25. fejezet~ Féltékeny ?!

Sziasztok!♥

Van 2 új szereplő, akit ha megakartok nézni oldalt megtehetitek a "Szereplők"-nél !:) A részek nagy eséllyel így fognak jönni, de..

Jó Olvasást !♥
(és komizzatok♥*.*)

~Visszaemlékezés~

Éreztem, amint valaki ráz, és azt hajtsa hogy keljek fel. Elég kómás állapotban vagyok, főleg hajnalok hajnalán, és igen nehezemre esett kinyitnom szemeim. Ám mikor megtettem, Bieber kétségbeesett arcával találkoztam.

-Igyekezz !-kapta el karom, és kirántott az ágyból. Pár lépés után, valami fojtó, köhögésre ingerlő szagot éreztem, s csak akkor figyeltem fel a helyzet súlyosságára, mikor kiértünk a hatalmas emeletes ház folyosójára: már ami maradt belőle. A láng mindent felemésztett, és ha jól láttam a romok közt egy holttest is feltűnt.

-Justin !-szorítottam meg kezét, s megálltam.-Valaki van ott !-de mit sem törődve velem, húzott tovább maga után.-Justin ..-kiabáltam, de mintha egy szellem lennék; észre sem vesz !

Leérve a lépcsőn, megtorpantunk. A nappali vörös-sárga színben pompázott. Ránéztem a mellettem álló fiúra, aki fájó oldalát fogta, és levegő után kapkodott; tanácstalan volt !

-JUSTIN !!-jött kintről egy hang. De nem ez volt az egyetlen. Mintha lövések is társultak volna hozzá.-CASSIE !!-Biebs szeme azonnal felcsillant, akárcsak az enyém.

-Gyere !-fogta meg csuklóm, amit már eléggé elszorított. Szótlanul követtem őt, majd egy ablakhoz érve megállt.-Mássz !-utasított, én pár másodperc után a lehető leggyorsabban ugrottam ki rajta. Justin-t követtem, de alig pár lépés után megállt. Arca lesápadt: kint elszabadult a pokol ! Holttestek, tűz, kiabálások ...

-Ez itt Snake száma !... Ha felhívod küld érted valakit !-magyarázta sietve. Nadrágja szakadt, arca kormos, s felsőtestén még mindig csak a kötés volt, amely már átázott a vértől.

-Justin !-szorítottam meg kezét kétségbeesve.

-West !-fogta meg vállam, s megrángatott: mielőtt végleg elhagytam volna önmagam.-Hívd fel ezt a számot, és biztonságban leszel !...

-De..

-Menekülj !-a háttérből kiabálások, lövések hallatszottak, és az ahogy a tűz felemészti a fát, ami összedől.-SIESS !!-eresztett el.-Mire vársz ?! IGYEKEZZ !!-kiabált rám ,minek hatására hátrálni kezdtem.-MENJ !!-megfordultam, fejemet csóválva néztem, ahogy a ház lángokban áll. Az a ház, amelyben nemrég aludtam !... Minden olyan gyorsan történt.. még időm sem volt felfogni ...

~Vége~

~2 hónap elteltével

Fárasztó, és igen sok eseménnyel teli hónap áll a hátam mögött. Ezzel arra az estére célzok, mikor ránk gyújtották a házat. Aztán ide keveredtem, Snake házába. Ugyanaz a bűntanya, mint akkor volt, mikor Justinnal jöttünk ide. Kivéve, hogy ma, valami máshogy alakul. Ezalatt az idő alatt, nem nagyon látogattam le az alsó szintre, mert jól tudtam hogy mik folynak. Viszont ma, szokatlanul csöndes volt a ház. Sőt, mikor kiléptem a szobám ajtaján, kócos hajjal és a hosszú fehér pólóban (pizsamában), mindenki járt-kelt !

-Snake.. bocsi..-siettem mellé, ő selyem ingét igazgatva egy kósza mosollyal rám nézett.
-Mond !-szentelte rám idejét.
-Mi van itt ?
-Óh, nem szóltam ?..-vette elő gondolkodós arcát, mire én megráztam fejem.-Ma egy új főnököt avatok fel !-kissé értetlenül álltam a dolgok előtt, de jobbnak láttam ha inkább hallgatok.-Ha van kedved lejöhetsz !-mosolygott.-Este 8 !-kacsintott, majd elsétált.

***

Fél óra múlva kezdődik az az "avatásos" dolog. Én lent állok, elveszetten mosolygok mindenkire, aki csak belép az ajtón. Esküszöm, mintha egy elegáns estélyen lennék: mindenki a párjával lép be, vagy esetenként magába, de öltönybe meg gyönyörű ruhákba. A suliba én is így éltem, most meg ott állok mint egy szakadt csöves. Remek.. ! Egy farmer, és egy bő, fehér - vállról lelógó póló, amin az áll "free". A másik csajon meg egy több millió dolláros vörös ruha ékeskedett. Elég érdekes szemet vetett rám. Persze megértem: ha fordított helyzetbe lennék, és egy totál dögös kigyúrt -gazdag- pasas lenne az oldalamon, aki valószínűleg jó pár embert nyírt ki, és bankot is rabolt- akkor elég érdekesen néznék rá. Csakhogy nincs pasim, sem pénzem, és gyilkos sem vagyok, szóval ez az egész elképzelhetetlen !

Megint el voltam veszve ! Fogalmam sem volt, hogy miért állok az ajtó mellett, ahol engem -az első számú lúzert- vehetik először szemügyre, (és talán jobban jártam volna, hogyha fent maradok), de legbelül várom Biebert... vagy netán Bobby-t !
-Üdv !-egy 30 évei felett járó férfi lépett be az ajtón, arcán egy elég kedves vigyorral, és amint észrevett, kezemért nyúlt, és megcsókolta.
-Üdv !-magam sem értem, de valami hülye vigyor kúszott fel arcomra. Olyan jó hogy észrevesznek, ha legalább egy pillanatra is !

Ez megismétlődött párszor, csak a kézcsók elmaradt. A rengeteg elkényeztetett szuka közül, kettő vette a fáradtságot és köszönt; míg a többitől egy lenéző pillantást kaptam, amit persze viszonoztam. Régen én is ilyen voltam ...
A pasiktól csak "udvariasan" köszöntek, de akkor sem a szememet nézték, hanem a ruhámat ! Egyesek olyan felszínesek ...
-Üdv !-már milliomodjára hallom ezt a 3 betűs szót. Épphogy odakaptam fejem, mivel néztem a többiek boldog képét, és azt ahogy koccintanak, flörtölnek egymással; mikor egy elég helyes teremtésbe ütköztek szemeim !
-Üdv !-már reflex szerűen mondtam ki, de a végére igazán elakadt szavam. A fiú, csak mosolyogva nézte arcom, s alig akarta megszakítani a szemkontaktust.

-West !?-a személy hangjában némi bizonytalanságot is véltem felfedezni. Meglepődtem, hiszen ő az első ember aki tudja a vezetéknevem ! Örömmel tele; néztem rá, de mikor megláttam hogy ki ő:
-Bieber !-vittem fel hangomat, egy elég kínos arckifejezés mellett. Jó, elvégre vártam rá, de Bobby-t azért jobban szeretem.
-Csak nem rám vársz ?-nos, ahogy végigmértem, azt tegyük hozzá hogy alig ismertem rá. Kicsi bajusz is ékeskedett ott, a szokásos karóra a csuklóján, az a felnyalt haj, és a káprázó barna szemek.
-Imádkoztam érte, hogy ne te gyere... de ..
-Én is örülök hogy látlak !-kacsintott, majd elindult. Egyet gondolva mentem utána, de soha nem szerettem egy pasi után szaladni, és főleg ha az a srác Bieber !
-Nyugtass meg, hogy kint vár egy kocsi ami elvisz a kis törzshelyetekre !
-Csak én jöttem !
-Mi ?? Akkor, add ide a kulcsot..
-Minek ?-vetette rám hülye képét. Szokatlanul türelmes.
-Látod hogy vagyok felöltözve ..(?)-mutattam végig magamon.
-És ?
-Látod, hogy vannak felöltözve a többiek ?
-Ha eddig kibírtad, hogy az ajtó mellett szobrozol, ezután sem lesz gond ..-az utolsó szónál már nem is rám nézett, hanem az ajtóra. Pontosabban az azon beömlő szukaseregre.-Várj itt..-tolt arrébb, szinte már kedvesen, és elrohant. Én meg ott álltam egymagam a nagy öltönyös tömegben, mint egy ágról szakadt. Ha jól láttam, egy lányhoz sietett. Várjunk.. lány ?? Biebernek csaja van ?? Szemeim háromszor akkorára nyitódtak. Mi a...
-Ide adnád a kulcsot ?-léptem mellé, és próbáltam suttogni. Mondjuk nem zavartattam magam, mikor a csaj, akivel olyan szinten társalgott hogy majd kifolyt a nyála, nagy tágra nyílt szemekkel meredt rám.
-Ne most !
-Nyugi, nincs jogsim, tehát nem hajtom !
-West, kussolj és menj el !-szűrte ki fogai közül.
-Ne haragudj, de ő ki ?-szólalt meg.
-Régebb óta ismerem Bieber-t mint te !
-Justin ?-nézett rá a lány.
-Egy pillanat !-mosolygott önzetlenül. Megragadta karom, és elráncigált oldalra.-Mi lenne ha befejeznéd a féltékenykedést, és kibírnád ezt a kurva negyed órát !
-Féltékeny ?
-Jaj, ne kezd már..-forgatta meg szemeit.
-Add ide a kocsikulcsot
-Minek ??
-Nem akarok bent maradni !
-Ki mondta hogy visszaviszlek ?-ekkor még a veszekedni vágyó kedvem is elment.
-Mi van ?-oldalra nézett egy pillanatra, állkapcsát feszegetve, majd újra rám.-Szólalj már meg !-kis híján hogy rángatni kezdtem.
-Bírj ki 15 percet, és elmegyünk !-mintha egy csöppnyi megbánást véltem felfedezni hangjában.
Persze ő visszament a kis bögyös csajhoz, míg én maradtam magam.. azaz én meg a fal ! Nekidőlve nézelődtem, majdhogynem összeestem az unalomtól, mikor valaki:
-Ne haragudj..-a személy, az a szokatlanul cuki srác, aki a bejáratnál szemezett velem. És beszélgetni jött oda, viszont semmi nem jutott az eszembe ! Pontosabban minden összekavarodott, és nem tudtam rendet rakni. Régebben pedig annyira könnyen ment minden: könnyebben ment a pasizás, de amióta átéltem azokat a szörnyűségeket... összetörtem, és nehéz a felépülés.-Megtudhatom a neved ?-mosolygott rám kedvesen, pár percig vesztem el szemeiben.
-Cassandra..Cassandra West !-láttam amint összehúzódnak ajkai, és gondolkodni kezd, majd halkan suttogja a vezetéknevem.
- Nathan !-nyújtotta kezét felém, jelezve szándékát.-Nathan Henderson !-lehelt csókot kézfejemre, amitől enyhe pír öntötte el arcom.-És, magadba ?
-Fogjuk rá...-húztam el szám szélét.
-Nem félsz ?.. Hogy ilyen emberek közt vagy ?
-Nem.. már nem !-pillantottam rá érdekesen. Szerintem tud rólam valamit, és mielőtt bármit is tettem volna, megszólalt egy hang. Pontosabban Snake, aki a kezében egy pohár pezsgővel kezdte beszédét.
-Örömmel tölt el, hogy egyre többen vagyunk.. viszont mint tudjuk, az egyik legkiválóbb bandám száma csökkent ! Igen Justin, rólatok van szó !-mosolyodott el, és mindenki tapsolni kezdett, kivéve engem és Nathan-t. Persze Biebs élvezi... élvezi a reflektor fényt, meg hogy ő irányíthat, és persze ő a "legjobb".. Nem vagyok féltékeny, mégis irritál a csaj ! Ezek szerint ő is valamelyik banda tagja, mivel egyesek nem jöhetnek be csak úgy. Nem is tudtam, hogy van csaj maffia banda.. őszintén, ezelőtt még azt sem tudtam hogy ezek léteznek, meg hogy ilyen bulikat szerveznek.-De ezalatt a pár hónap alatt, rendkívül szépen helyt álltatok, amihez gratulálok. És csak így tovább !-kortyolt italába.-Viszont, amiért a ma este szerveződött, az egyetlen egy emberért van.. És had mondjam el, hogy az ellenség oldaláról került át hozzánk, remélem nem okoz csalódást !.. A 24.-ik banda főnöke; Nathan Henderson !-mikor kimondták megfagytam. Egyrészt mert közvetlen mellettem állt, és akkor mindenki tekintete rá irányult, amiből nagyrészt lehet jutott rám is, és azt tegyük hozzá hogy hogy néztem ki. Másrészt, milyen ellenség ? Ki ez a srác ?-Gyere Nathan !-hívta fel Snake, erre ő rám kacsintott és odasietett. Még mindig ugyanúgy álltam, ajkaim kicsi 'o' alakot formáztak... aztán ránéztem Justin-ra, aki engem bámult és majd felrobbant a dühtől.

***

-Ugye a nevedet nem mondtad el ?!-vezetett a kihalt úton, én pedig mellette, hallgatom a lecseszését, amiért szóba mertem állni azzal a gyerekkel.
-De..-bólogattam.-Mivel kérdezte.. !
-Akkora egy ...
-Mond ! Mond ki nyugodtan, elvégre úgysem hallottam a lenéző dumáidat 2 hónapig !
-Henderson, Troy második bandájába volt benne ! Tehát, mivel már tudja a neved, azt is tudja hogy rengeteg pénzed van, meg hogy az életed sokat ér !
-Viszont a ti oldalatokon van !-nyögtem fel lefagyva.
-Pff...-nevetett fel cinikusan.-Az ellenségbe nem nagyon bízok meg !
-És mégis mit tettem volna, mikor te leráztál !?
-Beszélgethettél volna másokkal, vagy felmehettél volna az emeletre.. tudom én ??! Csak ne álltál volna vele szóba !
-Rendes gyerek... csak neked böki a szemed !
-Mi van ??-ráncolta homlokát, s dühében már a kormányt szorongatta.
-Zavar az hogy beszéltem vele !
-Jézus..-csattant fel.-Köze nincs hozzá, de teljesen mindegy..
-Akkor ?
-Nem érted, hogy csak a pénzért hajtana rád ?? Az apád sikeres volt az ilyenek körébe, és mivel te vagy a lánya, azt hiszik hogy sok mindent tudsz is róla ! ... Mert James-nek igenis valahol van lóvéja, és nem is kevés... rengeteg
-Ezt mégis honnan tudod ?
-Tudom és kész !
-De, mégis mióta is érdekel az, hogy velem mivan?
-Hidd el, ha rajtam múlna nem érdekelne, de ott van Bob, aki mindig halálra aggódja magát érted !.. Vagy mondjam úgy, hogy a nagybátyád !-gúnyolódott.
-Szóval hagynál meghalni ?-ő is kezdett volna mondatába.-Azok után hogy én megmentettem a sz*ros életed ?? És akkor jössz nekem a lelkis "köszönöm" dumáddal ?
-Azért nem egyszer húztalak ki a csávából...
-Megköszöntem !
-Óh, tényleg ?-emelte fel hangját.
-Köszönöm !-változtattam hangom mélyre. Már olyanok voltunk, mint két kistestvér.
-Ennyit érdemeltem, azt hiszem !
-Még az életet sem érdemled meg !
-Akkor haljunk meg együtt, mivel én sem látom értelmét annak, hogy te még élsz !
-Hidd el, ha tehetném már rég halott lennék !
-Miért nem szóltál, mikor felgyújtották a házat ?? Akkor bent éghettél volna... és tettem volna a világnak egy nagy szívességet !
-Én sem tudom, miért öltem meg  Troy-t, mikor fejbe akart lőni ! Pedig ha igazán utáltalak volna, akkor hagyom az egészet !
-És miért nem hagytad ?-gúnyolódott, amitől még jobban felforrtam.
-TALÁN MERT KEDVELLEK, ÉS HÁLÁS VAGYOK MINDAZÉRT AMIT ÉRTEM TETTÉL ? MERT MELLETTED BIZTONSÁGBAN ÉRZEM MAGAM ??-fakadtam ki, s akkor vettem csak észre azt, ahogy Justin rám mered, s már nem is akar félbeszakítani.-Justin az út !-rántottam oldalra a kormányt, ő ráfékezett. Kisebb porfelhő keletkezett, amit a kocsi lámpa fénye világított meg.

Nekidőltem az ülésnek, majd hajamba túrva sóhajtottam egyet.
-Gyerekesen viselkedünk ...-motyogtam halkan. Bieber beindította a kocsit, majd újra elindultunk...

Eközben a bulin: 

Külső szemszög

-Snake..-rohant Nate a főnök mellé.

-Mond Nathan !

-Az a lány.. hosszú barna hajú..

-Óh, Cassandra ?

-Igen, ő.. nem tudod hol van ? Kerestem mindenhol.. de..-Snake nézelődni kezdett a nagy tömegben, de fejét rázva fordult vissza a fiúhoz.

-Szerintem már elment Justinnal !

-Azzal a Justinnal ?

-Igen, Bieber-rel !.. De nyugi, látod majd még !-veregette meg vállát.

A fiún érdekes arckifejezés lett úrrá, s látni lehetett hogy máris keltett valamiféle érzést benne a lány. Vajon lesz folytatása "kapcsolatuknak"? 

24. fejezet~ MENJ !

Hey♥

A rész megint késett.. azaz ha úgy vesszük .. (!) > Nagyon úgy fog kinézni hogy a fejezetek egy-két akár három hetenként érkeznek majd ! Ez lehet hogy soknak hangzik, de ismét iskola van ( :c ) és tanulni kell !

A ~Darkness c. blogba, nem tudom mikorra érkezik meg ! Akár jövőhét Szombatra jöhet az új, vagy holnapra.. de még magam sem tudom ! (Kissé lefáraszt a suli:/)

A részről: rövidnek tűnik, és véleményem szerint kissé eseménytelen, és majd csak a végén történik egy "izgalmas" kissé (számotokra lehet) értetlen a dolog ! DE mint mindig, most is azt mondom: hogy a következő részből derül csak ki, hogy mi-miért következett be !

A fejezet lehet valakinek unalmas lesz, de az idő lassan telik !! A következő rész, eseménydús lesz, és reményeim szerint hosszabb ! Azért remélem tetszik/tetszett, és kommenteljetek♥

Köszönööm:*

Jó olvasást !♥:)

Ajka mintha megremegett volna; és inkább csókolt volna vadul, ehelyett elfojtotta. Nem akarja 'elsietni' ? Fejemben számtalan gondolatok keringtek, és nem is igazán összepontosítottam arra, hogy most Bieber-rel csókolózok. Ez igazán, csak akkor tűnt fel, mikor keze pólóm alá csúszott. Testem megremegett, szívem még jobban verni kezdett. Féltem !
-Ne..-álltam fel mellőle, mire barna számpárja kipattant, s láttam amint nagyokat nyeldes. Keze még pár percig a levegőben maradt, ahogy az arcomat fogta, aztán: mintha felfogta volna: nem akarom ! Pislogtam párat, majd egyet gondolva kirohantam a szobából. Hallottam, hogy a nevemen szólít, de nem törődtem vele.

Tudtam, mivel fájdalmai vannak, nem jön le utánam, így a nappaliban lévő kanapéra zuhantam le. Fáradt voltam, szemeim már nem bírták: akaratlanul is lecsukódtak ! Persze nem tudtam elaludni, és nem is állt szándékomba, mert a fiúk folyamatosan járkáltak, ki-be ! Gondolkodni kezdtem.. nem is értem miért emelem ki ezt folyton, hiszen nincs egy nyugodt pillanat sem a fejemben ! Egyszerre vagyok dühös, csalódott és szeretet hiányos ! Hiányzik az életemből: a mindig féltő apa, és a folyton rólam gondoskodó anya !.. Bár lenne egy barátnőm, akit most felhívnék, és megnyugtatna: de annyira elfoglalt a 'csillogó élet', és a bulizás, hogy erre soha nem gondoltam ! És most ide jutottam: egy érzelmi roncs, akit nem csak kívül díszítenek sebek, de belül is ugyanúgy !
-Cassie..-hallottam egy nyomott hangot, s homályosan is társult hozzá egy kép, de annyira elnyomott az álom, hogy erőm sem volt megmozdulni. Éreztem, amint kezek érnek lábaimhoz, és derekamhoz, majd valami finom illat is megcsapta orrom. Felemelkedtem a levegőbe, és már csak arra eszméltem fel utoljára, hogy egy selymes/puha anyag terítődik rám.

~Justin szemszöge.:

-Nem tudod miért sírt ?-kérdezte Bob, miután behozta a szobámba. Én az ágy szélén ültem, és néztem ahogy alszik.
-Kérdeztem tőle, de ...-ráztam fejem. Ekkor mindketten a lányra néztünk, aki békésen hajtotta álomra a fejét. Néhol még látszottak a kékes foltok arcán, melyeket Troy okozott neki, és szeme alatt is feltűnően ékeskedett az a bizonyos pirosság: melyet a sírás szerzett !

~3 óra elteltével

Még mindig ugyanúgy ülök, a sötét szobában, és szemeim hol az ablakra tévednek, hol a folyton nyüzsgő West-re. Nem tud aludni ! Szinte minden ötödik percben nyöszörög, és a takarót markolja. Vonalai eltorzulnak, a levegőt gyorsabban szedi. Elnézve, csak egy valami jut eszembe: Ő és Troy ! Érdekes.. nekem azt mondta alig emlékszik valamire/ csak pár dolog jelenik meg előtte: most olyan, mintha ismét átélné !..
-Nn..nem..-a hangra kaptam fel fejem, és arra ahogy fejét jobbra-balra hajtsa. Kis híján elsírja magát. Kín-szenvedés volt nézni, én kissé megijedve ültem (nehezen) mellé.
-West !..-ráztam vállánál fogva.-WEST !-szemei kipattantak, és ezzel együtt ült fel az ágyon. Meghallotta !
Úgy kapkod a levegőért, mintha 5 percig fojtogatták volna, és most engedték el !

Szótlanul teltek a percek, mikor visszafeküdt eredeti helyére. Nem néztem rá, csak a padlóra szegeztem tekintetem, de éreztem hogy engem néz. Így volt ! Szemei csillogva fürkészték enyémeket.
-Troy ?-tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott. Bólogatott !
-Miért vagy fent ?-suttogta.
-Nem megy az alvás...-pedig fáradt voltam, és az elmúlt pár órában le sem tudtam csukni a szemem: fájt mindenem !
Ekkor számpárja elkalandozott, fehér színű kötésemre, arca megváltozott pár perc erejéig.
-Vérzel !-pillantott rám ijedten. A kötés áteresztett !.. Igaz hogy csak oldalba rúgott, hogy: hogy az ajtóból a nappaliig csúsztam, de ott lehetett valami, ami belém fúródott !.. Éreztem, de nem annyira, mert az arcra kapott ütések is kábává tettek.
Szavára, csak egy váll húzás volt a válaszom.-De..
-Nyugi, nem vérzek el !-ajkait összecsukta, majd a falhoz húzódott.
-Feküdj le !-pillantott rám, mire én gondolkodás nélkül tettem magam vízszintbe.

A falat bámultam, és keringett bennem valami... valami rossz érzés !.. Tudtam hogy ennyivel nincs elintézve Troy halála !.. Tudtam, hogy lesz bosszú... és tartottam tőle !

~Cassandra szemszöge.:

Láttam hogy gondolatok tömkelege keringtek fejében, akárcsak az enyémben. Millió kérdés és pár dologba való beletörődés íródik le arcán. Most, hogy ilyen közel vagyok hozzá, látom mennyire megfontolt ! Persze, ez a veszélyes helyzetekben nem mutatkozik meg benne, mert a harag képes minden felülkerekedni !... És áthúzni mindazt, amit elterveztél !
-Miért csókoltál meg ?-súgtam még mindig halkan, közben pislogtam párat. Vonásai pillanatok alatt rendeződtek át. Fejét felém fordította, s megnyalta ajkait. Ha nem lenne bekötve az oldala, van egy olyan érzésem, hogy már nem mellettem feküdne..
Már a kíváncsiság bujkált bennem, hisz' a kérdést is oly' félve tettem fel. Minél szótlanabb volt, annál jobban érdekelt, mit fog mondani !.. De nem érkezett válasz !.. Akárcsak a többi kérdéseimre !
Méregetett még pár percen át, aztán újra a plafonra tapasztotta szemeit. Magam sem tudom, hogy jut ilyen az eszembe, mikor ezer más problémám van, de néha jó elterelni olyanokra a gondolatokat, melyekre... "boldogan" gondolsz vissza. Igen ! Valahol jól esett az ölelése, a csókja és a hálája !
-El fogunk vinni !-húzta össze szemöldökét. Hangjára, kiestem gondolatmenetemből, és enyhén elkerekedett szemekkel figyeltem.-Egy olyan emberhez, aki 100%-ig megvéd !..-számat, beszédre nyitottam.-Egy kis időre !
-Miért nem jó itt ?
-Veszélyben vagy !
-És eddig nem voltam ?-szemem szinte már égett, s most sem változott, csupán annyi hogy abbamaradt a sírásom, de ismét felgyűltek könnyeim.
-Nem kell félned ! Troy már nem él, és Snake-nél biztonságban leszel !
-Abba a drogtanyába ?...
-Annak a háznak van egy igazán csendes oldala !.. Nem fogják tudni hogy ott vagy !
-Kikről beszélsz ?
-A bandatagokról... biztosan tudják már, hogy a vezérük nem él !... Így a célpontjuk: te meg én ! De mivel te sokkal többet érsz, apád pénze miatt... engem hamarabb kinyírnak !-próbáltam felfogni szavait, és egyetérteni nem akadékoskodni mint anno tettem. Viszont nehezemre esett ! Nem értettem egyet, és úgy éreztem el kell mondanom ! De ha Bieber arcára néztem, csak azt láttam: hogy jót akar !.. Lehet hogy könnyebben boldogulnak nélkülem, de miért megoldás az, hogyha átpasszolnak másnak: mint egy gyereket, akire senki nem kar "vigyázni" !
-Meddig ?
-...1 max ...2 hónap !
-Hónap ?
-Ha minden a régi kerékvágásba tér, elhozunk onnan, és a bandával visszamegyünk a törzshelyünkre !-szemeit rám meresztette, majd vett egy mély levegőt, amit benntartott, s felállt nehézkesen az ágyról, irányát -sántítva, oldalát fogva- kifelé vette !

... Nehezen feküdtem vissza, kezemmel a párnát markoltam meg, és visszagondoltam az előző beszélgetésre. Fáradt voltam már, s ha olyan lennék mint a legelején, ez nem történt volna meg ! Mármint nem lennék kívül-belül roncs, és talán apa sem halt volna meg ... Miért minden az én hibám ?

~1 óra elteltével

-Ez itt Snake száma !... Ha felhívod küld érted valakit !-magyarázta sietve. Nadrágja szakadt, arca kormos, s felsőtestén még mindig csak a kötés volt, amely már átázott a vértől.
-Justin !-szorítottam meg kezét kétségbeesve.
-West !-fogta meg vállam, s megrángatott: mielőtt végleg elhagytam volna önmagam.-Hívd fel ezt a számot, és biztonságban leszel !...
-De..
-Menekülj !-a háttérből kiabálások, lövések hallatszottak, és az ahogy a tűz felemészti a fát, ami összedől.-SIESS !!-eresztett el.-Mire vársz ?! IGYEKEZZ !!-kiabált rám ,minek hatására hátrálni kezdtem.-MENJ !!-megfordultam, fejemet csóválva néztem, ahogy a ház lángokban áll. Az a ház, amelyben nemrég aludtam !... Minden olyan gyorsan történt.. még időm sem volt felfogni ...

23. fejezet~ Köszönöm

Sziasztok !

Elnézést a sok-sok késésért, de beköszöntött a suli. És minden amúgy könnyebben menne, ha nem kolis lennék, de hát így alakult a helyzetem. A másik blogomba (~Darkness) nem tudom mikor érkezik a kövi, de remélem ebbe a blogba tetszett a 23. fejezet. És a kommenteknek mindig örülök. (főleg ha terjedelmesek♥) jó olvasást !<3

~Justin szemszöge.:

Ott ültem, szívem még mindig hevesen dobogott, s szemeim nem akarták elhinni a látványt. Egyszerre voltam megkönnyebbült, mégis igazságtalannak éreztem valahol, hogy nem én haltam meg Zayn helyett. Valljuk be, ez mindig is bántani fog, akárcsak a szüleim halála. Mégis, valahol mélyen örültem hogy életben vagyok.
-Justin !-rohant felém hirtelen Bob a semmiből, és követték őt vagy hatan. Tekintetünk egybefagyott West-ével. Igen: ő lőtte le Troy-t, és bátran ki is jelenthetem hogy megmentette az életem.-Segítsetek..!-szólt a két fiúnak Bobby, majd kezeimet nyakukba vették, felállítottak és kicipeltek. Másra sem tudtam koncentrálni csak az ő arcára. Könnyben úszó szemeire.

~Cassandra szemszöge.:

Kezdettől fogva nyávogtam, és habár ezt soha nem fogom kinőni, néha félre kell tennem azt hogy gazdag családból származom. Félre kell tenni a fájó gondolatokat, emlékeket, el kell tüntetni a sebeket, és segíteni másokon. Most elég nyálasnak hangzik mindez, de akármennyire is utálom őt; valami miatt kötődtem hozzá. Akárcsak Zayn-hez. Lehet hogy beteg vagyok, hogy több napja sírok, és folyamatosan a kocsiban történtek játszódnak le bennem újra... és újra. Mégis szerencse hogy pont jókor érkeztem, különben szemtanúja lettem volna Justin halálának. Egymás ellentétei vagyunk, mégis közös bennünk pár dolog. Nincsenek szüleink, magunkat okoljuk a haláluk miatt, és utáljuk egymást. Most valami mégis változott: elvégre megmentettem őt !
-Cassie.. gyere !-szólt Bob az ajtóban állva, majd egy utolsó pillantást vetettem az ott lévő holttestre, majd a fegyvert B mellkasára nyomtam, s mint egy zombi, vagy egy élő halott lépkedtem a fekete kocsihoz.

Az autóban ülve, éreztem magamon a srácok szemeit. Én nem néztem fel, csak a lábamat bámultam, s kezeimet összekulcsolva görnyedtem össze; ezzel azt jelezve, hogy nem szeretnék beszélgetni.

~2 óra elteltével

Hajnali 2 ha lehetett, ekkor érkeztünk meg olyan 4 óra alatt egy elhagyatott városka szélére: ott is az erdő közepébe.
-Cassie, nem jössz ?-szólt felém Bobby, aki aggodalmasan rohangálta körül Justint, s csak akkor állt meg, mikor észrevette hogy én nem a házba veszem az irányt.
-Sétálok egy kicsit..-pislogtam párat, s a szavak is elég erőtlenül szakadtak fel belőlem, mivel a sírás járta át torkomat.
-Küldjek valakit ?
-Nem..-ráztam fejem.
-Ne maradj soká !-egy "rendben" vonalakat vett fel arcom, és elindultam a sűrű dzsungelbe. Ahogy távolodtam úgy halkultak az ajtó csapódások, beszédek, és a házból szűrődő fény is elveszni látszott.

Itt-ott egy faágra léptem, amely reccsent egyet, afféle horrorisztikusan, s az erdő állatai is rohangásztak, én mégsem féltem. El voltam merülve a gondolataimba, s mikor már éreztem hogy nem bírok a könnyeimmel, az egyik fának dőlve csúsztam le, és hatalmas zokogásba törtem ki. Egyszerre futott végig az agyamon minden ! Csupán elég annyi, hogy valakit, inkább valakiket, akiket nagyon szeretsz, elveszíted, és arra gondolsz hogy többet soha nem látod már. Ez fáj a legjobban, az összes közül !

Vagy fél órát sírhattam át, mikor arra lettem figyelmes, hogy fázom. Ma még semmit nem aludtam, sőt nem is tudnék. Felálltam nehézkesen, lesepertem a nadrágomra ragadt szöszöket, majd előre pillantottam, ahonnan kocsi zúgások ütötték meg fülem. Kissé messze jöhettem el, elvégre 10 lépés választott el az úttól. Úgy döntöttem hogy nem maradok tovább, inkább visszaveszem utam a házba.

Mikor odaértem pár fiú cseverészett és cigizett kint, viszont mikor elsétáltam előttük sunyi vigyort hallottam, és szemeik sem hátamat fürkészték. Hiába ezeket az embereket kell a 'családomnak' neveznem, és ők azok akik védenek: néha félek tőlük ! Hiszen nem ismerem őket, és ki tudja mire lennének képesek. Vagy csak lehet én vagyok az, aki túlságosan bizonytalan, és mindenfélét képzel másokról.. de azok után, amiket velem tettek, egy jó darabig megmarad ez a fajta érzés !
-Cassie !-szólt rám Bob. Ijedten kaptam oda fejem, s csak később eszméltem fel arra, hogy mennyire vérben lehetnek szemeim. Hajamat gyorsan arcomra sepertem, és próbáltam végig a földet nézni.-Minden rendben ?-fogta meg gyengéden karomat. Annyira jól esne egy ölelés, de nem akarom hogy megtudják, hogy sírtam !
-Igen !-nyögtem ki nehezen.
-Ha bármire szükséged van, szólj és..
-Nem kell semmi !-sétáltam el tőle, majd felsiettem a lépcsőn.

Fent rengeteg szoba volt, és láttam hogy a nagy része foglalt. Abban bíztam hogy az utolsó ajtót ha kinyitom: az ágyon nem lesz egy ember sem, vagy esetleg valamilyen ruha, ami jelzi hogy már lakják.
Mikor benyitottam egy ismerős, ámde meggyötört arccal találtam szembe magam. Lábam a földbegyökerezett, és tekintetünk megint összeakadt. Nem is tudtam máshová nézni, és percek telhettek el, úgy: hogy csak bámultuk egymást ! Aztán észbe kaptam, és készültem kihátrálni a szobából.
-West !-szólt rekedtes hangján, aztán torkát köszörülte meg. Visszaléptem és vártam mit akar mondani.
-Mi az ?-kérdeztem félénken.
-Sírtál.. !?-annyira belemerültem csillogó barna szemeibe, hogy elfelejtkeztem az én tekintetemről. Viszont kérdését sem értettem. Egyáltalán miért érdekli ? Hisz' volt pár olyan, hogy ő volt az oka könnyeimnek.
-Nem !-az egyik legegyszerűbb tagadásom. Válaszomra arca ugyanolyan komoly és borús volt.
-Rosszul hazudsz !-méregetett, s én még mindig az ajtóban álltam. Nem érkezett semmiféle visszajelzés szavaira, ismét távozni akartam.-Nincs több hely !-kezem a kilincsen maradt.-A banda nagy része itt van. Így is, hol a kanapén, hol a kocsiban alszanak !.. És csak az én ágyam 2 személyes !
-Akkor alszom a földön !
-Hogy megfázz ?
-Mégis mióta érdekel, hogy mi van velem ?
-Elvégre tartozom neked !-meglepett mondata. Ismertem már (tudom hogy nem eléggé), de ilyet még sohasem mondott.-Ez a minimum hogy itt alszol !-nyeltem egy nagyot, majd pár perc gondolkodás után, sem döntöttem amellett hogy itt maradok.-Akár a földön is fekszem...-fogalmam nem volt, hogy mi késztette arra, hogy ezeket mondja. Tényleg azért bánik másképp velem, mert megmentettem az életét ? Justin Bieber mikor lenne hálás ? Aztán valamiért maradtam. Bennem 3 szó visszahangzott folyamatosan: "ezt nem kellene"
-Okos döntés !-motyogta orra alatt, s akkor láttam meg csak, hogy egy boxer van rajta. Oldala bekötve, arca kékes/lilás színű. Fájdalmai vannak, és általában ilyenkor szokott agresszív lenni, most mégis nyugodt. Mikor becsuktam az ajtót, és leültem mellé, a takarót lábaira húzta, ezzel eltakarva fekete boxerét. Enyhén jöttem zavarba, s a földet kezdtem el pásztázni. Viszont oldallátásból láttam: hogy elvigyorodott.
-Miért is vannak vérben a szemeid ?..
-Semmi bajom !-töröltem meg orrom, s most sem néztem rá.
-Mi történt azzal a Cassandra West-el, akit első nap ismertem meg ?
-Összetört..-nyöszörögtem, s szipogtam egyet. Nem akartam hogy hallja, de ez így szokott lenni. Minél jobban elrejteném a sírást, annál jobban kell ! Aztán éreztem, hogyha még egy dolgot kérdez, végem van !.. Ismét a régi dolgok futnak át agyamon, vagyis: folyamatosan csak azok vannak bennem ! Nem is tudom másra terelni őket ! Megint sírni kezdtem. Kezeimmel takartam el arcom, hogy senki ne lássa mennyire eltorzulnak vonalaim, mikor hatalmas fájdalom ér ! Egy igazán meleg, már-már barátságos érintést véltem felfedezni hátamon. Valami, inkább valaki közeledett hozzám, majd lassan magához húzott. Vágytam rá ! Vágytam egy ember ölelésére, de nem gondoltam volna hogy pont Bieber-től kapom meg ! Bőre puha volt, és haja illata is megcsapta orrom. Arcomat nyakába fúrtam, ő többször végigsimította hátam.
-Köszönöm !-súgta selymes hangján fülembe. Azonnal kipattantak szemeim, s letöröltem könnyeimet, majd ránéztem. Aztán...

22. fejezet~ Lassú halál

Nem tudtam szóhoz jutni. Ha egy ember bunkó, az alap dolog: de Bieber ? Ő az, akit nehéz lenne túlszárnyalni. Megértem hogy ég benne a bosszúvágy, és bármit megadna hogy holtan lássa Troy-t, de azért nem kellene másokat eltolnia magától. Mondjuk: most hogy így belegondolok, sohasem voltunk "közeli" kapcsolatba. Ennek ellenére, mégis van bennem némi féltés. Ez az a pillanat, amikor rádöbbentem arra hogy ennek fele sem játék. De már akkor rá kellett volna jönnöm, mikor megölték apámat: de épp ésszel ezt soha nem fogom felfogni.

Hang nem hagyta el számat, csak tettem egy lépést hátra: majd könnyeimet akartam eltüntetni. Egy másodpercre sem elemeltem fel tekintetem, hogy az övéibe férkőzhessek. Rájöttem: hogy hiába akarom azt, hogy itt maradjon... nincs rá esélyem. Menjen ! Az ő döntése, az ő élete ! Nekem ebbe nincs beleszólásom !...

Éreztem, hogy pár percig méreget, aztán fegyverét elővette, és elsietett. Akármennyire is utálsz valakit, félted ! Hiszen ő is ember, és tudod hogy baja eshet: azok után, hogy úgy végeztek a testvérével. Viszont én nem tehetek semmit... Ő levegőnek néz, a segítségemet egyáltalán nem igényli: így jobb ha félre állok, és hagyom hogy a feje után menjen.

-Cassie.. Ca...-rohant Bobby a szobámba.-Hát itt vagy.. azt hittem (..)-ült le mellém.
-Nincs semmi bajom !-félt. A nagybátyám, mit várjak tőle ? Hogy majd kienged a kezei közül ?
-Justin ?
-Halálba vonult...
-Tessék ?-kerekedtek el szemei. Eszembe se volt hogy falazzak neki, vagy egy percig is hazudjak arról amit tenni akar. Láttam az arcán, hogy idegei most adták fel a szolgálatot.-Kettőjük közül, mindig Justin volt az, aki önfejű és kitartó volt ! Nem érdekelte hogy meghalhat... azt tette ami eszébe jutott !
-És Zayn ?-tettem fel remegő ajakkal a kérdést.
-Higgadtan kezelt mindent ! Ügyes volt !... Talán Justin ezért sem ért velem mindig egyet... mert .. mindig Zayn volt az, akit dicsértem, és büszke voltam rá. Viszont Justinra jobban !-szemöldökeim összeugrottak.-Ha leszámítsuk a kirohanásait, és azt hogy néha nagyon is dühbe gurul... rendkívül megfontolt .. volt ! Az anyjára ütött (részben).. de az apja !... Őt a drogok vonzták, természetesen fiatal korában: aztán elteltek az évek: és a legnagyobb banda vezére lett !.. De nem hiszem hogy valaha a nyomdokaiba fog lépni.. pedig annyira reméltem... de..
-Miből gondolod ?
-Ő mondta !-arcom meglepetté vált. Azt hittem szerette a szüleit, és... ez mindenkinél így szokott lenni: hol az anyja, hol az apja nyomdokaiba lépnek.-Nem az a típus, aki beszél az érzéseiről: pedig belül valami nagyon is emészti. És ez: a szülei halála !.. Dühös, kicsapong, drogozik ... és a legnagyobb hátrány: megfontolatlan ! Semmit nem gondol végig !..
-Főnök...-rohant be egy srác.
-Mond !-pattant fel B.
-JB elment !-lehajtotta fejét, majd vett egy mély levegőt. Azt hiszem túl sok mindent élt át, és itt kezd besokallni !

~Justin szemszöge

Próbáltam nem feltűnő lenni, és a koromfekete kocsival egy sötétebb helyre beálltam. A fegyvert elrejtettem, majd pár percig várakoztam a kocsiban. Nem tudtam kiüríteni a fejem, és másfelé terelni a gondolataimat: folyamatosan Zayn járt a fejembe. És azok a pillanatok.. .West üvöltő hangja, amikor elsütötték a puskát és a látvány... Minél többet gondolok rá, annál nagyobb bennem az akarat: és az ölni akarás ! Itt az ideje megszopatni a kis g*cit !

Kiszálltam az autóból, majd meggyőződtem róla hogy senki sem lát. A város szélén, egy hatalmas sötét ház körbevéve erdővel. Jól tudtam, hogy ez a drága Troy lakhelye. Semmi mozgást nem láttam, de min is csodálkozom ? Az a féreg egy csicskát nem enged a háza közelébe...

Egy elég rozoga kerítés vette körbe a helyet: így a legkönnyebben bújtam át a két léc között. Az első ablakhoz közelítettem, ahonnan fény szűrődött ki: a konyha ! Mozgást is láttam, és szerencsére egy emberét.. azét, akiért jöttem !
A falhoz simulva kerestem egy "bejáratot", ahol csöndesen beléphetek...

-Troy Black !-a konyhában üldögélt, nyugodtan iszogatott: a legjobb alkalom hogy fejbe lőhessem.
Arcát nem láttam, de azt arról észre lehet venni -hogy meglepődött- ahogy felkapta a fejét.
-Bieber..-tette le italát.-Mielőtt megölnél, megkínálhatlak egy kis whisky-vel ?-fordította felém diadalmas vigyorát.
-Ne hülyéskedj !-vigyorogtam, mire láttam hogy kezd lefagyni arcáról az a bunkó mosoly: mikor a fekete fegyvert nézegettem, majd a síri csöndben megszólalt az a bizonyos: kattanás !-Én szeretnélek megajándékozni egy golyóval !.. Vagy kettővel...
-Milyen kedves vagy, hogy még házhoz is jössz...-kortyolt innivalójába.-Biztos nem kérsz ?-nyújtott felém poharát.-Ah..-nevetett.-Nem feszítem tovább a húrt... de így az utolsó perceimben, szeretném bevallani.. hogy.. elég okos vagy ! Azért szorult beléd apádból is !... Viszont egy baj van veled: naiv vagy !.. Tudod, idejöttél azzal hogy most megölsz, de ezt ösztönből tetted. Nem méred fel a körülményeket, nem számolsz a "de, ha.." mondatokkal, és mivel lelki beteg vagy a drága testvérkéd miatt, mondjuk ki..-lépett hozzám közelebb.-.. a néhai Zayn Malik miatt !-majd abban a pillanatban húztam be neki egy kegyetlen nagyot. Ami tényleg erőből jött ! A konyhapultba kapaszkodott meg, majd megtörölve orrát, ujjain kezdte nézegetni a vöröslő folyadékot, s nevetett egyet.-Csak szólok, hogy az első pár ütés lesz egyszerű.. aztán jövök én, és elveszem a stukkert.. a folytatást.. inkább megmutatom !-lökte el magát, és verekedésbe törtünk ki. Sajnos túl lassú volt, és túl részeg ahhoz, hogy behúzzon egyet: így én tettem meg, a fegyverrel. Ami nem a legkellemesebb dolog.
-Bieber... BIEBER !-a földön elterült, majd kezét az ég felé emelte, s idiótán röhögött.-Miért nem lősz le ? Mire vársz ?
-Lassú halált szeretnék, hogy kiélvezzem minden percét !-léptem felé, ekkor kirúgta lábam, minek következtében hanyatt vágódtam, és a fegyver a nappaliba csúszott..  Pár másodpercig lehettem "kábult": de ekkor Troy felém került, megfogta nyakamnál a pólót, feljebb emelt: és ütni kezdett. Ezt megismételte számtalanszor, majd éreztem a vér ízét számban. Egy pillanatra megállt, hallottam ahogy levegő után kapkod: s ezt kellet kihasználnom. Pár percig bámultam a plafont, majd eszembe jutott minden ! A szüleim, a testvérem és amit West-el tett !
-Rohadj meg !-erőt vettem magamon, és öklömet arcába fúrtam. Nehezen tápászkodtam fel, s az egyetlen reményem után indultam.
-Álmodban !-egy röpke pillanat volt az egész, de az utána való fájdalom az megmarad pár hónapig: oldalba rúgott !
-Végre !-vette fel helyettem a fegyvert, és fejemhez szegezte. A fájó részt fogtam, majd a puskacsővel szemeztem. Tudtam: innen már nincs visszaút. És alighogy lehunytam szemeimet, meghallottam a lövést. Reflex szerűen pattantak ki szemeim: és láttam hogy Troy ujjai elgyengülnek, a fegyver leesik, majd ezzel egy időben még egy lövés történik. Szájából folyni kezdett a vér, majd térdre rogyott, és elterült. Ekkor láttam meg, hogy ki volt az aki lőtt.
A fekete fegyvert remegő kézzel szorongatta, még mindig ugyanúgy...

21. fejezet~ Kit érdekel ?

Lehetetlen leírni az állapotom. Az enyémet ??... Szinte mindenki olyan oldalát vette elő, amelyet még életembe nem láttam, és soha nem gondoltam volna hogy egyszer majd megmutat. El akarom felejteni a történteket: de ez lehetetlen ! Akárcsak olyannyira, hogy Zayn-t vagy anyát sem látom már újból. Ha mindenre visszagondolok, torkom összeszorul, s szemeim könnyel telnek meg: a levegőt beszívom, és valamiért bennmarad. Zokogva fújom ki, s már csak azt veszem észre, hogy ismét eszeveszettül sírok. Most láttam életembe először (és utoljára) Tiffany-t. Mire észbe kapok, pillanatok alatt hullik darabokra az életem: és időm sem volt búcsúzkodni.
-...én ...-tenyerembe temettem arcomat, s csak annyit éreztem, hogy mellettem az ágy besüppedt, majd valaki megérinti a hátam. Tudtam, hogy Bobby az. Hangja elcsuklott, mást már nem is tudott kinyögni. Férfi, mégis érző ember: így teljesen megértem, hogyha egyszer őt is elkapja a sírás. Belül olyasvalami lett úrrá rajtam, ami a depresszióval és a sokkal keveredett. Ha ezek előtt nem tudtam aludni, most elkönyvelhető az ébren maradásom.-Sajnálom !-ekkor felemeltem a fejem, és az ablakra nézve, melyen át láttam ahogy a dús lombú fákkal játszik a kinti szél: felébredt bennem a düh ! A csalódottság és a bosszúvágy !
-Mit érez ilyenkor ?...-láttam Bobby zavarodott tekintetét, hisz' fogalma nem volt, hogy mire mondom. Pár szót tudtam csak kinyögni, mert éreztem: hogyha tovább folytatom, ez a félrefestett magabiztosság is eltűnik arcomról.-Az ilyen...-pislogtam párat, hátha eltűnnek az odagyűlt cseppek.-Beteg !-majd felálltam. Eljöttem onnan, mert éreztem, hogy mindjárt robbanok.

Lesiettem a lépcsőn, a kicsi kis konyhához ahol az asztalnál Justin ült magányosan. Életembe őt.. már amennyi ideje ismerem; soha nem láttam így ! Ilyennek ! Szívszaggatva fagytam a lépcső utolsó fokához, s rámeredtem. Néztem, ahogy ujjait összefonva, szemeit ráirányítva figyeli azokat. Gondolkodik: azaz csak próbál ! Akármit tesz, látom... látjuk azokat a könnyeket barna szemeiben. Nagyokat nyeltem, és próbáltam ugyanolyan csendben maradni, s belül valami elhitette velem: hogy észre sem vett. Azonban ez nem így van ! Pontosan tudta, hogy ott állok, mégsem tett semmit. Persze, nem várom el tőle: hogy most bármit csináljon, mégis hajt az érzés, hogy átöleljem. Az emberek ezt szokták, nem ? Ha valaki meghal, és mindkettőjük ismerték/közel álltak hozzá/szerették: átérzik egymás fájdalmát, majd ölelésbe oldják fel könnyeiket. Itt viszont ilyenről nem volt szó ! Fiút, még nem láttam sírni. Milyen érdekes (...) nem ? Meghalni embereket láttam, megtudtam hogy apám már nem él, egy elmebeteg rajtam keresi a pénzt; ezért az egész családommal végezni akar: de Justin Bieber-t sírni... még soha !

Az emeletről lépteket hallottam, s Biebs abban a pillanatban állt fel, majd az ajtóhoz vette az irányt.
-Ne !-jól tudtam: Bobby volt az ! Tekintetét a fiúra szegezte, majd elé sétált.-Ne menj ki !
-Kint vannak vagy negyvenen ! Ugyan ki a f*szom bánthatna ?-dühös volt, és a szokottnál is agresszívabb. Talán egy kicsit féltem tőle, (de ezelőtt ilyen érzetet nem keltett bennem viselkedése), csak ... a mostani dolgok hozták ezt ki belőlem. Mindenkitől tartok, és a szívem nem lassul le, hanem mindig egyre gyorsabban ver !
-Bármi történhet !
-Teszek rá ! Ha pont engem lőnek le pff.. na bazdmeg.. elég peches ember vagyok !-emelte fel hangját.
-Justin, nyugodj le !-tette B a kezét vállára.
-Engem te ne nyugtass bazdki !-lökte le magáról.
-Justin !-B próbált vele komolyan kommunikálni, de ő kirohant. Nem értem: mintha nem akarna vele találkozni. Annyira elhidegült tőle .. tőle (!) akivel éveket töltött együtt ! Szerintem Bob fiaként tekintett mindkettőjükre, de (...) Jay-t ennyire megváltoztatta.. Zayn halála ?
A megviselt férfi rám nézett, meggyötört kék szemeivel, de én hátráltam két lépcsőfokot, majd megfordulva siettem vissza eredeti helyemre.

Fáj !
Ha csak lefekszem az ágyra, és a plafont kezdem bámulni, akkora félelem keletkezik bennem, hogy azt várom, mikor hajol fölém Troy ! Mikor vág pofán a fegyverrel, vagy ver agyon valakit a szemem előtt.
Fáj !
Hogy többet már nem láthatom az apámat, és az anyámat... akit utoljára.. kis gyerek koromba láttam; és most 19 évesen utoljára !.. Kemény 10 percet (..) de ez nem az a féle békés '10 perc' volt.. hanem az eddigi legszörnyűbb. Bár előre tudtam volna hogy mi fog történni ! Annyira kár, hogy ilyen csak a mesékbe létezik.. Vajon, akkor minden jobb lett volna ? Ha előre tudok mindent ? Most békésen élnénk az életünket apával ?...
Gyűlölöm... Gyűlölöm ezt a sok "mi lett volna.. ha" kezdeteket.

~2 óra elteltével

A szél még mindig ugyanúgy fújt, én még mindig ugyanúgy feküdtem az oldalamon. Kifelé bámultam, mikor lépteket hallottam a fapadlón. Szemeim kissé nagyra nyitódtak, majd odafordultam: de sehol senki !
Egyet gondolva, óvatosan kikászálódtam az ágyból, majd a hang után mentem. Innen már csak a tetőre lehet menni.. szóval vagy Bob, vagy...
-Justin !-súgtam, de nem a leghalkabban. Az épület szélén állt, majd kezeit akkor engedte le maga mellé. Az egyikben egy fekete fegyvert szorongatott !-Justin !-sóhajtottam, majd hátra hőköltem.
-Mi van ?-ismét egy váratlan arcával találtam szembe magam: szeme alja, és maga a szemei is vöröslöttek.
-Mit csináltál ?
-Nem tudom...-lépett le a széléről.-Talán szívtam egy kicsit, talán ittam.. talán.. talán !-tette el a fegyvert.
-Mit akarsz ?
-Hagyjuk a lelkizést, meg a szar dumát ! Mindannyiunk csak egyet akar ! Megölni azt a g*cit !-meglepett. A viselkedése, a kinézete, a hozzáállása. Hány arca lehet egy embernek ?
-És magad tervezed ? Az egy személyes 'hadsereg' ?
-Mit is vártam tőled..-rázta fejét hitetlenül.-Egy olcsó kis libától, akit csak a pénz érdekel !
-Mindig ezt csinálod ! Folyamatosan engem csesztetsz, ahelyett hogy megvédted volna Zayn-t !
-Ha nem vetted volna észre, elhozott onnan !
-Mert kitettél...
-Miért nem mentél be ?
-Nem mindegy ? Így is úgyis megölték volna anyámat !...-hangom megremegett, majd sírni kezdtem.-Nem maradt senkim...-tettem kezem, szám elé.
-Senkid ?.. Na erről tárgyalhatnánk cicus !..
-Miért nem hagysz már békén..
-Te jöttél, ide .. vagy rosszul tudom ?
-Mert...
-Mert ?
-Mert veled ellentétben, én megakarom kérdezni hogy minden rendben e.. és..
-Nem !.. A tesómnak darabokra löccsent az agya, a szemem láttára !.. És képzeld el, ezek után még semmi sincs rendben !
-Neked itt vannak a barátaid, és Bob aki szeret !
-Na ne vitatkozzunk arról hogy kinek-kije van ! És te sem vagy annyira kibaszottul egyedül, mert ha jól tudom a drága Bob West a nagybátyád ! Érdekes módon, nekem nincsenek nagyszüleim... vagy rokonaim... mert ha hiszed, ha nem.. még a szüleimmel is végeztek 10 éves koromba.. rá 10 évre már a tesóm is meghalt ! Az a f*sz akar tőlem valamit, hogy még életben hagyott !... Pontosabban téged !-amint kimondta az utolsó két szót, megállt bennem az ütő.
-Mit akarsz velem ?-remegett meg ajkam.
-Most ?-bólintottam.-Most legszívesebben leütnélek (hogy könnyebb dolgom legyen), és elvinnélek annak a fa*sszopónak.. mert amióta itt vagy, minden a feje tetejére fordult !
-Szóval haljak meg ?
-Nocsak.. nem is vagy olyan hülye !
-Tudom milyen érzés..
-Na hagyjuk.. hagyjuk !-fordított hátat, majd elmosolyodott.
-Justin !-léptem hozzá közelebb, s megmarkoltam felsőjét. Ekkor egy szó nem jött ki számon, csak bámultam a szemeit, az arcát, melyen még látszottak a múlt fájdalmai, bőre itt-ott még kék volt, de leheletén érezni lehetett azt a büdös füst szagot.
-Mi van ?-kérdezte szemöldökeit felhúzva.-Félsz ? Pff..-biccentette hátra fejét, majd nevetett.-Jókor kezdtél el !-s kezeimet egy mozdulattal eltüntette magáról.
-Nem akarom hogy meghalj !-ez volt az egyetlen mondat, amit végig hallgatott anélkül hogy félbeszakítson, vagy lenézően röhögjön. Csak állt ott, ahogy én is. Tudtam, hogy ezek a szavak nem az eszem szüleményei...-Annak ellenére, ami köztünk történt.. én még... én... . Melletted érzem biztonságba magam !...
-Szívtál ?
-Justin.. !-szóltam rá komolyan.-Nincs senkim !.. Ne tedd ezt .. !
-Hova lett a nagyszájú Cassandra West ?... Mi történt vele ? Azzal a rendíthetetlen csajjal, akinek senki és semmi nem ártott !
-Az egy álarc !.. Senki nem ismer igazán, mert senki nem tudja mit érzek !.. Mert senki nem értené meg !!.. A szüleim kiskoromba elváltak, azt hittem az én hibám.. dühös voltam, aztán az apámra kezdtem haragudni.. közben mindenkit eltoltam magamtól, most meg ezek is... Nem hiszem el, hogy ezt mondom.. de... nem akarlak... elv...
-És ez ..-bújt arcomba, majd elidőzött kisírt szemeimen, a hatalmas kék folton, majd ennyit mondott:-... kit érdekel ?

20. fejezet~ Már késő

Ott feküdt, arca leírhatatlan állapotban. Mintha nem is egy ember lenne. A maszk még mindig takarta a gyilkosok arcát, s szaporán szedték a levegőt. A vascső vége úszott a vérben, ahogyan a padló is.
-Hol a pénz ?-fordított magával szembe Troy, én könnyben úszó szemekkel, levegő után kapkodva kezdtem előröl a sírást.
-Nem... nem tudom ...-hajtottam le fejem.
-Büdös kurva.. .-fogta meg hajam, hátra húzta s a pisztoly csövet az állam alá szorította.-Akkor majd a maffia bandád perkál !-majd kezét a magasba emelte, s erősen lesújtott rám, minek hatására a földre zuhantam. Hallottam hangokat, éreztem ahogy felvesznek a földről, és cipelni kezdenek, aztán már magam sem tudom mi történt.

Bárcsak mindent előröl kezdhetnénk. Bárcsak helyesen döntöttem volna gyermekkoromba, és megállítom anyát: bár előre láttam volna, hogy mi fog történni ! Miért ilyen nehéz az élet ? És velem miért ilyen igazságtalan ? A szemem láttára vertek agyon egy embert... Mi történik körülöttem ? .. Mi ez az egész ?

-Beszélj !-dugta a puskát az arcomba, s azzal együtt egy telefont is.
-Cassie !... Cassie jól vagy ?-hallottam Bob aggódó hangját. Nem válaszoltam, szemeimet a falra szegeztem. Miután az elmebeteg Troy észrevette, hogy eszem ágában sincs válaszolni, a puska markolati végével arcomra vágott, egy hatalmasat.
-ÁHH...-ordítottam el magam, s kezeimmel temettem be a fájdalmas részt.

Ajtócsapódást hallottam, és azt, ahogy az a beteg kiabál a telefonba. Nem voltak bennem kétségek, szinte tudtam, hogy úgy fogom végezni mint a szüleim... hosszú, fájdalmas kínzások közt érhet egyszer a halál, ezt az egyet előre látom !
-Cassandra !-meleg érintést éreztem karomon, s egy igen ismerős hangot.
-Zayn...-tápászkodtam fel. Hatalmas szemei kivételesen: jóságosan csillogtak.
-Gyere !-kapta el karom, s az ablakhoz vezetett. A környék maga volt a gettó. Rendőr sziréna, veszekedő párok, gyerek sírás, lövések.-Justin New York szélén vár ! Elviszlek oda !-volt tűzlétra, így a legkönnyebb módon igyekeztünk minél hamarabb eltűnni onnan. Malik gondosan ügyelt arra, hogy ne érjen még több kín.

-Annyira sajnálom ...-váltott, majd a gázba taposott.-... Olyan hülye voltam, hogy eljöttem tőletek !
-Most nem lennél itt...-céloztam ezzel arra, hogy most agyon lennék verve.-Az a nő...
-Tiffany ... az anyád !-ahogy kimondta az utolsó szót, s nehezen de tudatosult bennem: azonnal bőgni kezdtem. Mint mikor Justin sértegetett az apám végett, most azt is túlszárnyalva keltem ki magamból.
-El akarok tűnni innen !-vertem a kocsit.
-Cassie, nyugodj meg ! Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy téged biztonságba tudjunk !
-NEM !-ordítottam.-Meg fogok halni, nem érted ?... Én... én... -megnyaltam ajkaimat, s éreztem azt a sós ízt. Könnyeim arcom minden egyes szegletét ellepték.-..meg fogok halni...-súgtam, majd hajamba túrva hajtottam le fejem.
-Segítünk !
-Már késő... nem menekülhetünk örökké ... nem érted ? Fogd már fel te hülye !-markoltam felsőjébe.
-CASSIE !-szedte le kezem. S elveszett pár percig szemeimben. Én továbbra is csak sírtam, megállíthatatlanul, míg Zayn a visszapillantót bámulta, s próbált a leggyorsabban hajtani.
-... meg fogok halni ..-nyögtem fel.-Megölték apámat, és Tiffany-t is ... agyonverték !-nevettem hülyén.-Agyon ... !-ekkor ajkaim lefelé kezdtek görbülni.-A feje.. !-ismét sírásba mentem át.
-Nyugodj meg ! ...
-Könnyű ezt neked mondani !
-Ne add már fel ilyen könnyen ! Az élet egy kurva nagy harc !
-Én már küzdöttem eleget !
-... Neked ezután kezdődik el !-arca elárulta mit érez: ő már elég sok háborút megvívott, s látszik hogy meggyötört lelke nem bírja már.

Testem zakatolt, szívem ritmusára: annyira vert ! Nem tudom, hogyan lehet ennyit sírni. Honnan jön ez a sok könny ?... Az arcom az, ami mérhetetlenül fáj, ahogyan összemosódik a vér a sós cseppekkel.
-Nem vettek észre ?-szólt Zayn a telefonba. Azonnal odakaptam fejem, s figyeltem képét.-Eddig minden rendben, még egy óra és ott vagyunk !-aztán várt pár percet, s rám nézett. Mintha én kerültem volna témába.-Sokkot kapott !-halkult el hangja, s úgy motyogta hogy én ne halljam, habár elég nehéz volt.-Rendben !-majd kinyomta.
-Mi az ? Mi van ?
-Semmi. Minden jól megy !-épp megálltunk a piros lámpa előtt.-Mindjárt kiérünk a városból !-fürkészte a környéket. Rengetegen voltak: hiszen ez az a város, amely soha nem alszik !-Miért nem voltál anyádnál ? Justin ott tett ki, és te indultál befelé...
-Nem akartam ott lenni !
-Pff..-túrt hajába.
-Nem mindegy ? Így is-úgyis rám találtak volna !-emeltem fel hangom, ismét ! Csönd lett ! Nem válaszolt, mert tudta: hogy igazam van ! Ezek soha nem fognak leszállni rólam.-Milyen pénz ?-görbültek le ajkaim.
-Pénz ?
-Apám pénzét keresik.. rajtam ! Fogalmam sincs hogy hol van !
-Apád rengeteg pénzt szedett el az ilyen bandáktól ! Rabolt is, de inkább egy kisegítő volt a maffiák körébe: aztán ... kiürült a kassza. Ezt is vezetnie kellett, meg a saját vállalkozását, így a pénz az ő javára ment. Elfogyott ! Igazából maradt még, de nem annyi amennyi elég lett volna !... Valahová elrejtette !
-Mennyi ?
-Vagy egy zsáknyi lóvé !
-Ha...-ráztam fejem hitetlenül.-És én mégis honnan tudjam ?
-Ne mond el nekik ! Ezeknek semmi se szent !... Ha tudnád, és megosztanád velük, amint megmutattad: kinyírnak !
-Eszemben sincs, hogy ezeknek valaha is segítek !

~1 óra után

Sötétedni kezdett, s egy hatalmas lombos fa tövébe álltunk meg, már rég otthagyva a város zaját.
-Ott van Justin !... Ő vigyáz rád !
-..Biztos..-ült ki a gúny az arcomra, majd kiszálltunk.
-Cassie..-rántott magához, az út közepén. Megsimította arcomat, s vonásaimat fürkészte.-Bármi is történjen: maradj Justinnal !-nagyokat nyeltem. Ez túlságosan is emlékeztetett apa búcsúzkodására.-Menj...-eresztett el.
Justin épp akkor szállt ki:
-Nem kell elmenned !-szólt Malik után.
-... Most már mindegy !
-Zayn !-vette elő komoly hangját Biebs.
-Vigyázz Cassie-re !-indult autójához. Éppen hogy letette a lábát az útról, a távolban egy koromfekete Mitsubishi tűnt fel. Megismertem !
-Az... az Troy !-motyogtam halkan.
-Mi van ?-nézett rám kérdően Justin.
-Az Troy !!-fakadtam ismét sírva.
-Zayn... Zayn...-kiabált, de ő csak intett egyet.-Troy.. !!-ekkor Malik odakapta tekintetét, s abban a pillanatban elsült egy puska.

Láttam Malik fejét, ahogyan a golyó áthatol rajta: s szó szerint cafatokra szedi !...
-ÚRISTEN !-ordítottam el magam, s térdre zuhantam.
-Zayn.... ZAYN !-rohant felé Justin.-A kurva életbe.. Zayn !!-Justin hangja megremegett.-Bassza meg... a rohadt életbe... Zayn !-láttam a küzdeni akarást benne: az ölébe veszi, ahogy letérdel mellé: s minden reménye abban van: hogy még él !
A fekete négy kerekű megfordult: arcomat a másik irányba szegeztem: akkor értettem meg, hogy túlerőbn lettünk volna: hiszen vele szembe, még a távolba rengeteg kocsis jött. Akkor ezért mondta Bieber Malik-nek hogy nem kell elmennie ?... Jöttek a többiek...

De elkéstek !

19. fejezet~ Örökre...

Nem találkoztam még ilyen emberrel. Egyik percben bunkó, és mikor megmutatja valódi énjét, szinte sírva engedném el, hisz' sejtem, hogy újra a másik "régi" önmaga lesz. Bevallom: szimpatikus volt így látnom ! Szabályosan megtetszett a srác ! Ezek szerint Justin legbelül mélyen: ilyen ? Vicces, kedves... de akkor minek ez a zord külső ? Jó, mondjuk nem lehet embert gyilkolni és rabolni úgy; hogy elnézést kérsz mielőtt lelövöd. Kár hogy ilyen körülményekbe született; de nyugi ! Megsajnálni még ettől nem fogom !

Tegnap este nem történt semmi ! Nem csókoltam meg, pedig láttam hogy nem állt volna ellent ! Kora reggel kocsiba ültünk, s mikor ismerős helyre vitt, nem akartam ... elhinni, és kiszállni !
-Miért ?-néztem rá. Nem tudtam milyen érzés lett úrrá rajtam, de egyben biztos vagyok: itt a vége ! Meg akart szólalni, és biztos hogy valami hülyeséggel akarta terelni az igazi problémát-Kik vagytok ti, hogy felforgassátok az életem ? Minek kellett anyámhoz hozni ? És ne gyere azzal a dumáddal hogy "biztonságban vagy", mert kurvára nem igaz ! Csak le akarok rázni.. nem ?... Ennyi erővel csak kitehetnétek a semmi közepére, és elindulnék !
-Befejeznéd ?-csattant fel a régi Justin. Milyen jól el tudja rejteni a valódi énjét, bár nekem is ilyen egyszerű lenne.-Kiszállsz, én elhajtok: és mi sohasem ismertük egymást !
-Elég nehéz lesz, mivel Bob a nagybátyám !-miután kimondtam, akkor tudatosult bennem: hogy elszóltam magam. Erről nem lett volna szabad tudnia...
-Mi van ?
-Jobb lesz, ha mész !-kérni sem kellett hogy kiszálljak, azonnal megtettem. Pár másodpercig néztem még Bieber meghökkent arcát, tettem pár lépést, mintha be akarnék menni. Amint elhajtott, sétálni kezdtem a járdán: keresek valamit/valakit aki elvisz innen.

Nem akarok anyámmal találkozni !
Ezelőtt 9 évvel jól otthagyott, persze én sem voltam egy angyal, mivel nem mentem vele, de nem igaz hogy nem bírta ki: hogy ne minden róla szóljon. Kicsi voltam, a helyzetet fel sem fogtam úgy, és elég nagy felelőtlenség volt a részéről, hogy megkérdez egy 8-9 éves gyereket arról, hogy döntsön. Apámhoz valahogy mindig közelebb álltam, mint hozzá: ezért is maradtam vele. Más anya, már rögtön azzal fenyegetőzne, hogy elviszi a gyereket, ő pedig fogta magát, feltette egy hülye kérdést, és elment. Most láttam először a házát, és biztos egy gazdag pasashoz ment feleségül, és boldogan játszanak egy kisgyerekkel abban a hatalmas kertben. Fáj ? Persze... ezalatt a 9 év alatt, egyszer sem keresett meg, érdeklődött utánam, hanem élte világát: nagy eséllyel elfelejtett ! Szép egy anya, mondhatom !
És most ha beállítottam volna hozzá, mit szólt volna ? ... Vajon ejtett volna egy könnycseppet is, értem... vagy férjéért aki meghalt ?.. Ő még azt sem tudja... ugyan... ki tudja, hogy James West meghalt ? Senki ! Rajtam, meg a testvérén kívül. Fáj az emlékezés minden perce, főleg mikor egy olyanra kell gondolnom, akit a szemeimmel már nem láthatok, kezeimmel nem érinthetek. Csak egy kósza emlék maradt a fejemben.

~Este 8 óra

Nem mentem el sehova ! Egy busz nem jár erre, vagy ha mégis, elég távol lehet a megálló ! Az a pöcs is képes volt... jó jó, én szálltam ki, mégis bánt, hogy csak egy 'megbízásként' bánt velem. Egy ilyen sráctól mást ne nagyon várjak !

-Olyan jó hogy újra látom azt a szép kis pofikádat !-fogta be valaki a számat, s fejemhez egy puskacsövet szorított.-Lehet nem ismersz meg...-ekkor maga felé fordított.-Most már dereng ki vagyok ?-szívem szokásos módon gyorsulni kezdett, ahogy mostanában egyre többször: szív roham mikor várható ? Esetleg valami más betegség, amit az elmebetegek okoznak ?

Többen voltak, nemcsak Troy. Hátánál sorakoztak fel, egy elég nagy vascsővel kezükben, arcukat maszk takarta.
-Itt az ideje, megfenyegetni azt a szar bandát, és téged is kezelés alá venni !-röhögött fülembe, amitől a hideg szaladgált hátamon. Undorodom tőle, ez nem is kérdés !
Sötét volt, s ez a környék ilyenkor kihal ! Mikor ismerős helyre érkeztünk, nem értettem mit akar ? Miért akar, mindenki anyámhoz hozni ? Egyáltalán felismerném ?
-Úgy tudom, itt lakik anyuci... és ma, kivételesen egyedül van itthon !-erős karja még mindig körülölelte nyakam, s a fegyvert is ugyanúgy halántékomra szorította. Ilyenkor hol van Justin ? Tényleg képes volt annyi órát utazni ?...

Berúgták a hatalmas fehér ajtót, s már akkor törni-zúzni kezdtek:
-Mi a... ?-lépett elénk egy fiatal nő.
-Csak nem Tiffany Knight ?-vigyorgott Troy.
-Mit akartok ? Mit művelsz ?-ripakodott a fiúkra, s a telefonért akart nyúlni, mire az egyik lefogta.
-Ő itt a lányod, Cassandra West ! A drága James West lánya ! Ismered ?-ledöbbent arca elsápadt.-Csak az a baj, hogy James-nek valahol rengeteg pénze van elrejtve, amit ez a kis ribanc tud, mégsem mondja el !
-Nem tudok semmiről !-kapálóztam, mire a pisztoly "recsegni" kezdett. Jól tudtam, hogyha meghúzza, ... végem !
-Most akkor játszunk egy kicsit: vagy elmondja a kis kurva hogy hol a lóvé, vagy az anyja meghal !
-Fogd már fel te f*sz, hogy nem tudom hol van !-szabadon lévő kezével befogta számat.
-Tegyétek a dolgotok !

Mikor kimondta megértettem, hogy a vascső nem a tárgyak porrá törésére szolgál ! Milyen érzés, mikor látod, hogy az egyik olyan fényes vacakkal odavágnak "anyád" fejére, az pedig összeesik. Még sikítani sem tudsz, és semmit sem tenni: mert lefognak, és direkt odaszegezik tekinteted: 3-an ütötték ahogy bírták, a fejéből már szakadt a vér, s teste itt-ott megrándult.
Ordítottam, üvöltöttem: viszont süket fülekre talált hangom. Troy hangosan röhögött, mintha a kedvenc komédiása mesélne poénokat: míg én alig láttam valamit könnyeimtől: de az az érzés belül...  ez örökre megmarad:... anyámat agyonverték !

18. fejezet~ Az utolsó este

Van egy fiú és egy lány, akik folyton veszekednek, szívják egymás vérét egész álló nap, mellé még a srác egy totál bunkó teremtés. Más lány helyzete, sokkal fényesebb ha egy fiú oldalán csilloghat, de Bieber-rel ez képtelenség. Miért lettem én a kiválasztott, arra a feladatra hogy 'legyen már egy srác, aki kikészít egy lány idegileg. Olyan kíváncsi vagyok mi sül ki ebből !'.
Minden kapcsolatot lehet nevezni valaminek: barátság, fiú-lány barátság, szerelmesek, ellenségek, de ami köztünk van, arra nem találok egy tökéletes jelzőt. Milyen szó illene egy olyan "kapcsolatra" hogy: egyszer bunkó, máskor elfogadható a hozzáállása, aztán megcsókol, később mond egy olyat, amire egyáltalán nem számítottam. Kikészít idegileg, az arcomba bújva tolja a hülye szövegét, ezzel azt hiszi most megijeszt. Viszont akármit csinál/csinálhat, a gyűlölet soha nem alszik ki bennem. Lehet hogy csendesebb lesz, de mindig ott marad ez az egy érzésem iránta.

Olyan tökéletesen bámult azzal az óriási barna szemeivel, meg a nagyképű (elégedett) vigyorával, hogy ilyenkor merül fel bennem: ha az embernek lehetne képessége, én kérnék egy olyat, mikor a körmöm helyére hosszú vaskarmok jönnek, hogy kivájjam a szemét a helyéről. Durva voltam ? Sajnálom, ő mikor nem az ?
-Beléd ?-ripakodtam rá magas (már-már) fülbántó hangommal. Ő még jobban elvigyorodott, szinte már nevetett. Felálltam az ágyról, s piszok szerencséje, hogy nem volt egy váza azon az éjjeliszekrényen mert már nem lenne egybe.
-Jhaj... olyan kis vicces.. vagy !-ha valaki megkérdezné, hogy láttál már-e egy idióta barmot nevetni, a válaszom először 'nem' lett volna, de amint rájöttem, hogy Justin Bieber létezik, egyértelműen 'igent' mondanék.
Leordítottam volna, ütöttem, ordítottam, karmoltam volna... de rájöttem hogy a düh nem old meg semmit. Elvégre, mindig az az erősebb aki nem tombol, hanem mosolyt húz arcára. Egy -afféle- győztes vigyort vett fel arcom, majd öltözni indultam. Este van, ez a hely meg drogos buli tanya. Ha már itt vagyok, csaknem alszom, miközben odalenn meg a sárga földig isszák magukat.

A zene fülsüketítő, a csajok még mindig lenge ruhában, a pasik kigyúrtak, talán 1-2 ember volt 'normális testalkatú'.
-Csak West nem bulizni fog ?-a hanghoz kéz is társult, amely pár percig derekamon pihent. S mikor a személy (a már rég jól ismert) elém állt, egy hanyag 'mit akarsz már ?' arcomat villantottam meg.
-Szia, Tina vagyok és szingli !-érkezett egy seggig érő szőke hajú barbie baba. Furcsa módon, természetes volt, kivéve a haját.
-Justin !-az a nagyfiús külső, melyet másodpercről-másodpercre cserél nagymenő rendíthetetlen Bieber-esre, eszméletlen. Egy tökéletes példája a kétszínűségnek.

3 koktél csúszott le eddig, s a konyha ami délután fogadott, valami többrészes partihelység lett. Egyik sarokba drogoztak, a másikban ittak a harmadikat meg inkább nem mondom.
-Hogy szólítsalak majd az ágyban, cicus ?-hatalmas kezet éreztem meg csípőmön, ami pólóm alá kezdett furakodni.
-Ahogy anyádat szoktad !-fordultam meg, s kezemmel eltoltam magamtól, de bár ne tettem volna. Egy barna izomagy akart lefektetni, akinek a szürke pólója inkább vizes póló volt, és én az izzadság kellős közepébe tenyereltem, mikor arrébb löktem.
-Már volt ilyen csajjal dolgom !-közelebb lépett, s fenekembe markolt. Bennem a pumpa percek alatt az egekbe szökött, s körmeimet az arcába véstem. Négy, gyönyörű piros csík ékeskedett barna pofiján.-Most én jövök !-kezét sliccéhez invitálta, s mielőtt elszaladhattam volna, lefogtak. Ekkor már tekintetem sem tükrözött magabiztosságot, hanem mérhetetlen félelmet. Szemem könnybe lábadt, szívem zakatolt. Szörnyű érzés lett úrrá rajtam, s ha még jobban magamba lennék fordulva, olyan sírógörcsöt kapnék, hogy belefúlnék könnyeimbe.
-Hé, valami gond van ?-lépett Bieber a "helyszínre".
-Épp megakarom húzni a csajt, baj ?-a benga állat hangja mély volt, s mikor felemelte, mindenki elhallgatott, valamelyik még a zenét is kikapcsolta.
-Igen baj !-vagy 2-3 fejjel magasabb volt Justin-nál, ő mégis elszántan dumált neki. Rám nézett, s a kezemért nyúlva maga mellé rántott.
-Netán, gond van ?-sétált lefelé a lépcsőn, tömérdek csaj (és arany) kíséretében Snake.
-A drága csokiember nem bír magával !
-Ajánlom hogy fogd vissza magad kölyök !-a fickó megfogta Biebs nyakánál a pólót, s magához húzta.
-Miért mi lesz ?-rántotta elő fegyverét, majd fejéhez szorította.-Meg akarsz halni ? Van családod, esetleg gyereked ?-érdeklődött 'kíváncsian' Juss, s ez a kis beszéd meghátrálásra kényszerítette a hústoronyt.
-Tedd el azt a fegyvert Justin !-Snake végignézte, s egy szót nem szólt. Ahelyett hogy leállította volna őket !-Fiamként tekintem rád, és tiszteltem/becsültem apádat. Rá ütöttél, ez tény ! De ez itt egy buli, tele vágyakkal teli emberekkel ...
-Az is vágy, hogy megerőszakolják a másikat ?
-Nem ! Az már nem !-itt már a "támadóm" volt a célpont, akit kitessékeltek a buliról.

-Hova viszel ?-kérdeztem "kedvesen" Bieber-t, miután a buli hangulatát a többieknek újra kellett éleszteni.
-Jobb helyre !-ültünk a kocsiba, majd padlógázzal elhajtottunk onnan.
-Azt ne mond hogy anyámhoz !
-Még Troy-ék a közelben lehetnek, szóval később teszlek ki !
-Hú.. örülök neki !-húztam be az övet, s élveztem a lassú kocsikázást.

Amikor nincs mit mondanod, és kínos csönd ül le közénk, csöppet zavar. Ilyenkor elkezdek agyalni, hogy mit mondhatnék vagy tehetnék, de nem ugrik be semmi. Viszont belül reménykedsz, hátha ő kinyissa a száját. Azonban rajta csöppet sem látszott az, hogy zavarja a csend. Inkább élvezte !
-Nem maradhatok sokáig, mert dolgom van, szóval örülnék hogyha mielőbb letudnálak !
-Tudod, én élek... egy élőlény vagyok, nem egy tárgy !-mindig is utáltam ha úgy kezeltek. Ha valakiről így beszélnek, felébresztik benne a haszontalan érzést.
-Megsértettem a lelkivilágod ?-változtatta hangját gúnyosra.-Vagy az a hústorony aki játszott volna veled egy kicsit .. !-nevetett fel gonoszan.
-...Komolyan... egy percig sem bírod ki, hogy ne kötekedj ?
-Begerjedtél rá, mi ?
-Nyomd el magad !-förmedtem rá, azzal a tipikus "undorodom tőled" nézéssel.
-Ha jól láttam, majdnem sírtál !
-Bieber, fejezd be !-és megint felhúz. Pillanatok alatt ! Néha azt kívánom, már meghalna !
-Maradj itt !-parkolt le hirtelen egy kocsma előtt.-Mert ha legközelebb veszély fenyegeti a ..-nem épp szemembe nézett.-Nem mentem meg !-kacsintott gonoszan. Mi van vele ?

Egyik héten halál bunkó, másik héten véd, aztán szórakozik velem; és amellett hogy utálom, képes perverzkedni.
-Kérsz ?-nyújtotta felém az egyik piás üveget.-Nem adok !
-Te sem ihatsz !-kaptam el, pont szája elől.
-Nyugi, nem vezetek sokat, mert ma a kocsiban alszunk !-kacsintott, visszavette az üveget, s elindultunk.

Az égen rengeteg csillag, és ebben gyönyörködhettem hosszú ideig, mivel a kocsinak lehajthatós tetője van. Az üléseket hátratekertük, és végül csak csentem magamhoz egy kis piát.
-Drogos, piás... mit rejtegetsz még ?-válaszom a középső ujjam volt.-Az utolsó este !
-Mi van ?
-Semmi !-rázta fejét.-Kellene egy csaj ...-ült fel, s mint akinek hatalmas teher van a vállán, olyan arccal nézett szét a minket körülvevő erdőre.
-Nem vagyok ribanc, hogy kocsiba csináljam !
-Pff..-nevetett.-Ki mondta hogy veled akarom ?-ajkaim enyhe 'o' alakot írtak le, s talán belepirultam egy kicsit.-Az mi ?
-Mi ?
-Az arcodon...
-Hol ?-tapogattam.
-Az a piros folt, mindkét oldalt !-gúnyolódtam rajta, egy nevetéssel, de mégis mosolyt csalt ki belőlem. Nem olyan feltűnőt, de mégis látszott valami.-Komolyan nem szeretsz ?-oldalára feküdt, fejét kezével megtámasztotta, így minden egyes pillantását rám szentelte.
-Ezt most tényleg az a bunkó Justin Bieber mondta ki, akit ismerek, és utálok ?-arcomra ült egy 'na ezt nem hiszem el' félvigyor.
-Kérdeztem valamit !
-...Utállak ! Sőt... elég enyhén fogalmaztam !-mikor kimondtam, arca szomorúvá vált. Bieber szomorú ? Egy rossz fiú ? Ez nem is szomorúság... ez inkább keveredik a cukin szomorú-val, mikor lelkiismeret furdalást okoz, hogy ilyet mondtál neki.
-Az utálat is valahol szeretet !-feküdt hátára.
-..Pff.. azt kétlem !
-Mert ?
-Akkor a fél világ, idézőjelesen: szeret ?-nevettem el magam, de nem jó kedvemből.
-Mások véleményeire magasról tenni kell !
-Ez a Bieber módszer.. mi ?
-A sajátod a fontos ...
-Ezer ember ellen, egy ... elég csekély !-lehunytam szemeimet, viszont éreztem hogy mozog egy kicsit a kocsi.
-Mi van ? Nem tudsz aludni ?
-Őszintén ?-ültem fel én is.-Egyszer apával álmodom, máskor pedig azzal a köcsöggel aki rám mászott...
-Emlékszel ?
-Minden eszembe jutott... gyűlölöm !-hajtottam le fejem.
-Azért ez szerintem is durva !...
-Mi ?
-Az erőszak !
-Ah... szerinted ?-kuncogtam fel rajta.
-Mármint egy csajon !
-Nem erőszakoltál meg, még egy csajt sem ?
-Lehet hogy az első bemutatkozásom nem sikerült valami fényesre, és ezért nézel ki belőlem ilyeneket ...
-Justin Bieber nem erőszakol meg csajokat ? Hát ez nekem is új ...
-Azért akkora tuskó nem vagyok !-feküdt vissza, kezeit tarkója alá tette, s összekulcsolta.-Milyen érzés ?-vigyorgott sunyin.
-Mármint... mi ?
-Az hogy szűzen megerőszakoltak !
-Mekkora egy paraszt vagy !
-Csak kérdezem !-és tényleg. Nem mutatott arca semmi hátsó szándékot. Semmi gúnyt, semmi nevetést, és lenéző pillantást !
-A legrosszabb !
-Ha emlékszel rá, akkor elmondhatod mit éreztél !
-Cserélnünk kellett volna az az előtti napra testet, és érezted volna !
-Az nem lett volna jó... reggelre mindig feláll !-és tessék, az első mosolyom.
-Ezt nem akartam tudni !-kuncogtam.
-De ha rád gondolok minden a régi !
-Kapd be !-ütöttem rá, s tekintetem rajta maradt.
-Mi az ?-húzta össze szemöldökeit.
-Te ilyen vagy igazából ?
-Ritka egy pillanat, mikor előjövök !-szinte bánom hogy nem veszi elő ezt az énjét.-Amúgy, nem is mondtad, hogy tudsz mosolyogni !-és akkor, az az oldalvigyor, amit már olyan jól ismertem. Hátsószándéka van !
-Nem fogok veled szexelni !
-Mert fájna ?-mondatomat már befejeztem, erre még tesz hozzá eggyel.
-Miért akarod, hogy minden lány a tiéd legyen ?
-... Szóval azt akarod hogy többé ne tekintsek rád úgy, mint egy lányra ?
-Ha ezalatt azt érted, hogy abbahagyod a folytonos csesztetéseid, a kigúnyolásom, és azt, hogy folyton meg akarsz fektetni... -bólogatással nyugtázta felsorolásaimat.-Igen !
-Rendben !-bólintott egyet.
-Akkor most hogy fogsz kezelni ?
-Mint egy havert... akinek túl nőies a kinézete !
-És smárolni sem szabad !
-Azt főképp !
-Meg tudod állni, hogy ne csókolj meg ?-kuncogtam, s lábamat a lábai közé tettem, kezemmel megtámasztottam magam, dereka mellett. Most éreztem, igazán jól vele magam. És megnyíltam !
-Meg !-bólogatott, s úgy csinált, mintha nem is zavarná.
-Biztos ?-súgtam. Közvetlen feje felett voltam. Ahogy szemeivel végigpásztázta arcom minden egyes vonását, és közben megnyalta rózsaszínes telt ajkait, nekem lett volna kedvem letámadni. Vajon hogy csókol ez a Justin ?

17. fejezet~ Szerelmes ?!

Soha nem keresett, és ezek szerint soha nem kellettem neki... egyáltalán nem szeret már. Akkor, miért menjek el hozzá ? Miért legyek egy olyan emberrel... akivel nem akarok. Ebből semmi jó nem sülhet ki...
-Nem !-mondtam ki higgadtan, majd hátradőltem.
-Már pedig, nem a semmiért jöttem ennyit !
-Csinálhatsz akármit, akkor sem fogok anyámnál lenni !
-Akkor majd kiteszlek a házuk előtt, és elhajtok !
-Én meg szépen eljövök onnan. Felszállok egy buszra, és elhúztam innen a picsába !
-Előbb keress pénzt !-vágott egy gúnymosolyt, majd továbbra is az utat pásztázta. Mérhetetlenül dühös lettem, és ha az vagyok, muszáj levezetnem valamin/valakin. Kinyitottam a kesztyű tartót, és meg is találtam Bieber (egyik) pénztárcáját.
-Most már van !-terült szét arcomon egy elégedett vigyor. Justin szemei elkerekedtek.
-Jobban jársz ideadod !-majd megnyomta a gombot, amely lecsukta az összes ajtót. Lelassított a kocsival, leparkolt egy ház elé: és leállította a motort. Mindezt, megzavarhatatlan nyugalommal !-Add ide !-nyújtotta kezét, arca semleges érzelmeket közvetített.-Gyerekesen viselkedsz !
-Bocs, de ebben te is társ vagy !-csak ott ült, és várt.-Vigyél el innen !-hangom halk lett, és már-már őszintén csengett.
-Nincs apád...-kijelentésén felkaptam fejem. Azt hittem megint elkezd bunkózni, ehelyett:-De van egy anyád, akivel még boldog lehetsz !
-Na nem... nem kell a lelkizés !
-Van akinek senkije sincs !
-Nekem sincs tudod ?!-keltem ki magamból, s próbáltam határozott lenni: de a könnyben úszó szemeim, ezt meghazudtolták.-...soha nem keresett... szerintem már el is felejtette, hogy vagyok neki ! Nem akarok itt lenni... nem akarok Vele lenni !
-Ezt nem nekem kellett volna mondanod ! Én csak a dolgomat végzem !-dőlt hátra, kezeit a kormányon nyugtatva.
-Nem szállok ki !-szegeztem tekintetemet még mindig rá.
-Itt biztonságban lennél !
-De ... -kezdtem volna mondandómat.
-Ha velünk maradsz meghalhatsz !
-Akkor ti még hogy-hogy éltek ?
-Mert mi nem nyávogunk, meg sírunk hogyha valaki meghal !
-Az még az elején volt !
-Nekem pedig nincs szükségem egy csajra, akit folyton hurcolnom, meg védenem kell !-figyelembe sem vette, hogy hozzá beszélek, csak mondta amit akkor kigondolt.
-Utálhatsz, és lehordhatsz minden kurvának...
-Isteneeem...-túrt hajába, s afféle 'de unom már' nyögés hagyta el száját.
-De ez az egy biztos: itt nem maradok !-majd szó nélkül feloldotta a zárat, kiszállt s átjött az én oldalamra. Egy 'udvarias' mozdulattal, kinyitotta a kocsi ajtót:
-Ezt a feladatot kaptam: és teljesítem is !-erős ujjai körülfogták karomat, s kirántott a kocsiból. Szerencse, hogy megtudtam állni a lábamon.-Én elhoztalak, itt van az anyád háza: a többi már a te bajod !-fintorgott rám. Már készült otthagyni, mikor rezgő telefonja megállította. Láttam arca minden egyes elváltozását, ahogy a kijelzőre pillantott.-A francba ...-sziszegte dühösen.-Szállj be !-utasított, majd gyors léptekkel visszasietett a volán mögé.

Azonnal visszaugrottam, s éppen hogy bezártam az ajtót, máris a gázba taposott. Testem az ülésbe süllyedt: a gyorsaság igazán meglepett.
-Ez meg mi volt ?-szólaltam fel, kb. 20 perc után, mikor már észrevettem, hogy nem sietünk annyira.
-Bob küldött egy sms-est..-pillantott hátra, mintha keresne valakit.-.. hogy Troy bandája a közelben van !-a bizonyos név hallatán, szívem erősebben kezdett lüktetni.-És ha itt hagytalak volna, pár nap alatt megtalálnak !-bele sem mernék gondolni, hogy mi lett volna akkor. Néha örülök hogy van ez az idióta banda, meg ez a betegesen bunkó srác.

~Este 9 óra

Megérkeztünk, egy városszéli helyre, ahol volt egy szórakozóhely: de mi a sötét sikátor előtt álltunk meg.
-Csá haver, rég láttalak !-pacsizott le, egy nála háromszor nagyobb fickóval.
-Szintúgy !-vigyorgott.
-A cica veled van ?-biccentette meg felém fejét.
-Ja !-sóhajtott egyet. Kicsit lehetett volna lelkesebb.-Snake itt van ?
-A szokásos helyén !-nevetett.
-A kocsira két szemed !-fejezték be a beszélgetést, én pedig követtem a drága szemétládát.

-Ki az az idióta, akit Snake-nek hívnak ?
-Válogasd meg a szavaidat ! Ez a srác, a legnagyobb drog csempész a világon !-villantotta ki fehér fogsorát, mintha olyan nagy dolgot közölt volna velem.-És mivel függő lettél, kicsit türtőztesd magad !-és mielőtt megszólalhattam volna, kinyitotta az óriási ajtót: és a látvány...
-Uram-atyám...-ledermedtem ! Belülről egy palota ez a porfészek: kiplasztikázott lányok járkálnak fehérneműben, de volt olyan, akin már a melltartó túl soknak bizonyult.-Undorító...-fintorogtam, s követtem Bieber-t. A füst betelítette az egész házat: egy kis rés nem volt, ahol friss levegőt tudtál volna venni. A nappaliban, -ami felért 1 családi házzal-: szólt a zene, és a sok kigyúrt izomagy körül ott sétálgattak a lányok.
-Gyere már !-förmedt rám Justin, amiért elbambultam. Utána siettem a lépcsőre, s egy pillanatra megfordultam (bár ne tettem volna): a konyhában is volt pár ember, és ha jók a szemeim: a csajszi keményen nyomta a néger pasi ölébe.
-Úristen... !-szaladtam Biebs után. Felérve volt még egy folyosó, de már nem voltak olyan sokan, és a zene sem tombolt annyira.

-Snake ?-kérdezte J a 'testőrtől' (szobaőrtől): aki eltakarta az egész bejáratot. Most vagy az ajtó volt kicsi -amit kétlek-, vagy a csávó volt annyi feltuningolva !
-Ki keresi ?-'csillogtatta' meg mély hangját.
-Bieber !-adta tudtára. A férfi bement (nem tudom hogy fért be), és egy kis idő elteltével, egy kósza mosoly mellett nyitott ajtót:
-Jöhet !-a szobába való belépés: eleinte békés volt, amíg jobbra nem fordítottam a fejem: egy aranyszínű kanapéban ül (ezek szerint az általunk keresett személy), a füstöt ezerrel nyomatja a levegőbe, és a körülötte lévő csajok vihognak a nagy semmin.
-Bieber... -szívott cigijébe.-Justin Bieber ! Ó, hogy milyen rég láttalak !-nyomta el a csikket, majd felállt, s kezet fogott vele.-Ki a kislány ? Csak nem a barátnőd !-vigyorgott rosszallóan.
-Nyugi nem !
-Az övé soha !-néztem rá szúrósan.-Cassandra !-nyújtottam neki kezemet, mire ő megcsókolta.
-Tetszik a lány.. tetszik ! Foglaljatok helyet !-ő visszaült kigödrösödött helyére, Justin nem messze tőle foglalt helyet, én pedig leültem a legribancmentesebb helyre.-Mi szél hozott ?
-Van egy kis gond ezzel a Troy bandával, meg más is közbe adódott.. kellene egy szállás pár napra !
-Felőlem itt maradhatsz évekre !-nevetett.-Black !-hívott valakit. Szemeim addig akaratlanul Justinra tévedtek, akit körbevett vagy 5 csaj. Az egyik, a farkát fogdosta, a másik pedig a pólója alá nyúlt. A harmadik masszírozta, és többi meg csorgatta a nyálát. Inkább maradtam volna anyámnál, minthogy ezt lássam !!
-Látom még mindig népszerű vagy a leánykáim körébe !
-Látom a 'leánykáid' nagyon ki vannak éhezve !-vigyorodott el.
-Igen főnök ?-érkezett meg, az előbb hívott személy.
-A 65-ös szoba kulcsát ! Van egy jó vendégünk ma estére !
-Máris főnök !
-Az ágy 100 pontos ! Mindent bír !-erre mindenki felnevetett, kivéve engem. Majdnem felálltam, és eljöttem onnan, ha meg nem érkezik 'Black' a kulccsal. Odaadja Bieber-nek, aki továbbra is ül, és beszélget. (Na meg élvezi a kurvák társaságát.)
-Kösz !-loholtam oda hozzá, kezéből kikaptam a kulcsot. Az ott lévő összes szempár rám tapadt. Egy gúnymosoly keretében, eljöttem onnan: és a kijelölt számú ajtóhoz igyekeztem.

Belépve békés, csendes környezet fogadott. Mindenütt tökéletes rend volt, mintha egy vadonatúj helyiségbe érkeztem volna.
Találtam egy pizsamának való hosszú pólót, amit magamra kaptam, majd az ágyra ültem: és keresgélni kezdtem a kis szekrényben.
Ajtócsapódást hallottam: gyorsan a hang irányába kaptam a fejem.
-Ja, csak te vagy...
-Csak én vagyok !-gúnyolódott, majd ledobta a kocsikulcsot. Felsőjét másodpercek alatt tüntette el magáról, a rövidnadrágot magán hagyta, majd behuppant az ágyba.-Mit keresel ?
-Semmi közöd hozzá !
-Mást vártál ? Még így is csinálni akarod, hogy vérz...
-Kuss !-vetettem rá egy igen szúró pillantást, s hátamat az ágy végének támasztottam, majd előre meredtem.
-Nagyon fájt ?-gúnyolódott tovább.
-Nincs jobb dolgod ? Ott vannak a kurvák, éld ki magad azokon !
-Hogy itt hagyjalak, bejöjjön valami részeg köcsög, és betegye a himblilimbijét !-nevetett fel a végére.
-Ha ez neked vicces, éld át egyszer !... és megtudod milyen érzés !
-Semmit nem éreztél kislány... el voltál kábítva !
-Óh tényleg ? Akkor most miért érzem azt, hogy annyira fáj, hogy sírni tudnék ...
-Biztos menstruálsz !
-Azelőtt 2 nappal múlt el !... kétlem hogy megint megjött volna ...
-Annyira nagy kárt nem tehettek benned, mert szét voltál ba...
-Szűz voltam !-mondtam ki remegő hangon, mire ő is elhallgatott. Pár percig szemeimbe meredt.
-Mondtam hogy gyere el !...-visszavett csesztetéséből, hangját normálisra téve.
-Igen.. drága Justin Bieber, igazad volt ! Az én hibám hogy megerőszakoltak, de ha jobban belegondolsz, téged is védtelek !
-Ha velem jössz, nem kellett volna azt tenned !
-Jó ! Elég !-fejeztem be a beszélgetést.

Ott ültünk egymás mellett, síri csöndben. Fejemben visszajátszódtak az előbbi percek, és talán az aznapi kellemetlenségek, majd egyet gondolva, lejjebb csúsztam, a takarót derekamig húztam, természetesen hátat fordítottam Bieber-nek, s próbálkoztam az alvással.

... De nem ment ! ...

Nyüzsögtem még egy kicsit, majd úgy döntöttem megfordulok. Amint előre néztem, két barna szempárral találkoztam. Kezével támasztotta fejét, s közben engem nézett.
-Befejeznéd ?-mordultam rá mérgesen. Szemeimet lehunytam, csakhogy ne kelljen bámulnom a képét, de ekkor éreztem valamit nyakamnál. Valami forróság öntötte el. Megmozdítottan vállam, egy darabig abbamaradt, aztán ismét égette bőröm. Nemsokkal utána valami puha következett. Halványan elmosolyodtam, máris azt hittem valami szép álomba estem:
-Bieber !-pattantak ki szemeim. Dühösen fürkésztem tekintetét, hisz' mérhetetlenül közel volt hozzám. De nem szólt: ehelyett kezét derekamra simította. Amint hozzámért, kiváltott belőlem valami olyasmit, melyet még nem ismertem: azt sem tudtam, hogy testem képes neki Nem ellenállni !

Ajkait megint nyakamhoz invitálta, és gyengéden kezdte csókolgatni, miközben kezeit egyre lejjebb vitte: már combomnál járt, aztán vissza fel, de ekkor felkanyarodott ruhám alá.
-Bieber !-toltam el magamtól. Szinte már reflexszerűen jött az ilyesfajta védekezésem, mert nem akarom átélni amit... akkor !
-Nem akarok tőled semmit !-suttogta arcomba, mire nagyot nyeltem.-Csak tudni akarom, hogy ez álca, amit csinálsz !-szája szélén ott bujkált egy pimasz mosoly, amit oly tökéletesen leplezett, hogyha nem lettem volna ilyen közel hozzá, észre sem veszem.
-Milyen álca ?
-Te szerelmes vagy !-húzta ki kezét pizsamám alól.
-Ugyan kibe ?-emeltem fel hangom, mire ő hatalmas vigyorral a képembe:
-Belém !-markolta meg combomat.